Megalázott csapatot így még nem búcsúztattak.
Bevallom őszintén, ezt a dalt eddig nem ismertem. Amiben persze nagyban közrejátszott az, hogy az ír válogatottat kb. tízévente egyszer láthatjuk nagy, nemzetközi tornán. Az ír klubcsapatokat pedig még ennél is ritkábban az európai kupák mezőnyében, nem véletlen, hogy egyedülálló módon Trapattoni erre az Eb-re csak idegenlégiósokból állította össze a keretét, a hazai bajnokságból senkit sem hívott meg.
Úgyhogy én nem ismertem fel, mi szól a lelátókról a meccs végén. Ifjabb Knézy sem, ami ezért talán megbocsátható, még ha kettőnk közül ő a profi sportkommentátor, aki ezzel keresi a kenyerét. Viszont igazán rászólhatott volna valaki a fülére, a szerkesztőségben akadhatott volna legalább egy ember, aki felismeri a dalt. Illetve mivel az utolsó 5-6 perc már amúgy sem hozott semmi izgalmat, csak középpályán passzolgatást, annyit talán Knézy barátunk is megtehetett volna, hogy elhallgat néhány percre, mint azt a külföldi kommentátorok többsége tette.
Az írektől egyébként egyáltalán nem áll távol, hogy dalokat, nemhivatalos vagy hivatalos himnuszt írjanak a válogatott számára minden egyes jelentősebb futballesemény alkalmából. Mint az a fent linkelt cikkből kiderül, a The Fields of Athenry az 1990-es vébén lett a válogatott hivatalos indulója. További remek válogatás található ír focislágerekből a Boys in Green blogon:
A lényeg: jól lehessen ordítani
Újabb Boys in Green-sláger
Klipben verhetetlen ír focidal
És akkor az idei hivatalos himnuszról, a The Rocky Road to Polandről még nem is beszéltünk.
Visszatérve a The Fields of Athenry-ra, ez egy hátborzongatóan szép és megindító ballada. Érdemes elolvasni a hátterét és a szövegét, valamint meghallgatni teljes egészében. Ajánlom a leghíresebb, Paddy Reilly által énekelt verziót. Nem tagadom, én bizony elmorzsoltam néhány könnycseppet közben. Lehet, hogy eredetileg, 1990-ben az írek indulónak szánták ezt a dalt, de hogy a tegnap estéhez sokkal jobban illett, a drámai hatását pedig a spanyolokkal szembeni kilátástalan játék és az Eb-től 0-4-es vereséggel való búcsúzás során fejtette ki igazán, az biztos.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
