FlatOut: Ultimate Carnage

Hogy mióta létezik autóverseny? Amióta a második autó elkészült. Mivel nem vagyunk egyformák, így meglehetősen sok típusú autóversenyt különböztetünk meg. Ezek közül már valamennyit sikerült feldolgozni a számítógépes játékok piacán, több-kevesebb sikerrel, így nehéz is újat mutatni. Akinek azonban ez sikerült, az általában igyekszik is megmaradni a jól bevált receptnél. A FlatOut készítői sem tették ezt másképp: felturbózták az eddig is tömegeket megragadó fogalmat.

Az Ultimate Carnage egy fantáziavilágban zajló versenyáradatot nyit meg előttünk, amelynek a futamaiból csak éppen az őskáosz hiányzik. A darabokra törhető tereptárgyak és autók még inkább elborítják a versenypályát, mint az eddigi kiadásokban. Javítottak a grafikán, megnövelték a futamokban részvevő járművek számát és részletesebbé – valamint "törhetőbbé" – tették a pályákat.

A versenyeken két módszerrel lehetünk eredményesek. Vagy nagyon észnél vagyunk az elejétől a végéig, és úgy érezzük, ez egy komoly szimulátor, vagy a "vörös köd" mögül nézzük a történteket, és gyilkos ösztönnel feltüzelve haladunk előre, akár a többi résztvevő kárára is. Mivel alapvetően egy afféle roncsderbi-jellegű játékról van szó, aki szimulátorként igyekszik hozzáállni, vélhetően csalódni fog. Mind az irányítás, mind pedig a pályák terepviszonyai is ráébresztenek bennünket, hogy nem éppen egy előre kiszámítható eredménnyel végződik a verseny, ha éppen nincs nagy mázlink. Az ideális íveket gyakorlatilag elfelejthetjük, hiszen a kanyarok nagy része beláthatatlan, és a szétzúzott tereptárgyak elég gyakran vannak rossz helyen. Nem beszélve arról, hogy a megemelt versenyzőszám – 12 autó köröz a pályákon ebben a részben – azt eredményezi, hogy ha nem sikerül nagyon hamar az élre törnünk, szinte biztos, hogy valaki útban lesz, és az is könnyen előfordulhat, hogy nálunk is akad gyorsabb versenyző, aki minket igyekszik maga alá gyűrni.

A versenyeken pedig igen fontos a minél jobb helyezés. A pontverseny a világ valós autóversenyeihez hasonlóan alakítja a 3-6 futamból álló mini-bajnokságokat a FlatOut módban. A bajnokságok végén a három dobogós helyezés valamelyike minősül értékelhetőnek. Ezekért kapjuk kreditjeink nagy részét, amit kiegészíthetünk, ha sok versenyzőtársunkban sikerül kárt tennünk, vagy ha például leggyorsabb kört sikerül futnunk egy-egy versenyen. Ezeket a krediteket aztán új autó vásárlására, vagy a meglévő kocsik tuningolására költhetjük. A tuning lehetősége az összes ilyen jellegű játékhoz hasonló: motorerőt, stabilitást, durvább nitrót, tapadósabb gumit vásárolhatunk magunknak. Szó se róla, izgalmas időtöltés egyik parafutamot lenyomni a másik után, de az is igaz, hogy igencsak hamar elunja az, aki komolyabb autóversenyekhez, szimulátorokhoz szokott.

