Ma délelött furcsa felfedezést tettem, miszerint csak egy pontig érdekelnek a lányok, utána meg nem. Itt van Dorina, akinél szombaton voltam, s megígértm, hogy felhívom, nem csúnya lány, valszeg könnyű menet lenne, vagy egy laza kapcsolat, de nincs hozzá kedvem, nem érzek késztetést, hogy felhívjam.
Valami hasonló a helyzet Katával, egy régi ismerősöm, összefutottunk, és utána az egész estét, meg az éjszakát együtt töltöttük, komolyan nagyon jó volt (attól függetlenül, hogy semmi különösebb eksön nem volt), és szintén nincs kedvem hozzá, hogy megkeressem, sőt még kevesebb (gondolom azért, mert érzem, hogy bele tudnék szeretni).
És akkor még nem beszéltem csomó lányról, akiknek a száma ott pihen a telómban, és nem akarok velük találkozni.
ja, meg kell említenem Ági nyuszót, akivel szilveszterkor voltam, azóta telefonon dumálgatunk, bevallotta hogy sokat gondol rám, és jó lenne találkozni, mire mondtam hogy nincs sok időm mostanában.
Ugyanakkor ha az utcán meglátnék egy csini nyuszót biztos odamennék hozzá, elkérném a számát, stb, csak nem hívnám fel.
Vajon ez azért van mert félek tudatalatt a lányoktól? Vagy a csalódástól? Vagy miért?
Sose vitatkozz idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre és legyőznek a rutinjukkal.
