Valamikor réges-régen élt egy játékos kedvű programozó matematikus, aki egy gráfelméleti szimulációból játékot készített. A gráf élei utak lettek, a pontjai pedig kitermelő és feldolgozó helyek. Az utakon emberkék jártak és hordták az anyagot a különböző feldolgozó helyek között. A búzából liszt lett, a lisztből kenyér... Ez volt a Settlers. Sikere olyan nagy lett, hogy azóta se szeri, se száma a hasonló termelő-harcoló játékoknak. Természetesen az arányok mindegyikben mások: van, ahol a harc a lényeg és ezt szolgálja ki a termelés, mint pl. a Cossacks, és olyan is, amiben a termelés a fontos és a harc csak ennek kiegészítője, mint pl. maga a Settlers. És volt olyan is, amelyik a hangsúlyt a termelésre helyezte, de behozott még egy harmadik momentumot is: a kalandot. Ilyen a Cultures sorozat. Ebben már volt néhány olyan emberkénk, akik nem hangya módjára csak azért éltek, hogy dolgozzanak, vagy meghaljanak a dolgozókért egy csatában. Az ő szerepük több volt ennél, hiszen ők voltak a hősök, akiknek a története köré tekeredett az egész hadi- és gazdasági stratégia.
Főszereplőnk ezúttal Bjarni, a viking hős, aki barátaival bekalandozta már Amerikát és Európát, Cyra, a bizánci hercegnő, aki félelmetesen bánik az íjjal, Sigurd a frank lovag és Hatchie a szaracén, aki két félelmetes handzsárral aprítja az ellent. Ők ugyan elváltak a Cultures 2 végén, de Hatchie segélykérő levele újra összehozza a társaságot, mivel Hatchie szaracén szülőfaluját borzalmas lények kezdték el ostromolni. Persze rögtön útra kelünk, hogy segítsünk barátunknak. Így kerülhetnek a vikingek Észak-Afrikába. A Northlandban egy újabb szereplő csatlakozik majd hozzánk, Ykol, a tudós kósza, aki barna kapucnijában bebarangolja a világot és információkat szerez nekünk a hadjárat során. Így kezdődik a történet, aztán persze még számtalan ellenséget kell legyőznünk, míg a végére juthatunk. És mindezt úgy, ahogy a fent említett játékokban megszokhattuk. Kis emberkéinkkel letelepedünk az adott területen és igyekszünk a gazdaságunkkal támogatni a történetben előrehaladó hőseinket.
Tetszett az a lehetőség, hogy a legtöbb esetben a játékos dönthet, hogy harccal vagy gazdasággal oldjon-e meg egy adott részfeladatot. A zsarnok kiskirályt például le is győzhetjük (persze rengeteg katonáját és védőművét kell előbb elpusztítanunk), de ha a gazdaságunk elég erős és nincs kedvünk harcolni, akár le is fizethetjük ezzel-azzal. Néha persze elkerülhetetlen a harc, mint ahogy néha a lefizetést sem kerülhetjük meg fegyveres konfliktussal.
A pályák néha megszakadnak, hogy egy al-történetben folytatódjanak, amit megoldva újra visszatérhetünk az eredeti fő pályára, ahol emberkéink a faluban töltik dolgos mindennapjaikat. Ezekben az al-történetekben azonban nem mi döntünk arról, hogy kit viszünk magunkkal, és ezekben a gazdasági rész is hiányzik. Néha harcolnunk kell, néha kijutni egy labirintusból, illetve idióta kérdésekre válaszolni.
A gazdasági rész tech-tree-je (milyen épületet kell felépítenünk, illetve mit kell termelnünk ahhoz, hogy valamilyen funkcionális épületet készíthessünk, illetve abban valamilyen terméket előállíthassunk) viszonylag egyszerű. Nem túl logikus, de egyszerű. Néhány pálya alatt bele lehet jönni a dolgok sorrendjébe. Hogy ez mégse csapjon át unalomba, arról a pályák gondoskodnak, amik néha rendesen megnehezítik a dolgunkat, bizonyos extra igények támasztásával, vagy néhány nyersanyag hiányával.
