Sziasztok valaki meg tudná mondani, hogy hogyan lehet az arcanumba pályát szerkeszteni?
Üdv:Patrik;-)
Vegyünk egy kis Baldur’s Gate-szerű fantasy világot, adjuk hozzá a Fallout részek flexibilisségét, karakterrendszerét, poénjait, majd az egészet kavarjuk bele egy olyan világba, amely leginkább az 1800-s évek második felének Angliájára hasonlít. Így kapjuk meg az utóbbi idők egyik legfurább, és legérdekesebb szerepjátékát.
Arcanum világában a csendes felszín alatt a mágia és a technika folyamatos harcban áll egymással. Ide pottyan a tisztelt játékos. A pottyanás szó szerint értendő, mivel kalandunkat egy hatalmas léghajóbaleset egyedüli túlélőjeként kezdjük. De ne szaladjunk ennyire előre! Mint minden szerepjátékban, itt is a karaktergenerálással fogunk kezdeni. Az Arcanum felajánl pár előre elkészített karaktert (amik meglepő módon egész használhatók), de a vérprofi dobókockabetyárok persze csinálhatnak maguknak saját avatart. A karaktergenerálás leginkább a Fallout részekhez hasonlít (nem véletlen ez a sok hasonlóság, hiszen a játék készítői, a Troika csapata a Fallout sorozatot készítő Interplayből váltak ki). Kiválaszthatjuk először karakterünk nemét, faját – itt ilyen unikumok is szerepelnek, mint a félogre – majd nevet adunk neki, és kiválasztjuk az előéletét. Ez a játék első szembetűnő újdonsága, egy rakás fajta előéletsémából választhatunk, így például létrehozhatunk egy cirkuszból szabadult elfet, vagy egy ogrék által nevelt embert. Ezek a sémák pedig kisebb-nagyobb mértékben kihatnak a karakterünk képességeire is! Van, amelyik csak egy kisebb reakciómódosítót ad, de van, amelyik a fele képességünkbe beletúr. Ezeket a változtatásokat persze elolvashatjuk előtte.
Miután készen vagyunk az alap dolgokkal, a következő lapon finomíthatjuk karakterünket. Itt adhatunk-vehetünk pontokat a képességekhez – megéri elolvasni a képességek leírását, mert némelyikük teljesen mást alakít, mint a klasszikus szerepjátékokban – és itt szabhatjuk meg, hogy szereplőnk mihez is értsen. Van pár neutrális képesség, melyet mágusok és technikusok is nyugodtan használhatnak (ilyen pl. a csapdafelfedezés, vagy a harci képességek), de a legérdekesebbek persze a mágia és technika képességek. Mind a varázslatokat, mind a képességeket a kezdéskor, illetve szintlépéskor kapott pontokból tudjuk felvenni (persze a fejlettebb dolgokhoz kell bizonyos mennyiségű ügyesség/intelligencia). Mind képességből, mind varázslatból nagyon sok van, így tényleg személyre szabhatjuk karakterünk. Ha akarjuk, akkor magunktól összerakott puskákkal lövöldözhetünk, esetleg mechanikus pókokat uszítsunk az ellenre, vagy szimplán fegyvereket, páncélokat kovácsolhatunk. De ha nem akarjuk munkával fárasztani magunk, akkor válasszunk a varázslatosztályok közül ki párat, aminek a mesterei szeretnénk lenni (érdekes egyébként, hogy a varázslatok között nincs túl sok támadó, inkább védekező, illúzió, vagy képességeket növelő mágiák vannak). Persze, aki akarja, az megteheti, hogy mindkét részből tanul egy picit, de tapasztalataim szerint annak nagyon nehéz dolga lesz. Mindkét osztálynak megvannak a maga előnyei és hátrányai, tehát megéri jól átgondolni, mit is akarunk csinálni. Pláne, ha hozzávesszük azt a tényt, hogy maximum 50 szintet érhetünk el, ami nem igazán elég egy karakter minden képességének kimaxolásához. Miután befejeztük a karaktergenerálást, lefut az intro, majd a játéktéren találjuk magunk. Valószínűleg itt éri az első csalódás a Baldur’s Gate-en növekedett játékost, mert a grafika bizony erősen gyengus. A felbontás nem nyomható 640*480-nál feljebb, és az egész játékot egy barnás-zöldes színvilág jellemzi. A táj felépítése sem olyan kidolgozott, mint a BG-ben (ennek egyébként megvan a maga oka, amire később még kitérek), a karakteranimáció sem az a szemet gyönyörködtető. Egyedül talán a varázslatok azok, amik úgy igazából látványosnak mondhatók, de azért itt se várjunk nagyon nagy dolgokat. Ennek persze a jó oldala az, hogy aránylag kisebb géppel is beéri a játék, bár némelyik nagyobb terület mozgatásakor azért beszaggat.
Ha sikerül valakinek túltennie ezen magát, és belekezd a játékba, akkor viszont – legyen akármilyen randa is – egyszerűen nem tudja abbahagyni. Nagyon jól kidolgozott, és magával ragadó története van, a feladatok mindig egyértelműek, és szinte megszámolhatatlan mellékküldetést találunk. Ráadásul ez a beteges világ tényleg magával rántja az embert, és folyamatosan döbben le, hogy milyen szép, történelme van mindennek. Tényleg egy rossz szavunk nem lehet a történetre. Egyszerű léghajótöröttként kezdünk, majd folyamatosan jövünk rá, hogy egy igen nagy dologba keveredtünk, és észbe se kapunk, mikor már bérgyilkos-klánok, és reinkarnálódott istenek közt kavarunk.
A játék zenéje és hangja a másik nagyon jó pont. A zene leginkább a hegedűszólamokra épít, ami egy különös, kicsit álmos érzést ad a játékhoz. Ezt az ember vagy nagyon megutálja, vagy nagyon megszereti. A szereplők hangja szerintem nagyon élethűek, a szinkronszínészek szépen megdolgoztak.
A végére hagytam a játék egyik legjobb húzását, a pályaszerkesztőt. A játék mellé egy jól, könnyedén használható szerkesztőt kapunk, amivel komplexebb történeteket, városokat is felépíthetünk, minden hozzávalóval, majd elmentve elküldhetjük ismerőseinknek, kipróbálásra. Remélem nemsokára fellelhetők lesznek a neten a rajongók által készített modulok.
Végül, milyen is volt ez a játék? Azt kell mondanom, hogy nagyon jó. Annyira jó, hogy miután egy harcossal végigvittem, nemrég belekezdtem egy mágiahasználó karakterrel újra kalandozni. Tény, hogy nem a szépsége fogja eladni, de szerintem annyi ötletes dolog van benne, hogy ez lesz az utolsó, amire az ember figyelni fog.