Tiszta szerencse, hogy lazításképpen áttérhetünk a Carnage módra. Itt 36 "futam" vár minket, négy típusra bontva. Ami már sokak kedvence volt az előző kiadásban is, az a "Mutatvány" nevű verseny. Ez az a versenyág, ahol a kocsinkkal nekifutunk egy akrobatapályának, a sárga vonalon egy pillanat alatt megállítjuk a gépet, amelynek a pilótája kirepül a szélvédőn, és vagy nagyon magasra repül, vagy nagyon ívesen, vagy messzire kacsázik egy nagy medence vizén. Igazi hülyeség, de amolyan agyzsibbasztónak mindenképpen ideális. Az emberünk vélt sérüléseibe még belegondolni is fájdalmas, de annyiból mindenképpen vicces, hogy kb. olyan szerencsétlenül alakulnak egyes mutatványok, mint amilyen bénán szoktak végződni olykor az életben is sokkal kevésbé veszélyes trükkök. Ki ne próbálja otthon senki az ilyesmit! A Carnage módban van még önálló verseny, és szerepel egy afféle Time Attack mód, amit azzal tettek érdekesebbé, hogy ha nem érjük el időben az ellenőrzőpontot, akkor felrobban a verda. Ez a versenymód a "Győzd le a bombát" nevet viseli, de igazából egy visszaszámlálós, ellenőrzőkapus versenynél nem kell többre számítani. Ebben a módban legalább magányosak vagyunk a pályán, de az idő meglehetősen kemény ellenfél, nincs sok lehetőségünk hibázni. A maradék Carnage-típus, amiről még nem esett szó, az a roncsderbi (Deathmatch Derby). Ez aztán velejéig az elkapom-megnyúzom versenymód. Ellenfeleink autóit kell mielőbb tropára verni, anélkül, hogy a mi kocsink felmondaná a szolgálatot. Ehhez segít pár power-up, amelyek a pályán időközönként megszerezhetőek.

Ezekkel a játékmódokkal a legnagyobb baj, hogy önmagukban kevés izgalmat nyújtanak. Ha már a törés a lényeg, és egyéb látványos céljaink vannak, akkor a látványt muszáj komolyan venni a fejlesztés szempontjából. Ez ügyben igazából tényleg el vagyunk kényeztetve. Jól sikerült a grafika, mint az eddigi kiadásoknál is. A robbanások óriásiakat villannak, gyakorlatilag, mint egy mini atombomba, elárasztják fénnyel az egész pályát, a törések és az alkatrészek leszakadása nem túl komoly, de akár még hihető is lehet, a motortérből feltörő füst nem nagy szám, meg nem is túl valósághű, de azért vicces. Mint ahogy az egész játékra is ez a jellemző. Nem valósághű, de vicces. Sajnos nem minden külsőséggel ilyen jó a helyzet. A hangok elég gyengék. Főleg a motorhangok. Ezen lett volna még mit csiszolni, de mint ahogy az autók kezelhetőségének sem sok köze van a valósághoz, talán a régi FlatOut fanatikusoknak ez mit sem számít.

Bár a gépi ellenfelek akár valósak is lehetnének, hiszen egész jól terelgetik autóikat és épp elég idegesítők is ahhoz, hogy igazi embernek nézzük őket, mégiscsak gépek. Hála az égnek, nem kell beérnünk ennyivel, mert nemcsak a világon bárhol fellelhető versenytársakkal mérhetjük össze pillanatnyi rátermettségünket, de még netes ponttáblázatot is kezel a program, amely egy afféle örök-ranglista, amilyet már a WTCC szimulátornál is láttunk. Persze azt nem hiszem, hogy a FlatOut bajnokok bármilyen igazi versenyautóval tesztvezethetnek majd, de talán a hiúságuknak jót tesz majd, ha mondjuk az első 2000 név között szerepel az övék is. Ha mindez nem hiányzik nekünk, választhatunk úgynevezett "nem ranglistás" futamot is. Ezen felül a tönkrement házibulik sem lehetnek teljesen ismeretlenek a fejlesztők előtt. Lelki szemeim előtt látom, hogy például Szilveszter éjszakáján egy csapat gimnazista srác házibulijába mégsem mennek el a meghívott lányok, ekkor valamelyiküknek eszébe jut, hogy a FlatOut party-módja pont az ilyen helyzetekre készült, így a rongybaba-mutatványok pontversenyébe akár nyolcan is beszállhatnak, amíg nem kezdődik a Himnusz, és mindehhez elég egy kontroller.

Annyi bizonyos, hogy akit megérintettek az eddigi kiadások, annak az új jövevény is tetszeni fog, aki pedig még nem találkozott volna vele, mindenképpen töltse le a demót, hátha megkedveli a sorozatot.