na, ezt a verziót nem találtam sehol.
mármint megnéztem media markt, meg tesco, sehol.
utána kíváncsiságból, hogy van e egyáltalán torrentje,
de még azt sem.
Még 2006-ban jelent meg a Sword of the Stars, amely alaposan leegyszerűsített változata volt a legkomplexebb játékok közé tartozó, körökre osztott űrstratégiai játékoknak. Ennek átdolgozott és kibővített változata a Paradox Interactive gondozásában nemrég megjelent Ultimate Collection. Az alapjáték mellé ebben a Born of Blood és A Murder of Crows kiegészítő található meg, jócskán kibővítve az eredeti verziót, és sokkal érdekesebb játékélményt nyújtva annál.
A játék a szokásos űrstratégiai elemeket tartalmazza, egy kivétellel: a bolygók infrasturkúráját/épületeit a játékos nem fejlesztheti, ezt a rendszer automatikusan végzi el, a ráfordított pénz, a faj és a környezet figyelembevételével. A szokásos űrhajógyártó épületeket sem kell felépíteni, űrhajót attól a pillanattól gyárthatunk, amikor már van valamennyi lakosságunk és infrastruktúránk. Az alaphelyzet az, hogy egy bolygóról kiindulva meg kell hódítani a galaxist. Ezen túlmenően a játékban kapunk néhány olyan küldetést is, amikor a győzelem feltétele valamilyen más feladat végrehajtása, de ez csupán egy kis fűszerezés az alapízek mellett.
Új játékot indítva először be kell állítanunk az indulási feltételeket, mint például a fajok számát, a fordulók és az űrharcok maximális hosszát, az MI nehézségét, a játékosok számát és még pár opciót. (Ezek némelyikéhez csak többjátékos módban érdemes hozzányúlni.) Játékterünk a galaxis, melynek méretét és formáját is itt állíthatjuk be. A minimális 16-tól ez egészen 350 csillagig terjedhet, amely esetben akár napokig is eltarthat egy-egy játék. A csillagok mellett az egyszerűség kedvéért csak egy bolygó található, ezt a játékos a csilagtérképen csillagként, a felsorolásokban bolygóként látja. Játékterünket a rendszer mindig a beállításoknak megfelelően, de véletlenszerűen generálja, így akkor is érdekes a játék, ha egymás után azonos beállításokkal játszik valaki. Amint a játék elindult, a galaxis egyik bolygóján találjuk magunkat. Két fontos feladatunk van az első pillanattól kezdve: részben elkezdünk felkapaszkodni a technológiai fán, ami itt szép háromdimenziós ábrázolásban kapunk, másrészt elkezdünk felderíteni és telepeseket, valamint harci űrhajókat kiküldeni a bolygók elfoglalására vagy meghódítására.
A technológiai fa ebben a játékban nagyon érdekes, mivel a szokásos gyorsan kiismerhető statikus megoldás helyett egy olyan dinamikus fát kapunk minden alkalommal, amelyet a rendszer akkor generál számunkra, amikor elkezdjük a játékot. A módszer a következő: néhány alapvető fontosságú technológia 100%-ban mindenkinek rendelkezésére áll, a többi technológia pedig valamilyen százalékos valószínűség szerint lesz a birtokunkban. Ezek egymásra épülnek, tehát ha egy technológiát nem kutathatunk, akkor az arra épülőket sem fedezhetünk fel. Például mindenkinek lehet járványkutatása, de például az csak 80%-os esélyünk van arra, hogy kikutassuk a járványvakcinát. Ez azt jelenti, hogy átlagban minden ötödik játékban már ezt sem kutathatjuk. Ezen alapul az univerzális antigén nevű technológia, amelynek a kutathatósági valószínűsége csak 25%, azaz, ha a játékosnak volt is járványvakcinája, akkor is elég nagy valószínűséggel nem kutathatja ezt a technológiát, ha pedig nem volt még járvány vakcinája sem, akkor semmiféleképp sem. További érdekesség, hogy ugyan a technológiai fa minden faj számára nagyjából azonos, de a különböző kutathatósági esélyek erősen különböznek, így gyakorlatilag kizárt, hogy azonos lenne a technológiai fa minden faj számára egy adott játékban.
Az űrhajóépítés pénzbe kerül, ez az összeg egy adott űrhajónál mindig azonos, az építés sebessége pedig részben a bolygó infrastruktúrájától és a lakosság méretétől függ. Az űrhajókat magunk tervezhetjük meg. A technológiai fán elég sok olyan kutatás van, ami közvetlenül az űrhajóra kerülhet, mint például fegyver, páncélzat vagy egyéb speciális felszerelés. Az alapfelépítésen kívül meghatározhatjuk a fegyverzet típusát és helyét is. Amint elégedettek vagyunk a megtervezett űrhajóval, elmenthetjük, és az adott játékban a továbbiakban bármelyik bolygón építhetjük.
