The Walking Dead (játék)

Jane, zombierőd... bár Wellington jobban érdekelt volna (átlátszó volt a babás trükkje, bár azt vártam, h utána zombi Kenny hátbatámadja...de nem)

Kenny már az első évadban sem volt komplett, simán kinyírta Larry-t és Bent is megölte volna, ha lett volna rá alkalma. (Végül volt is, de azt már kegyelemből tette, tehát azért az 5. rész végére már fejlődik a jelleme) 2. évadban sztem csak azután zakkant meg picit, hogy a barátnője meghalt, az meg érthető. Bár elég furcsa volt ahogy ráakaszkodott a kisbabára. De legvégül mégis csak neki lett igaza: ha az orosz gyerekkel kapcsolatban nem is (mert Avrot is meg lehet érteni, nem csoda hogy nem akar segíteni a barátai gyilkosainak), de végül mégiscsak ott volt északon Wellington. + ha őt választjuk Jannel szemben, de nem akarunk vele továbbmenni, nem kezd el őrjöngeni, hanem simán megérti és még a gyerektől is harc nélkül megválik.

Ami pedig két évad összehasonlítását illeti, nekem sokkal jobban tetszett az első. Nem csak a történet és a karakterek miatt, hanem azért is, mert az még tényleg egy játék volt. A második évadnál viszont olyan érzésem volt, hogy ezt igazából csak a youtube-ra kellett volna feltölteniük, hogy végignézzem, mert szinte semmi interaktív része nem volt a dolognak. Történet szempontjából persze mindkét évad kb u.olyan lineáris, de az elsőben még 5x annyi tárgyat meg lehetett vizsgálni.
De a játék részét félretéve, az új bandával sem éreztem semmilyen kötődést, Jane-t leszámítva (aki tök olyan volt mint Molly).Így aztán az olyan döntések, hogy Nicknek vagy az öreg csávónak segítsek-e az első részben, vagy hogy menjek rá a vékony jégre, hogy megmentsem Luke-ot, teljesen hidegen hagytak.

Nem volt rossz a második évad sem, de nem biztos hogy játszok vele ha nem lett volna előtte egy nagyon jó első.

Carley és Doug kellett egy sokkoló halálhoz. Ők is keveset szerepeltek, de legalább volt egy kicsi személyiségük, és Lee mellett álltak ki, ami szimpátiát ébreszt irántuk. Ez pedig ahhoz kellett, hogy a haláluk még jobban üssön, és bárki meghalhat a csoportból. Bosszantó, hogy egy idióta Lily miatt kellett meghalniuk, de sztori szempontjából talán a legjobb csavar volt az első évadban. Egy óriási ütés a játékosnak. És ami még zseniálisabb, hogy erre a helyzetre azonnal reagálni kell, hogy mi legyen Lily büntetése. Mondjuk az viszont elég idiótára sikerült, mert ha otthagyjuk a francba, az rendben van, de ha meg magunkkal visszük, akkor meg elcsórja a kocsit

És az ilyen részek hiánya sajnos nagyon rányomta bélyegét a második évadra, legalábbis nálam. Lustaságra is lehet fogni ezt, de lehet nem volt elég idejük változtatni rajta. Lényeg az, hogy kár ezért az összevisszaságért.

Kennyt azért hagytam életben, mert egyrészt Leevel is rendes voltam vele, ez meg vmennyire Clemre is átragadhatott a történeten belül, így próbáltam most is jóba lenni vele (habár második részben nem ültem mellé, és Sarita karját simán levagdostam, hoppá). Lényegében azért, mert Clem több ideje ismeri, mint Janet, aki meg, valljuk be, elég nyakatekert módon akarta bebizonyítani, hogy Kenny elszállt. Mondjuk megfordult a fejemben, hogy miután végzett Janenel, hogy lelövöm, de végül letettem róla Nem a legjobb érv ezért életben hagyni szegény Kennyt, de hát ez van. És valamilyen szinten jól is járt Clem ezzel a véggel.

Jó, hát mindkettőnknek megvan a véleménye, jó is, hogy kifejtetted. Én az első seasonben Carleyt hagytam életben, na nekem az ő halála az borzasztóan nem tetszett. Bosszantó volt, mert úgy éreztem, csak azért hal meg, mivel meg kellett volna neki.

És itt van az a dolog, amit nehezen bocsájtok meg a 2 játéknak. Ha valaki opcionálisan meghalhat, akkor az egy, de maximum két rész múlva menthetetlenül meghal, sőt az események nagy részéből kiírják. Ez szerintem lustaság lehet. Az oké, hogy haljon meg, de addig is legyen valami vele, meg haljon meg 3 résszel később, vagy valami.

