A NovaLogic nagyon nem siette el a Delta Force európai kiadását. Míg a tengeren túl már karácsony előtt megjelent, addig itthon csak mostanában került a polcokra. Mikor decemberben kipróbáltam a program demóját, rögtön megfogott az ötlet. Végre egy akcióprogram, ahol szakítottak a már megszokott "egy ember egy egész hadsereg ellen" stílussal. Nem cipelünk magunkkal egy komplett fegyverraktárat pusztítóbbnál pusztítóbb fegyverekkel, hanem csak egyetlen, az adott feladatnak leginkább megfelelő fegyverrel és korlátozott mennyiségű lőszerrel rendelkezünk. Az ellenfelek nem akkorák, mint egy toronyház, akik még a tizedik rakéta után is sértetlenek és nem is olyan gyengék, hogy az egyik jobb fegyverünk egyetlen lövésétől cafatokban vigyorognak vissza a szemközti falról. Hasonló esélyekkel, fegyverekkel és taktikával indulnak, mint mi és már egyetlen lövésük végzetes lehet.
Öt hadjárat összesen negyven küldetésének idejére az egyik legismertebb és talán a legjobb különleges egység, a Delta Force egy katonájának bőrébe bújhatunk. Faladatunk terroristák kifüstölése Csád, Indonézia és egy orosz sziget Novoya Zemlya területén, egy drogbáró és zsoldoshadseregének kiirtása Chile hegyei között, valamint lázadók visszaszorítása Üzbegisztánban. Természetesen egy különleges osztagban a hangsúly a csapatmunkán van, ezért a legtöbb bevetésen három team vesz részt. Az alpha és a charlie teamet a computer irányítja, mi a bravo team egyetlen tagjaként irthatjuk a rosszfiúkat. Így az összes küldetés teljesíthető, de azért hiányzik valaki, aki fedez minket. A két másik team is segít, de ők külön utakon járnak és néha még a feladataik is eltérőek. Szerencsére az összes küldetés játszható cooperative módban is, és igazából így élvezhető a játék.
Annak ellenére, hogy a Delta Force akciójátéknak készült nagyon realisztikus, bár nem éri el azt a szintet, mint a Rainbow Six. A valóságnak megfelelően a küldetések során nem magányos hősként, hanem egy csapat tagjaként ténykedünk. Az eligazításon minden információt megkapunk a küldetés céljáról, az előzményekről, a ellenséges erők nagyságáról, és a többi team feladatáról. Az ismertetett tervet ajánlott legalább megnézni, mert a többi team azt fogja követni, és csak nagyon kis mértékben alkalmazkodnak hozzánk. Ez az alkalmazkodás általában kimerül annyiban, hogy megvárják, míg mi lövünk először, és csak azután szállnak be a buliba. Követhetjük a saját elképzeléseinket is, de előfordulhat, hogy egyedül maradunk.