Amikor két játékos flottája összetalálkozik, űrcsata alakulhat ki. Ez valós időben játszódik, bár aki Command and Conquer jellegű akciókra gondol, az csalódni fog. A hajók méretüknek megfelelően elég vontatottan forognak, manőverezgetnek egymás mellett, ezért az egész kissé statikus. A játékos a kattintgatás helyett inkább arra koncentrál, hogy szemből oldalról vagy távolodva támadja az ellenséget, esetleg megpróbálhatja minél nagyobb távolságról rakétázni őt. Más komolyabb feladat itt nincs is, emiatt – és azért is, mert egy-egy forduló alapesetben négy percig is eltart (bár rövidíthető és gyorsítható) – az újdonság varázsának elmúltával a játékos általában csak az automatikus eredménykiszámításra kattint, különösen akkor, ha vagy mi vagy az ellenség látható túlerőben van.
Olyan kutatások is léteznek, amelyekkel egy ellenséges faj lelkivilágát, vágyait és életszemléletét megismerhetjük. Ilyenkor egy eléggé szétbombázott világot is gyarmatosíthatunk az ott élő őslakosokkal, és ekkor nagyon gyorsan újra felépítik a bolygót, immáron a mi birodalmunk részeként. Ha olyan üres bolygóra bukkanunk, amely a fajunk számára ideális, de legalábbis elviselhető, akkor a felderítő flottánk – amennyiben van közöttük kolonizáló hajó – ezt a bolygót gyarmatosíthatja. A bolygó kezdetben inkább csak apasztja a pénztárcánkat, később, amikor a lakosság mérete már elég nagy, a környezetet is átalakították ideálisra és elegendő infrastrukturális fejlettséget értek el, minden fordulóban szépen csorog a bevétel tőlük is a közös birodalmi kasszába. Ekkor általában már gyors hajóépítésre is alkalmas az adott bolygó.
A játékos előbb-utóbb összeakad valakivel a nagy világűrben, aki vagy ellenséges vagy semleges, de eleinte biztosan nem barátságos. Ha bekapcsoltuk a diplomáciai lehetőségekben, akkor kérhetünk tűzszünetet, agressziómentességi paktumot köthetünk, illetve akár szövetségre is léphetünk egy másik birodalommal. Egyébként alapból mindig háborús a viszony két újonnan egymásra találó birodalom között.
A Sword of the Starsba beépítettek egy komplex – és kikapcsolható – véletlenszerű esemény generátort is. Ennek a bekapcsolva hagyása eléggé rizikós az új játékosok részére, gyakran történnek olyan események, amelyek leküzdése szinte reménytelen, ezért használatát csak a kudarcot jól tűrő játékosoknak, illetve gyakorlott űrstratégáknak ajánlom, mint plusz kihívás.
A játék grafikája, figyelembe véve azt is, hogy ez egy fordulónkénti játék, ahol az akció és a lenyűgöző látvány helyett inkább a fejtörés a jellemző, kifejezetten csinos. A játéktér forgatható, nagyítható, kicsinyíthető, amelynek során az adott csillaghoz tartozó kiegészítő információk a távolság függvényében változnak. A szokásos táblázatos technológiai fa megjelenítést egy háromdimenziós, hengerszerű ábrázolás váltotta fel, amelyben a henger közepén a játékos áll és az egér segítségével közeledhetünk vagy távolodhatunk attól, pontosabban annak egy részétől, és forgathatjuk is a fát. Az űrcsata rész 3D-s grafikája talán a legmodernebb az egész játékban, a csata közben forgatva pedig különösen látványos a robbanásokkal és a lövésekkel együtt.
A játék zenéje elég kellemes, bár kissé egysíkú. Gyakorlatilag három zene váltogatja egymást, az egyik a csillagtérkép alatt megy, a másik a kutatási képernyőn, míg a harmadik a csaták alatt. Ennél azért lehetett volna valamivel változatosabb. A zajok, zörejek, robbanások a szokásosak. Újdonságként minden faj saját hangos szöveggel figyelmeztet, ha támadók közelegnek, új bolygót kolonizáltunk vagy egy bolygót elveszítettünk, illetve befejeztünk egy kutatást.
A Sword of the Stars a szokásos egyjátékos módon felül multiplayer lehetőséget is biztosít. A játékosok bármikor kiléphetnek a játékból, ekkor MI veszi át birodalmuk vezérlését, sőt, akár új játékosok is kézbe vehetik MI játékosok birodalmának irányítását. Ez valóban nagyon rugalmas lehetőség, és ennek segítségével válik lehetővé többórás maratoni játékok végigjátszása is annak veszélye nélkül, hogy egy-egy kilépő játékos miatt végül is kudarcba fullad a befejezés.
Fordulónkénti játékhoz képest viszonylag gyors a Sword of the Stars: 2-3 óra alatt egy kisebb galaxisban játszódó konfliktus is végigjátszható. A sok véletlenszerű elem miatt szinte lehetetlen kétszer egymás után ugyanazt a játékot ugyanazzal a stratégiával végignyomni, így ha valaki megszerette, nagyon hosszú ideig szórakozást nyújthat. Végső soron a komplexitás ügyes elrejtése miatt kezdőknek is megfelelő, de a bekapcsolható nehezítő opciók miatt veteránok is élvezettel játszhatják ezt a jól sikerült űrstratégiai játékot.