Például Carley a második epizódban alig szerepelt, illetve teljesen helyettesíthető volt, és a harmadikban is tökéletesen pótolta volna Doug. Pont ez annak az oka, hogy amikor erre rájön az ember, onnantól 100%-ra le tud húzni a listájáról egy szereplőt, hiába mentette meg. Most utánaolvastam, hogy Alvinnak hol kellett volna meghalnia, így értem, hogy miért mondod, tényleg kvázi kiírták a haláláig utána.

Jó, hát eltérő a véleményünk, én a kát játékot az elmúlt hónapban nyomtam le, és olvastam a fórumon, hogy anno ti elégedetlenkedtetek is a részek hosszúságával, ami igaz is. DLCvel együtt az első évadomban a Steam szerint 15 óra van. Ebben 9. És mindent megnéztem, átnéztem, megcsináltam, de semmit sem töltöttem vissza.

Egy kérdés: ha neked is Jane volt szimpatikus, és belátod, hogy Kenny elszállt, akkor miért nem mentetted meg? Olvastam másokat erről, azt írták, hogy két évada ismerjük a jó Kennyt, hát hogy lőhetnénk, le nem számít, hogy közveszélyes, bezzeg a gonosz Jane, na az egy beteg állat, pusztulnia kell. Mintha két külön játékot játszanánk velük, mert nekem ő volt a jó karakter egyértelműen.

Persze, hogy nem volt kiszámítható a második évad sztorija, mert nem volt egyértelmű célja, mint az első évadnak. Ha a teljes sztorit nézzük, akkor ja, ez akár pozitívum is lehet, de maguk a részek nagyon is azok voltak. Momentumai voltak (pl. a kutya az elsőből, az általad említett látogatás a másodikból, Carver fejének szétverése a harmadikból, Sarah halála a negyedikből, a tábortűz az ötödikből), de összességében kiszámítható volt az évad, és jobban észre lehetett venni azt, hogy a döntéseid alig befolyásolják a sztorit. Erre az egyik jó példa Nick, akinek lényegében a második epizód után nincs semmi szerepe, alig jelenik meg a későbbi részekben, ami amiatt van, mert a másodikban meghal. Az első évadban ha életben hagyod Bent, akkor legalább egy nagyon erős jelenettel lép ki a sorozatból, viszont Nick egyszerűen csak eltűnik. Alvinre szintúgy igaz.

A második évadban is vannak nyomoroncok, csak sokkal rosszabban vannak kezelve, mint az elsőben. Larry kellett a játékba, mert így legalább volt valaki, aki Leet, azaz a játékost megkérdőjelezze és akadékoskodjon. Az őt érintő döntés miatt tudtam jobban elmélyedni az első évad sztorijában, ami egész évad alatt nem eresztett. Egy nyomoronc tette ezt. Bent meg már előzőleg kiveséztem. Nick talán lehetett volna ilyen, de nem használták ki eléggé, Arvo egyszerűen egy köcsög. Valamennyire megértem miért volt egy köcsög, de ha a folytatásban benne lesz, akkor az első adandó alkalommal ő hal meg, mert őt gyűlölöm. Jobban mint mondjuk Carvert. És ha már ő is szóba került, szerinted ő egy életszerűbb karakter? Bár le vagyok maradva a TV-sorozatnál, de a Governornál még valamennyire érthető, hogy miért hülyül be annyira, de Carver lényegében egy sablonos gonosztevő. Nem mintha nem lettek volna az első évadban ilyen szereplők (pl. a kannibálok és a Clemet elrabló idióta), de ő szinte egy főgonosznak lett felépítve. Meg rohadt vicces, hogy Clemnek papol arról, hogy nem is olyan különbözőek ők ketten.

Amit viszont teljesen jónak tartok a második évadban az a Clem-Jane-Kenny trió konfliktusa. Sose utáltam Kennyt, itt is meg tudom érteni a dolgait, de ugyanakkor egyértelmű, hogy teljesen megkattant. Janet sokan szociopataként jellemeznek, de nekem is jobban bejön a jelleme (mondjuk ez nem állított meg abban, hogy hagyjam meghalni), és mivel sokat foglalkozik Clemmel, így jobban meg lehet szeretni, szimpatizálni lehet vele. Lényegében az évad róluk szól, senki más nem számít, csak zombieledelek. És ez zavart ebben az évadban.