A játékok és főleg az akciójátékok sikerének egyik legfontosabb eleme a hangulat és a játszhatóság után a felhasznált grafikai engine. A NovaLogic hűen kitart a saját fejlesztésű Voxel Space engine mellett. Nem csoda, hiszen olyan programok köszönhetik neki a sikerüket, mint a Comanche az Armored Fist valamint ezek folytatásai. Az évek során folyamatosan fejlesztgették, javítgatták, csak egyetlen dolgot felejtettek ki belőle, a 3D kártya támogatást. Szerencsére az engine 3D gyorsító nélkül is képes színvonalas grafikát és látványos effekteket produkálni. Persze ennek ára van, PII nélkül meg a 640*480-as felbontásnál is lehetnek problémák a sebességgel. Sajnos bármilyen szép is a táj, az alacsonyabb felbontásoknál a körvonalak néha erősen lépcsősek és néha az egész vidék hatalmas pixelekből áll. Néhány végtag vagy a fegyver csöve is el-eltűnik a domborzatban. Nem mondhatnám, hogy az engine az effektek széles skáláját támogatja, csak a két legszükségesebbet találjuk meg a robbanást és a füstöt. Ezek legalább szépek, főleg a robbanások után maradó füstoszlopok sikerültek jól. Nincsenek az akcióprogramoknál már lassan megszokottá váló lens-flare effektek, köd, tükröződések, színes fények, változó időjárás, de nekem nem is nagyon hiányoztak. Azért érdemes lenne elgondolkodni rajta, hogy egy Unreal vagy Myth 2 színvonalú grafikai engine-nel mi mindent lehetett volna kihozni a Delta Force-ból. Szerencsére az előbb felsorolt hiányosságok nem zavaróak és csak a domborzat megjelenítésénél lépnek fel, a karakterek kidolgozásába több munkát fektettek a grafikusok. Nincsenek pixelek, az arcuk egyedi és élethű, ruháztuk az adott pályának megfelelő, a fegyver felismerhető a kezükben. Mozgásuk a motion capture eljárásnak köszönhetően a nagyon élethű. Érdemes külső nézetben megfigyelni a guggoló emberünket, ahogy minden fegyverhez eltérő testtartást vesz fel. Az épületek ugyancsak szépek és főleg változatosak. Több eltérő házzal, bunkerral, sátorral, híddal, őrtoronnyal találkozunk. A különböző települések és táborok felépítése logikus, soha nem volt olyan érzésem, hogy az egészet csak miattam rakták oda. Az őrtornyokból éjjel fényszórók pásztázzák a környéket, a táborokban pedig lámpák égnek. A készítők alaposságát dicséri, hogy ezeket mind ki lehet lőni. A bázisokon elszórt hordók találat esetén felrobbannak és elintézik a közelben állókat. Sajnos az épületek nem sérülnek a robbanásoktól, még a sátrak sem. Azért sokat emelt volna a hangulaton, ha az épületeket szó szerint a földdel egyenlővé lehetne tenni. Azért lehet maradandó kárt okozni a természetben is, az elszórt fákat és kaktuszokat ki lehet lőni. Érdemes kipróbálni, hogy egy pálmafát lőve a törzs ott törik el, ahol a lövedékek eltalálják. Ezzel a módszerrel az egész fából fogpiszkálót lehet csinálni. Másik pozitívum, hogy a járművek ilyen széles skálájával eddig csak szimulátorokban találkoztam: terepjárókkal, teherautókkal, limuzinokkal, páncélozott csapatszállítókkal találkozhatunk. Sajnos használni nem tudjuk őket, de mindegyiket fel lehet robbantani. A legtöbb küldetés elején egy Blackhawk tesz le, és ugyanez a helikopter vesz fel a végén is. Néhány küldetés során a Blackhawk még a harcokba is beavatkozik és az ellenséges oldalon is sikerült összefutnom egy rám vadászó harci helikopterrel.
A másik, amiben a Delta Force többet nyújt, mint az eddigi akció játékok az az, hogy végig a szabadban játszódik. Nincsenek korlátozó falak, a bejárható terület szinte végtelen. A távcsővel már messziről kiszúrhatjuk az őrjáratokat. A nézőpont szabadon állítható 1st és 3rd person között, sőt lehetőség van a kettő ötvözésére is kép a képben módszerrel. Az irányítás egyszerű és áttekinthető. A felfedezés és az ellenséges találatok valószínűségét csökkenthetjük, ha letérdelünk vagy lefekszünk a földre. Ilyenkor persze lassabban mozgunk, de általában megéri. A használható fegyverek száma nem éri el a Half-Life vagy az Unreal kínálatát, cserébe az összes létező, az amerikai hadseregben rendszeresített típus. Eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek, ezért érdemes elolvasni a teljesítendő feladatot, hogy a megfelelőt csomagoljuk a kirándulásra. Mikor csendben kell lopakodnunk, akkor ajánlott a hangtompítós MP5-öt használnunk, mikor egy konvojt kell megsemmisítenünk, akkor inkább a gránátvetős M4-et válasszuk. Egy tábor elfoglalásához vihetünk magunkkal géppuskát rengeteg lőszerrel, és lőhetünk mindenre, ami mozog, vagy vihetünk egy mesterlövész fegyvert 70 lőszerrel, hogy egy dombtetőről egyenként vadásszuk le a rosszfiúkat. Mindenki megtalálja a stílusának leginkább megfelelő fegyvert és stratégiát.