Szerencsére általában különböző népek vesznek körül, melyek közül a békésebbekkel kereskedhetünk, és a dolgok nagy részét úgy is beszerezhetjük, ha nincsen hozzá nyersanyagunk. Persze ilyenkor valami fontos dolgot kérnek cserébe, és úgy kell elvonni emberkéink igényei elől. Vikingjeink egyébként mind mások és mások (persze nem grafikában, mert ott igen végesek a karakterek), de azért elég színes képet kapunk, nem úgy, mint más hasonló játékokban, ahol minden emberünk egyforma. Saját nevük, nemük és egyéb tulajdonságaik vannak. Nem egy gyárból bújnak ki, hanem apjuk és anyjuk van. És specializálódásra képesek. Ha elindulnak egy szakmán, azon juthatnak előre és előre. A totál kezdő embereink csak nagyon egyszerű dolgokhoz értenek eleinte, aztán ahogy gyűlik a tapasztalatuk, úgy lesznek képesek egyre jobb dolgokat csinálni. És természetesen igényeik is vannak. Élelmet, pihenés, beszélgetést igényelnek (akárcsak a Sims-ben :-).
A Northland grafikája ugyanolyan, mint a Cultures 2-é volt. Erősen Asterix jellegű. A házak, a figurák, különösen a nők, de a fickók is baromira hasonlítanak Gallfalva házaira és lakóira. Persze tudhatjuk, hogy ők vikingek. De ahogy az Asterix képregények is igen kedvesek, úgy a Northland grafikája is nagyon aranyos. Sajnos részletesebb grafikáért feljebb kel állítani közepes felbontásra, aminél bizonyos esetekben (nagy falu, sok ember) elég rendesen lefogja a gépet és szaggat. Így csak a gyengébb felbontásban (800*600) volt élvezhető a sebesség, aminél meg a vizuális élmény csorbult.
Szintén a látványhoz és a hangulathoz tartozik, hogy az átvezető részek – a történet – nem a ma már alapkövetelménynek számító animációban valósul meg, hanem szövegben olvashatjuk, melyen igen silány képek láthatók. Ez elég gyenge megoldás a mai szinten. Ezt még súlyosbítja, hogy ezek a szövegek néhol hibásak. Például ahol szereplőnkkel rá kell lépnünk egy jelre – ezzel adva meg a helyes választ egy kérdésre – ott nem látszik a jel, csak az van kiírva, hogy „A válasz jele így néz ki”, a lap meg tök üres. Ráadásul az intro és az outro is elég gyengusra sikeredett. Ezen még küzdhettek volna egy kicsit.
Mindezt némileg ellensúlyozza, hogy a szövegben megjelenő üzenetek, mesék, leírások mind magyar nyelvűek. Sőt – ami sajnos igen ritka a magyar kiadásokban – normális fordításban, ami alatt azt értem, hogy nem a két hete angolul tanuló Pistikéket kértek fel az adaptációra. Én nem nagyon találtam a szövegben magyartalanságokat, vagy olyan részeket, amin érződik, hogy mit fordítottak félre. Sajnos a dobozba nem került nyomtatott kézikönyv, helyette a CD-n találhatjuk azt PDF formátumban. De igazából nem is nagyon van szükség a kézikönyvre. Aki nem játszott a Cultures-szel, annak ott van az oktató rész, mely mindent bemutat ékes magyar nyelven.
A Northland kedves unaloműző játék. Sőt, néha rendesen bele lehet melegedni. Sok jól sikerült, egyedi tulajdonsága van, mely megkülönbözteti a hasonló játékoktól. Azonban egy kicsit úgy tűnik, újabb bőrt akartak lehúzni a Culturesről, más néven. Aki nem ismerte ezt a sorozatot, vagy ellenkezőleg, aki ismerte és nagyon is tetszett, azoknak ajánlani tudom a Northlandet.