Akkor kifejtem. A második évad valóban rövidebb volt, azonban számomra a karakterek sokkal életszerűbbnek hatottak. Az első évad szuper volt, de a szereplők sematikusak voltak, és nagyjából az első pillanatban mindenkiről kialakult egy kép, ami aztán úgy is maradt. Nem volt karakterfejlődés. Ott van Lee. Az első pillanattól az utolsóig a jólelkű apafigurát hozta. Clemet szerettem, de igazán hatása nem volt az eseményekre. Természetesen a személyiségére, nem az eltűnésére gondolok. Kevin a casládját féltő gyanakvó bunkó, Lily és az apja a kihúzók, Mark kábé egy Star Trekes leszállóegység névtelen zászlósának tűnt. Számomra az első évad is 10 pontos, ezt nem győzöm hangsúlyozni, de a 2.ban egyrészt nem éreztem azt, hogy egy kiszámítható történés zajlik, másrészt a karakterek változtak, pl Rebecca, vagy akár Kevin. Minden részben votl váratlan fordulat, vagy csak valamilyen csavar. Pl: nekem az egyik legerősebb rész, mikor Carver meglátogat a házban, és egy sokkal gyengébb gyerek vagy, aki próbál úgy kijönni a helyzetből, hogy nyilván semmi esélye, ha elfajul a helyzet. Szinte éreztem a félelmet. Most nem az első évad szidása, hanem a második dicsérete zajlik. A másik ilyen nagy pillanat a zombik közötti kitörés volt. Nekem Jane az első pillanattól szimpatikus volt, logikusan, érthetően viselkedett, szerintem aki túlélne egy ilyen szituációt, az egy ilyen ember. Tetszett, hogy nem tökölt, hogy gyakorlatias volt, ravasz és nem az érzelmei vezérelték. Talán őt kedveltem meg (ezért, vagy ennek ellenére) a legjobban a sorozat felnőtt szereplői közül, Lee mellett. Ebben az évadban nem voltak Lily apja és Ben szintű idegesítő nyomoroncok, akik csak a púp voltak az ember hátán, kivéve talán Sarah. De mivel én mindig a senkit sem hagyunk hátra elve szerint élek, ezért Bent is, és Saraht is addig mentettem, ameddig lehetett. Mondjuk Lily apját fejbekúrtuk vacilálás nélkül, de ott a többieket kellett védeni. A nmásodik évad legvégső jelenetében, ha másról lett volna szó, nem lövöm le Kennyt. Zavart a viselkedése, a kiszámíthatatlansága, és a nyilvánvaló veszélyessége, de mikor megláttam a Season 2ben először, akkor az tényleg egy erős pillanat volt. Nagyon bírtam Kennyt, de a Jane által képviselt személyiség és értékek vonzóbbak. Luket nagyon sajnáltam még, Nick halálának pedig inkább örültem. Befogadtuk a családot Jane-el, meglátjuk mi sül ki belőle. Csak csinálják...

Őszintén nem értem, hogy a második évad mitől lett volna jobb. Idő se volt megismerni őket, mert szinte azonnal elhullottak, ha meg vhogy sikerült is, akkor sem voltak túlságosan szimpatikusak. Legjobb példa ezekre Alvin és Rebecca, ugyanez igaz Mikera, Bonniera, Carverra, Reggiere, Nickre és még Lukera is...
Szal lényegében az egész szereplőgárdára, kivéve Janet és Kennyt. Egyszerűen nem volt kiért izgulni egész évad alatt, legalábbis számomra. A végső epizód lezárása is csak azért lett nagyszerű, mert két olyan szereplő között kellett dönteni, akiknek óriási jelentőségük volt, és mert legalább ők érdemi módon tudtak Clemmel beszélgetni. Mellesleg már csak azért is voltak érdekesek ezek a beszélgetések, mert nem csak nyavalygás ment arról, hogy most az egyik ezt akar, a másik meg amazt. Az egy idő után fárasztóvá vált...
Ha volt is egy pillanat, amikor majdnem könnyeztem a második évadnál, az is a visszaemlékezésnél volt, mert az a kapcsolat egyszerűen elképesztő volt, és jó volt újra látni Leet, még ilyen formában is. Az egész Kenny otthagyja Clemet és a gyereket Wellingtonban jelenetnél csak annyit éreztem, hogy "végre vége".

