Robin Hood története érdekes módon csak elvétve ihleti meg a játékfejlesztőket, habár az is igaz, hogy filmes téren sem feltétlenül a legnépszerűbb téma. Időnként készül ugyan egy-egy jobb vagy rosszabb feldolgozás, de nem túl gyakori. Videojátékos fronton viszont igazi fehér hollónak számít, pedig ha jobban belegondolunk, minden lehetőség megvan benne, ami egy jó játékhoz kellhet. Az alap lore ugyebár elég ismert és millió plusz három sztorit el lehet benne mesélni. Aztán eleve a korszak és annak hangulata, fegyverei, szokásai és egyebek. Ki ne ülne le egy jó kis kardozós-íjászkodós akció-kalandjáték elé? Szerepjátéknak is kiválóan alkalmas és hálás lenne a terep. De talán még kis fantáziával egy stratégiát is fel lehetne belőle húzni táborépítéssel, portyákkal, várak kifosztásával és Sherwood népének toborzásával. Nos, ehhez képest mindössze nagyjából egy tucatnyi játék készült Robin Hood legendájából. És azok zöme sem volt túl emlékezetes.
Ezért is örültem nagyon, amikor tavaly nyáron az általában egész jó kis játékokat felkaroló Focus Home Interactive (nálam már évek óta előrébb vannak a népszerűségi listán, mint a másik francia BUGisoft kiadó...) bejelentette, hogy készül a Hood: Outlaws & Legends. Ám amint megnéztem az első előzetest és elolvastam az első híreket róla, rögtön nem kicsit alább is hagyott a lelkesedésem: multiplayer PvPvE játék... Ez ugyanis nem annyira az én világom – ha valahol, akkor a The Division 1-2 sötét zónáiban megtanultam, hogy sokkal kevésbé frusztráló a haverok oldalán a gép ellen nyomulni, mint anya pénzét minden lootboxra elköltve fél nap alatt kimaxolt karakterekkel szaladgáló szomszéd Pistikék ellen szívni. Ennek ellenére a Hood: Outlaws & Legends mégis megfogott valamivel. Talán a fent említett hiánypótló mivolta miatt, vagy azért, mert egyébként a látvány és a hangulat az előzetesekben egész ígéretesnek tűnt.
Szóval adtam egy lehetőséget a Hoodnak, hogy meggyőzzön. De miről is van szó? Nos, egy PvPvE multiplayer akció-szerepjátékról, ami papíron Robin Hood sztorija köré épül. De valójában ez csak a körítés, mert igazából pont semmi jelentősége nincs a dolognak. Tény, hogy karaktereink között felismerhetjük a legenda jellegzetes szereplőit, mint például Little Johnt. És a körök végén „adhatjuk a megszerzett kincseket a szegényeknek”. Azért a macskaköröm, mert ez csupán annyit tesz, hogy a kör végén vagy megtartjuk magunknak a pénzt és a karakterünket cicomázzuk, vagy adjuk a szegényeknek és akkor a táborunkat cicomázzuk, hogy később még több cicomázási lehetőségünk legyen.
Egy-egy partin mindig két négyfős csapat vesz részt. A cél is mindig ugyanaz: jó törvényenkívüliként behatolni egy szigorúan őrzött erődítménybe, megfújni az ott őrzött kincsesládát, kijuttatni az erődön kívülre és lelépni. Nos, ez leírva nem is hangzik túl bonyolultnak, de megcsinálni... Na, az már más tészta. Addig nincs is gond, amíg a játék első fázisa zajlik. Vagyis az a rész, amikor még mindenki lopakodik, taktikázik és arra gyúr, hogy az őröket kicselezve vagy épp sorban likvidálva megközelítse a várurat. Pontosabban a vár őrségének legyőzhetetlen vezérét. Nála van ugyanis a kincstár kulcsa, amit mindenképp meg kell kaparintani, hogy bejussunk. Ha ez megvan, akkor viszont a játék mindkét csapat számára kiírja, hogy bizony a kulcs már nincs a kapitánynál. És a legtöbb esetben eddig tart a taktikázás és a lopakodás, innentől pedig a szeletelés és eszetlen rohangálás következik.
Sajnos, mint a legtöbb PvPvE (vagy akár csak PvP) játékban, úgy itt sem nagyon lehet felfedezni semmiféle érdemi taktikát vagy egyáltalán csapatmunkát a játékosok között. Ez nyilván nagyrészt annak is köszönhető, hogy a játékosok zömét csak úgy összedobálja a játék idegenekkel, innentől pedig nem egy csapat része leszel, csak egy ugyanazon célért küzdő individuumok egyike. És ugyanilyenek fogják megkeseríteni az életed a másik oldalon is. Mert az egy dolog, hogy kicipeljük a kincsesládát valamelyik kimenekítési pontra, ott még egy csomó ideig fogjuk vadul tekergetni az emelőszerkezet karját, hogy kimenekítsük zsákmányunkat. És ilyenkor szokott jönni az ellenfél csapata, és míg nálunk ketten tekernek, a másik kettő megpróbálja feltartóztatni őket – inkább kevesebb mint több sikerrel.
Ez persze nem feltétlenül negatívum, mert lehetünk mi is az érme másik oldalán. Csakhogy a karakterek képességei egyelőre nem nagyon vannak kiegyensúlyozva. Arról nem is beszélve, hogy a játék előtti karakterválasztásnál nincsenek megkötések, szóval simán szembe találhatjuk magunkat négy Little Johnnal (vagyis tankkal) is.
Sajnos egyelőre a játék egyébként is félkész jelleget mutat. A harcrendszer elég esetlen, az animációk olykor piszok nehézkesek és lassúak, így csatázni meg inkább szenvedés mint szórakozás. Tartalom terén pedig még karcsúbb a helyzet. Az öt pálya nem sok, de egy időre elég lehet. A négy választható karakter még kevesebb, de legalább lehet őket valamennyire fejleszteni és persze csinosítgatni. Viszont az az egy, azaz EGY darab játékmód, amit a Hood most fel tud mutatni, nos az nagyjából egy hétvége után már nem túl izgalmas. Vehetjük még mellé a sima PvE módot, de az tulajdonképpen csak egy oktatórész, semmi egyéb.
Ami viszont pozitívum, az a látványvilág. Ez persze mindig erősen szubjektív kérdés, de részemről ezzel a világon semmi gond nincs. A karakterek jól néznek ki, az erődök még sokkal jobban és úgy általában az effektek és a körítés tök rendben van. És még az optimalizációra sem lehet igazán panasz, legalábbis nálam maximumra tolva minden beállítást is stabilan hozta a kötelező 60 fps-t. Szóval ezen a téren legalább jól vizsgázik a Hood: Outlaws & Legends, de sajnos ez messze nem elég ahhoz, hogy hosszú távon is a monitor elé csaljon.
Értem én, hogy a fejlesztő Sumo Newcastle stúdiónak még nagyon sok terve van a játékkal kapcsolatban (egy évre előre megvan a tervük az ingyenes és fizetős bővítésekre), de jelenleg nagyon úgy érzem, hogy igen nagy késésben vannak. Félő, hogy hamarabb fogja elveszíteni a program a játékosai zömét, mintsem kellő tartalommal tölthetnék meg. Ha még rásütötték volna az early access címkét, azt mondanám, hogy rendben van. De elméletileg a Hood: Outlaws & Legends kész játéknak számít. Márpedig ha így van, akkor ebből aligha lesz legenda...