A játék hangulata kiemelkedő. A 40 küldetés között alig találunk két egyformát: egy elnök kísérete, egy ellenséges tiszt foglyul ejtése, egy SAM állás felrobbantása, egy konvoj megsemmisítése, túszok kiszabadítása, egy laptop ellopása és még sorolhatnám. Többnyire nappal tevékenykedünk, de persze vannak éjszakai akciók is. Mivel az ellenség nincs felszerelve éjjellátó készülékkel, érezhetően nehezebben vesznek észre a sötétben. A domborzat rengeteg lehetőséget nyújt a rejtőzködésre és ezt ki is kell használnunk, mert az ellenség is ezt teszi. Egyetlen pillanatig sem érezheti magát biztonságban az ember, bárhonnan érkezhet a következő lövedék. Ez az "üldözési mánia" nagyban hozzájárul a megfelelő hangulathoz. A sérülések realisztikusak, általában kettő, ritkábban már egy találat után elhalálozunk. Ez természetesen az ellenfélre is igaz. A találat helyétől függően több halálnemet is végignézhetünk a megfelelő halálhörgések (és átkozódások) kíséretében. A grafikusok eltekintettek a vértócsák és húscafatok megjelenítésétől, nekem nem is nagyon hiányoztak. A nehézségi szint nem a sérüléstűrésünket, hanem az ellenfelek reakcióit befolyásolja. Normál szinten nehezebben vesznek észre, lassabban reagálnak és pontatlanabbul céloznak. A nehezebb fokozaton már ajánlott folyamatosan mozgásban vagy fedezékben maradni, mert a rosszfiúk gyorsan belövik magukat. Az ellenséges objektumok jól védettek. Az őrök logikusan helyezkednek el (épületekben, sátrakban, a magaslatokon, őrtornyokban) és a környéken őrjáratok cirkálnak. Soha nem lehet tudni, hogy mikor jelenik meg mögöttük néhány ellenséges katona. Ajánlott a célpontokat csendben megközelíteni, mert az első hangos lövés után az egész bázis talpon van és minket keres. Az ellenség a lövések hatására fedezékbe vonul, a földre vetődik, cikk-cakkban futkározik, és természetesen viszonozza a tüzet, tehát nagyon megnehezíti a dolgunkat.
A hangeffektek nagyon tetszettek, a katonák oroszul vagy spanyolul kiabálnak, találat esetén hörögnek esetleg átkozódnak, a lövedékek fütyülnek, pattognak körülöttünk. A természet viszont meglepően csendes, nincsenek madárhangok, nem fúj a szél, nem csobog a víz. A zenére sem volt valami nagy alkotás, de mivel csak a menüben szólt a célnak megfelelt.
A Delta Force egy jól kigondolt és aprólékosan kidolgozott akcióprogram. Igaz, hogy a látvány terén nem veszi fel a versenyt a stílus nagyjaival (Unreal, Quake II) de a játszhatóság terén simán. Le kell mondanunk a lélegzetelállító effektekről, cserébe szinte határtalan játékteret, akcióprogramoknál eddig szokatlan realizmust, egyszerű kezelhetőséget és kiemelkedő hangulatot kapunk, és a grafika még így is fantasztikus. A Delta Force elsősorban multiplayer játékra készült, és bár egyedül is élvezetes, a maximális játékélményt több játékos esetén nyújtja.
Ha érdekel a különleges egységek világa, és ki szeretnéd próbálni, hogy milyen érzés lehet egy igazi elit csapat tagjaként titkos bevetéseken részt venni, akkor itt a nagy lehetőség. Ha teheted, akkor próbáld ki a multiplayer módot is, de az egyszemélyes játékban sem fogsz csalódni.
