A Microsoft eddig nemigen gazdagította platformexkluzív programfelhozatalát a más gyártók masináin töretlen népszerűségnek örvendő platformerekkel. Voltak persze az ő gépeikre is megjelenő alkotások ebben a műfajban (Rayman Origins és Legends, LEGO játékok, különböző indie címek stb.), de kifejezetten Xbox- és/vagy Windows-kizárólagos, AAA kategóriásnak szánt „ugra-mászka” program eddig alig-alig akadt. Nos, 2016-ban aztán ez a tendencia megtörni látszott, amikor a manapság egyre nagyobb népszerűségnek örvendő virtuálisvalóság-őrület jegyében az Oculus Rift egyik kezdőcímeként megjelent a Playful Corp. által fejlesztett Lucky’s Tale, amely igen vegyes fogadtatásban részesült. Volt, aki istenítette, voltak azonban, akik azt gondolták, ez a stílus még nem érett meg a virtuálisan valós környezetben történő megjelenítésre. A Microsoft azonban hitt a játékban, amelynek Super előtaggal ellátott változata, illetve kvázi folytatása nemrégiben jelent meg Xbox One-ra, és Xbox One X-re – az utóbbi gép egyik kezdőcímeként –, illetve a Windows 10 alapú PC-kre.
A stílus sajátosságai közé tartozik a nem túlbonyolított történet (rendszerint valakit, vagy valamit meg kell találni, esetleg menteni), a tünci-bünci látványvilág, a nem kifejezetten ördögi, ám rejtélyes főgonosz és csatlósai, az ugyancsak nem túlgondolt zene- és hanganyag, a minijátékok, a bónuszpályák, a számos egyedi világ, a sok-sok bezsebelnivaló, az egyszerűbb rejtvények, és nem utolsó sorban az idegtépően nehéz játékmenet. Nincs ez másképp most sem, amikor a sztori szerint Lucky, a róka segít megtalálni húgának a titokzatos „Korok Könyvét”, amelyet megkaparintott a misztikus Jinx, aki a könyv segítségével akarja teljesen átformálni a világot. A program vezérlése jelen esetben összesen öt-hat gombot használ, amely közül mindössze kettő Lucky kománk fegyvertára: az ásás (konkrétan egy bekávézott vakond módjára való földalatti közlekedési mód, valamint a megfelelő helyen felbukkanva támadási forma), illetve a dupla ugrás. Emellett van persze szimpla ugrás és némi nézetmanipuláció is, de alapvetően ennyit kell megtanulnunk a játékhoz, ami egyszerű koncepciója ellenére nagyon nem könnyű, sőt.
Hat élettel vágunk bele a kalandokba, amelyek amennyiben elfogynak – márpedig a „levegőben lebegő” szigetszerűségekről nagyon könnyű egy elvétett szökkenéssel lerepülni –, akkor kezdhetjük az adott részt elölről. Itt nem csillagokat kell gyűjtenünk a továbbjutáshoz, mint egy másik Super sorozat esetében, hanem négylevelű lóheréket (ha már a főhős neve Lucky, akkor ezen ne is csodálkozzunk), illetve érméket, köveket, a LUCKY szó betűit, miegymást. Az egyes világok amolyan központi részekről nyílnak, és rendszerint a végükön egy-egy boss fight vár ránk. Néha többször is neki kell veselkednünk egy adott pályaszakasznak, hogy az addig elérhetetlen dolgokat, illetve némi extra cuccot más utat bejárva végre megszerezhessünk, és ilyenkor az esetleges átvezetőket – nem túl szerencsés megoldásként – újra végig kell néznünk. A fő pályák mellett titkos helyekre nyíló „rókalyukakra” lelhetünk a legváratlanabb helyeken is, amelyek gyakran igencsak büntető bónuszhelyszínekre vezetnek, ahol életünk elvesztése ugyanúgy beleszámít az „ismét eggyel kevesebb” tendenciába. Néhol természetesen itt is találkozhatunk oldalra scrollozós részekkel, minijátékokkal és nem túl bonyolult rejtvényekkel is, mint ahogy azt a stílus alapvető sajátosságainál már nagyrészt felsoroltam. A játékban összesen kilencvenkilenc lóhere gyűjthető össze, de azt, hogy mennyi van még egy adott világban belőlük, sajnos nem jelzi a program – mint ahogy a LUCKY szó hiányzó betűit sem –, csak azt, hogy mennyi van meg belőlük eddig összesen. A világok közti váltásra, mint fentebb írtam, van lehetőség, de egy idő után fárasztó az újra meg újra nekiveselkedés a maradék lóherék és miegymások felkutatása végett.
A Super Lucky’s Tale ezúttal mindennemű VR támogatást nélkülöz, azonban az Xbox One X egyik nyitócímeként 4K-s felbontásra is képes. A képi világ szintén kifogástalannak mondható a műfajhoz mérten: mindenki csupa bűbáj, a cukiságfaktor a diabéteszben szenvedőknek talán már sok is, és a színpompás környezet is nagyon adja a hangulatot a nem túl fülbemászó, de nem is idegesítően monoton zenebonával egyetemben. Az idegen nyelven nem beszélőknek jó hír, hogy a játék magyar feliratot is kapott, így a nyelvi nehézségek biztosan nem fognak gondot okozni senkinek. A fent már említett, néhány billentyűre szorítkozó, ám villámgyors, sok hibára lehetőséget adó vezérlés már annál inkább, de néhány óra eltelte (és nem kevés ősz hajszál elvesztése) után már menni fog minden. A Microsoft Play Anywhere törekvésének hála, aki egyszer beruház a játékra vagy az Xbox Live piacterén, vagy a Windows 10 Store-ban, az felhőbe mentett állásait bármelyik Xbox One masinán (akár legelső generációs, „hagyományoson” is) vagy Windows 10 operációs rendszerrel rendelkező PC-n folytathatja, amennyiben össze van hangolva Xbox-profiljával.
Mindent összevetve, nem lett rossz a Playful új játéka, a Super Lucky’s Tale, de nem is lett kimagasló. Minden, a stílusra jellemző elem és klisé megtalálható benne, és aki játszott már bármelyik Super Marióval vagy Donkey Konggal, az nem sok újat fog találni a játékban. Mindehhez némi „trial and error” jelenség, és a rendszeres pályaismétlődések miatti fruszráció is társul, ami valljuk be, tud nem kicsit fárasztó lenni. Ugyanakkor a bűbájos megvalósítás, az ízig-vérig platformjáték hangulat, a bármilyen mai Xbox One modellen vagy Windows 10-es PC-n való játék lehetősége, amelyhez mindössze egyszer kell megvennünk az amúgy kedvező árú játékot, feledtetni tudják a program kisebb-nagyobb, de összességükben nem eget rengető hibáit.
