Immáron kilenc éve, hogy megjelent a Rebellion első mesterlövészes játéka, a Sniper Elite, amely a második világégés idejébe repítette a játékosokat. A külsőnézetes játék megfelelő fogadtatásban részesült, bár igazán kiemelkedőt nem tudott nyújtani, leszámítva a mára a széria ismertetőjegyévé vált bulletcamet. A folytatásra (vagy remake-re) elég sokat, hét évet kellett várni, hogy 2012-ben megérkezzen a Sniper Elite V2, amely számos tekintetben megújult az elődhöz képest. Az egyik legnépszerűbb újdonság a bulletcam továbbfejlesztett változata, az X-Ray volt, amely már nem csupán a kilőtt golyó útját mutatta, hanem a roncsolást is, amit az áldozat szervezetében véghezvitt. Természetesen a zombik nem kímélték ezt a szériát sem, így tavaly ősszel jött a Nazy Zombie Army, mindjárt két felvonásban is. Így érkeztünk el a széria tulajdonképpeni harmadik felvonásához, a Sniper Elite III-hoz, amely ismét rengeteg ígérettel kecsegtetett.
A harmadik epizód főszereplője ismét az a Karl Fairburne, aki az előző játékokban is borsot tört a gaz nácik orra alá. A különbség csupán annyi, hogy ezúttal az európai pokolból átvezényelték Afrikába, hogy ott megakassza Rommel hadigépezetét. Ennek megfelelően az összes küldetés sivatagos, kopár környezetben játszódik, Tobruk közelében.
Aki már játszott valamelyik előző epizóddal (kiváltképp a V2-vel), az túl sok újdonsággal nem fog találkozni. A Rebellion ugyanis inkább a „járt utat járatlanért el ne hagyj” elvet követte, vagyis a 2012-es játék alapjaira építkezett. Minden küldetés előtt magunk állíthatjuk össze felszerelésünket, amely egy pisztolyból, egy géppisztolyból, valamint az elmaradhatatlan mesterlövészpuskából áll, ezek mellett pedig különféle gránátokat, aknákat és elsősegélycsomagokat tarthatunk magunknál. Ezeket érdemes jól átgondoltan kiválogatni, ugyanis egy-egy küldetés bizony nagyon hosszúra is nyúlhat, bár ez a mi játékstílusunktól függ leginkább. Én a magam részéről a maximalizmus híve vagyok, vagyis jobb’ szerettem minden egyes náci katonát és tisztet egyenként becserkészni és likvidálni, ahelyett, hogy hangos csatakiáltások közepette berohannék a térkép közepére és halomra lőnék mindenkit. Utóbbi egyébként nem túl kifizetődő, gyorsan jön a töltőképernyő. A játék éppen ezért egy picit kettős érzést váltott ki belőlem: egyfelől remek hangulata van a bújócskának, lopakodásnak és a vadászatnak, ugyanakkor éppen ezért nem tudom Sniper Elite-nek hívni a játékot, sokkal inkább passzolna rá Sneaker Elite. A küldetések zöme ugyanis úgy is teljesíthető, hogy gyakorlatilag nem, vagy csak alig használjuk a puskánkat. Minden ellenfél ügyesen becserkészhető, ami mondjuk nem a mesterséges intelligencia dicsérete. A küldetések igyekeznek változatosak lenni, hol egy adott személyt kell likvidálnunk, hol szabotőrakciókat végrehajtanunk, ráadásul sok esetben dinamikusan változik a helyzet: mellékfeladatokat kapunk, vagy egy váratlan célpont tűnik fel a térképen, akit még le kell vadásznunk, mielőtt elmenekülünk.
A játék minden cselekedetünket, akciónkat tapasztalati pontokkal jutalmazza, ami idővel szintlépéshez vezet. Ezt úgy gondolom, jobban is kidolgozhatták volna a fejlesztők, ugyanis jelen esetben mindössze új felszerelési tárgyak válnak így elérhetővé. Én szívesen láttam volna igazi karakterfejlődést is, mondjuk pontosabb célzás (nem lóbálja annyira a célkeresztet), gyorsabb vagy halkabb haladás, új képességek, ilyesmi.
