A Kerberos Production által fejlesztett és 2006-ban megjelent Sword of the Stars fordulónkénti-valós idejű stratégiai hibrid játékot több kiegészítő megjelentetése után 2009-ben már komplex, mégis egyszerűen kezelhető és átlátható játékként ismertük meg, hat játszható fajjal, rengeteg hajó-, bolygó- és birodalom fejlesztésekkel, kutatással. Míg az első verziót kiadásakor elég sok kritika érte, a statisztikák és néhány háttérinformáció hozzáférésének nehézsége vagy hiánya miatt, a fejlesztők megfogadva a kritikusok tanácsait úgy fejlesztették tovább a játékot, hogy a legutolsó verzióban már könnyen megtudhatta a játékos, hogy hol szorít a cipő, hol kell azonnal beavatkozni. Ezt az utoljára megjelentetett, az alapjátékot és a kiegészítőket is tartalmazó verziót (Ultimate Collection) értékeltük a PC Dome-on is.
A játék célja meghódítani a galaxist, részben békés terjeszkedés útján, diplomáciai úton, vagy annak végső eszközeként háborúval. A játékban a fordulónkénti birodalom-menedzselést valós idejű űrcsaták színezik. Az új rész az eredeti játék és a kiegészítők mind a hat faja mellett egy újabbat is felvonultat majd, a Suul’kát (Lord of Winter, azaz a tél urai). Hogy ők miért kapták a tél urai elnevezést, egyelőre hétpecsétes titok, így még akkor sem árulnám el, ha tudnám. :-) Egyelőre annyit tudni róluk, hogy ők azok a misztikus faj, akik létezéséről már az első részben és annak kiegészítőiben is itt-ott lehetett olvasni. Ők igázták le a Liir fajt és ők „fejlesztették ki” a Zuulokat. A fajról a játék fejlesztői csak annyit mondtak sejtelmesen, hogy olyan jellegű játéklehetőséget képviselnek majd, amely eddig még nem szerepelt egyetlen űrstratégiai játékban sem.
A játék 100 évvel az első rész után kezdődik, valahol a fúziós hajtóművek és a corvette hajótest fejlesztések környékén, és a technológiai kutatások jóval túlhaladnak majd az antianyag hajtóműveken. A hajótestnél pedig megjelenik majd a leviathan méret, amely nagyjából háromszor akkora lesz, mint az eddigi legnagyobb, a dreadnougth. Az első részben megismert rendszert, a minden faj számára egyéni csillaghajtóművet és az ebből következő különböző sebességű, más-más jellegű csillagközi közlekedést is megtartják a második részben. Komoly változást hoz majd az is, hogy az eddig használt grafikus motort lecserélik egy vadonatúj, Mars 2 nevű motorra, amely a legújabb grafikuskártya-fejlesztéseket kihasználva sokkal részletesebb hajómegjelenítést tesz majd lehetővé a csataképernyőn. Míg az előző rész motorja nagyjából az 1999-es Homeworld grafikai szintjét hozta, az új motor már képes lesz részletes hajó-, és azokon egyes fegyverek megjelenítésére is. Az első rész egy csillag-egy bolygó rendszere helyett sokkal részletesebb csillagrendszernézetet kapunk, esetenként több bolygóval, holdakkal, aszteroidákkal, esetleg kettős vagy többes csillaggal a csillagrendszerek közepén.
A valós idejű űrcsaták is sokkal változatosabbak lesznek, először is a csatatér sokkal nagyobb lesz, több hely lesz manőverezésre, az ellenség felderítésére. Ezen túlmenően nemcsak az lehet a csatákban a cél, hogy az ellenség bolygóját meghódítsuk, hanem olyan célokat is kitűzhetünk magunk elé, hogy az ellenség kutatóbázisát, vagy mondjuk az egyik holdon berendezett űrbányáját próbáljuk megsemmisíteni. A legnagyobb hajók kisebb hajók bázisaként is működhetnek, így a második világháborús repülőgéphordozós csatákhoz hasonlító csatákat harcolhatunk majd végig, ahol elsősorban nem is maguk a hajók, hanem az azokon elhelyezett repülőgépek harcolták végig az ütközeteket. A csatatér továbbra is háromdimenziós, de az egyszerűség kedvéért megtartják majd az első részben használt és bevált kétdimenziós parancsrendszert. Ennek az érdekessége az lesz, hogy ugyan a parancsokat csak két dimenzióban adhatjuk ki, de maguk a hajók manőverezés közben képesek lesznek egymás alatt és fölött is elhaladni, ezzel kihasználva a háromdimenziós teret.
A játék az előzetes bejelentésnek megfelelően a Paradox Interactive gondozásában, várhatóan 2011 novemberében jelenik majd meg. Reméljük, hogy a fejlesztőknek sikerül az első részbe szervesen beleilleszteni a fejlesztéseket, és ekközben nem teszik nehézkessé a játék kezelését sem. Ha ez sikerül, akkor már kiadásakor klasszikussá válhat a Sword of the Stars második része.
