S soha nem figyelek mikor hova lépek.
Ő pedig csak csendben messze elrepül,
S néha, néha a távolban mégis előkerül.
Tudom, úgysem lesz az enyém mégis szaladok,
De az évek során egyre lassabban haladok.
A körülvevő emberek csak néznek rám bután,
Én pedig csak futok-futok az álmaim után...
A boldogság - pillangó, melyet ha kergetsz, újra és újra tovaröppen tőled, ám mihelyt csendben elülsz, talán rálibben válladra.
RIP pcdome