Egyszerűen kusza volt ez az évad. Történetileg nem tudta merre haladjon, a szereplői se annyira emlékezetesek, és rohadt rövidek voltak az epizódok. Az első évadnak legalább volt célja, a karaktereknek meg olyan szerepük volt, ami miatt maradandóan hatottak. Erre legjobb példa Ben, akit szívből utálok és hagytam lezuhanni, viszont azt elismerem, hogy ilyen történetben kell egy olyan szereplő, aki miatt kialakul vmiféle bonyodalom. A második évadban nincs olyan karakter, aki ebbe a kategóriába kerülne, mivel nem ismerjük őket meg eléggé.
És emiatt nem értem, hogy mit esznek ezen az emberek. Számomra csalódás volt az évad.

Annyit akartam még, hogy nekem a második season erősebbnek hatott. Egyrészt tényleges ellentétek voltak a groupon belül, és nem egy darab hülye kihúzó volt csak. Lily apja, utána Lily. Másrészről nekem Clem irányítása sokkal jobban bejött, abban az értelemben, hogy remek volt, hogy egy darab zombi is óriási gondot tudott jelenteni például. Voltak nagyon erős részek az egyben és a kettőben is, de a kettőben talán több. Nekem az egy is 10 pont, de a kettő 10 meg egy csillag. Amúgy én tényleg bírtam Kennyt, már úgy értve, hogy a 2. évadban nagyon bírtam, és ha nem kezd el egyértelműen megőrülni, akkor soha nem lövöm le. De elszállt. Jane pedig hideg, kimért, logikusan gondolkodik, és kőkemény túlélő skilljei vannak, ráadásul én őt nagyon megkedveltem a Luke/Sarah mentés és a ruszki srác első jelenete közben. Bírom az ilyen karaktereket. Mondjuk a ruszkit statáriálisan fejbe kellett volna lőni, mikor a társaival végeztünk. Luke halála nagyon megindító volt szerintem is. Nem tudom mi lesz, remélem egyenes ági folytatás lesz, bár ha jól számolom, talán 5 féle zömmel teljesen más kezdősztorit kellene csinálniuk, amit kétlem, hogy meg fognak tenni. Nagy kár.

Én bizony lelőttem. Tiszta hülye lett. Igen, én is szerettem, én is örültem, mikor megláttam, de közveszélyes volt már. Jane pedig okos és életképes. Jobb volt ez így.

Kíváncsiság, belejelölsz, biztos olvasni akarod?

Uhh. Majdnem lelőttem Kennyt. Amikor meghallottam a gyereket sírni akkor "megnyugodtam", hogy végül is "jól" döntöttem. Komolyan bírtam Janet, örültem amikor visszajött, de áh, miért kellett ezt a hülyeséget? És a vége... Egye fene vállalom, folytak a könnyek. Bementünk, Kenny pedig elment. Szipp, megérintett basszameg, szép volt TT!

Ez az egész második évad leginkább szomorú. Persze az elsőben is hullottak az emberek, de itt folyamatosan haltak meg a szimpatikus karakterek. Omid az első 10 percben, majd Christa baba nélkül, banditák, elszakadás, no pörgős kezdés. Lukeot és Petet egyből megkedveltem , utóbbi tűrhető volt, viszont Luke halála a tónál... Ehh, fájt. Jane szintén, a bonding-küldi remek volt. Bonnie és Mike árulása csalódás, főleg a mocsok kis ruszki miatt. Hagyni kellett volna, hogy agyonverjék.

Kíváncsi leszek, hogy alakul a 3. évad.

Lukeot az elejétől kezdve bírom, Janet is rögtön megszerettem. Nincsenek illúzióim, mostanra már tudom, hogy működik a játék, azonban remélem, hogy egy ideig még életben maradnak. 400 days karakterekben egy kicsit csalódtam. Az tetszett, itt azonban szinte mindenki farok volt és nem is szerepelnek sokat. Bonnienak azért örülök.

adok a kutyusnak mert édi, be akarja falni, nem!, bamm már ugrik is a torkomnak. Bazdmeg TT...

Stefet nem lehet megmenteni-magunkkal vinni, helyes volt.

Érdekes volt hogy aki először hozzá se akar nyúlni a clemhez az haverkodik vele össze később a legjobban. Egyébként zsír rész volt, szerintem hozta az előző évad szintjét. Alig várom hogy a régi arcok feltűnjenek (mondjuk a dlc-ből a shell-es epizódban a csapatvezér hulláját már kiszúrtam).

Carley tök aranyos volt, és már végre jelét is mutatta, hogy kölcsönös a vonzalom, reméltem, hogy lehet valami, erre tessék...