Mivel küldetéseink rendre az ellenséges front mögött zajlanak, így baráti alakulatokkal nem nagyon fogunk találkozni, ráadásul nem is nagyon illik felhívni magunkra a figyelmet. Ez azt jelenti, hogy többet fogjuk késünket és hangtompítós pisztolyunkat használni, mint a távcsöves puskát. A pályákon találunk kifejezetten mesterlövészfészkeket is, amelyek általában remek rálátást nyújtanak a környékre, így onnan könnyedén felmérhetjük az ellenséges állásokat (távcsövünkkel tudjuk megjelölni a katonákat, járműveket, amelyeket utána mindig látni fogunk), valamint akár le is vadászhatjuk őket innen. A nagy lövöldözéssel viszont vigyázni kell, mert ha elsőre nem is szúrnak ki minket, ha túl sokáig maradunk egy helyen és onnan túl sokat puffogtatunk, idővel bemérnek minket, és onnantól forró lesz a talaj. Ezen tudnak sokat javítani a különféle zajkeltők: lyukas kipufogójú autók, elromlott generátorok vagy épp hangosbemondók közelében azok zaja elnyomja lövésünket, de csak ha a megfelelő időben húzzuk meg a ravaszt.
A Sniper Elite III nem lenne Sniper Elite, ha nem lenne benne időlassítás és persze X-Ray kameramód. Előbbit nem nagyon kell részletezni: akkor használhatjuk, ha épp puskánk célkeresztjén át nézünk. Utóbbi viszont tényleg sokat javult az előző rész óta. Még részletesebb, még gusztustalanabb, ahogy a golyó behatol áldozatunk koponyáján, áthalad a csontokon és az agyon, hogy végül a szemgödrön át távozzon. Ijesztően részletesre sikerült ez a rész, de aki nem bírja, az nyugodtan ki is kapcsolhatja a menüben. Újdonság, hogy most már a járműveket is lehet hasonló módon ártalmatlanítani. A röntgenmód ilyenkor a motorteret mutatja. Érdekes újítás, de a gyakorlatban csak nagyon ritkán használtam.
A játék grafikája megint nagyon kettős érzést hagyott bennem. Félreértés ne essék, a Sniper Elite III szép, nem is kicsit. A textúrák élesek, a modellek is rendben vannak, az effektek között pedig az összes divatos DX11-es csoda megtalálható. Nagyon jól sikerültek a fény-árnyék effektek is.
Aki szokta olvasni az írásaimat, az már többször halhatta tőlem, hogy egy adott játék grafikája részleteiben nem tökéletes, de az összhatás már az. Nos, ez most pont fordítva van. A Rebellion alkotásában minden megvan, ami a remek látványvilághoz kell, csakhogy valahogy mégsem áll össze az egész. De legalább a hangok terén nincs ilyen probléma, sokat dob a hangulaton, hogy ellenségeink nem angolul, hanem hol németül, hol olaszul nyilvánulnak meg.
A játékban találunk többjátékos és kooperatív módot is. Előbbi a szokásos játékmódokkal kecsegtet, ám hiába van viszonylag sok szerver, azok konganak az ürességtől. A kooperatív mód sem nyújt semmi olyat, amit ne láthattunk volna már máshol. Ezt a Challenges menüpont alatt kell keresni, mint a Survival vagy az Overwatch mód, vagyis itt is az ellenséges hullámokat kell visszavernünk minél tovább.
A Sniper Elite III tisztes iparos munka a Rebellion csapatától. Jól építkezik a második rész alapjaira, de sajnos csak nagyon keveset ad hozzá, mintha a fejlesztők nem mertek volna nagyot kockáztatni. Nincs is ezzel nagy baj, mivel a végeredmény nagyon is szórakoztató. A látvány is rendben van, a játékmenet is le tudja kötni az embert, a játékidő pedig elsősorban rajtunk áll. A Rambók itt kevésbé fognak érvényesülni mint a Sam Fisherek, de végül is egy mesterlövész ne ugráljon.
