Az egyik legsikeresebb és legrégibb űrstratégiaijáték-sorozat, a Master of Orion története elég regényes. A kilencvenes évek elején indult, amikor a MicroProse kiadta a sorozat első és második részét – a legtöbb rajongónak ezek egyike volt az első játékélménye az űrstratégiai játékok műfajában. A sikeres kezdés nyomdokain ezután több játék is készült, és úgy tűnt, a sikersorozat nem állhat meg. A 2003-ban kiadásra került harmadik rész azonban néhány megkérdőjelezhető fejlesztői döntés miatt sokkal kevésbé lett sikeres, mint az előző kettő. A 2000-es években ezek után alig-alig jelent meg említésre méltó űrstratégiai játék, szerencsére azonban az előző évtized végére megtört a jég, és néhány jó minőségű, sikeres űrstratégia került a polcokra. Mivel ezek bebizonyították, hogy a műfajban van fantázia, egyre több fejlesztő és kiadó jelentet meg manapság ilyen játékokat (Endless Space, Sins of a Solar Empire, Galactic Civilizations sorozatok, csak hogy néhányat említsek). Az űrstratégia reneszánsz legújabb képviselője a Wargaming kiadásában megjelent Master of Orion: Conquer the Stars, amelyet tavasszal még a korai hozzáférésű változat alapján bemutattunk, mostanra azonban a végleges verziót is kipróbálhattuk.
A Conquer the Stars a sorozat első két részét folytatja, modern köntösben, de persze a fejlesztők a harmadik epizód relatív sikertelenségéből is levonták a tanulságokat. Kezdésnek kiválaszthatjuk a fajt, amellyel játszani szeretnénk, egyjátékos módban pedig akár mi magunk is összekattintgathatunk egy saját stílusunkra szabott fajt. Emellett módosíthatjuk a galaxis méretét és egyes tulajdonságát is, ezekből generál a rendszer egy véletlenszerű galaxist, és megkezdődhet a játék. Kapunk egy bolygót, két felderítőt, egy kisméretű hadihajót, valamint egy kolonizáló hajót. Elsőként eldönthetjük, hogy mit szeretnék felépíteni a bolygón (épületek és hajók közül választhatunk), és meghatározzuk birodalmunk kutatási irányát. A három legfontosabb globális erőforrás a pénz, a kutatási- és a parancspontok. A pénzt elsősorban a lakosságtól szedjük be adó formájában, ehhez adódik még hozzá a kereskedelem és a bolygókon felépítető speciális építmények által termelt bevétel. A pozitív pénzügyi egyenleg nagyon fontos: ha van elég pénzünk, megvásárolhatjuk a bolygókon az épületeket, de hajókra is költhetjük, így nem kell kivárni, hogy a bolygó termelőlakossága néhány forduló alatt felépítse/legyártsa a megfelelő építményt/hajót. A kutatási pontokat a bolygók tudósai generálják, ezt növelhetjük épületekkel és néhány kikutatott fejlesztéssel is. Ezeket a pontokat új kutatási területek felfedezésére használhatjuk fel. A parancspontokat néhány kikutatható fejlesztés és a bolygókon építhető űrállomások termelik, és a hajók és flották méretének függvényében kerülnek felhasználásra.
A játék során két nézetet fogunk a legtöbbször használni: a zoomolható galaxisnézetet, amelyben a csillagok mellett a bolygók és az űrhajók is láthatók, valamint a bolygónézetet. Egy-egy bolygóra kattintva kerülünk az utóbbi képernyőre, ahol saját planéta esetén beállíthatjuk és módosíthatjuk a termelést, megnézhetjük a statisztikáját, miből mennyit termelünk, illetve generálunk, és a lakosságot három területre csoportosíthatjuk: termelő-, mezőgazdasági és tudományos kutatócsoportokat képezhetünk. Felderített, de nem kolonizált bolygóknál csupán a bolygó legfontosabb statisztikai adatait nézhetjük meg, itt beavatkozásra nincs lehetőségünk. A bolygóknak több típusa is van, a fajok ezek egyikét részesítik előnyben. Általánosan elmondható, hogy nagyjából a bolygók 10-20%-a kedvező egy-egy faj számára. Szerencsére a kutatások között megtalálható a terraformálás, amellyel bizonyos határok között bármilyen bolygó a faj számára kedveltté alakítható. Amennyiben a lakosság kívánságait teljesen figyelmen kívül hagyjuk, és például nagy mennyiségű adót préselünk ki belőlük, egy vagy több lakos is sztrájkba kezdhet, aminek az a hátránya, hogy a sztrájkolók ugyan fogyasztanak, de nem termelnek semmit. Ilyen esetben érdemes az adót kicsit csökkenteni (vigyázzunk, nehogy kifussunk a pénzügyi keretből!), de valamelyik moráljavító épülettel is feledtethetjük az adók kellemetlen voltát. Az épületek nagyobb része a termelés, mezőgazdaság és kutatás szolgálatában áll, a többi pedig védelmi, pénzügyi, moráljavító, kémkedő vagy környezetvédő célokat szolgál.
Ahogy felderítőhajóink ide-oda repkednek a galaxisban, előbb-utóbb beleütközünk valamelyik riválisunkba, és ekkor a diplomáciai képernyőre kerülünk. Első találkozáskor a legtöbb faj semlegesen reagál a másik félre. A kereskedelmi együttműködés, a meg nem támadási szerződés, a nagykövetség, a szövetkezés, a kémkedés és a hadüzenet természetesen ezt a későbbiekben pozitív vagy negatív irányba eltolja. A diplomáciai képernyőn elég sok információt összeszedhetünk ellenfeleinkről, de az igazán komoly információforrás az, ha valamelyik bolygónkon felépítjük a Spy Center (azaz kémközpont) épületet, ahol kémeket képzünk ki. Kémeinket más birodalmak bolygóira telepítve különböző küldetések során először általános, majd részletes információkhoz juthatunk, de szabotázsakciókkal is megkeseríthetjük a másik birodalom vezetőjének életét. Ha pedig saját bolygóinkra küldjük őket, kémelhárítóként funkcionálnak.
Az űrstratégiai játékok sava-borsa a kutatás és az űrflottaépítés. A kutatás révén egyre fejlettebb űrhajókhoz juthatunk, mert mit ér egy hatalmas flotta, ha az ellenfél legkisebb hajója is tízszer erősebb fegyverekkel van ellátva? A kutatási rész nagyon hasonlít a Civilization sorozatban lévő kutatási fához. Ennek minden elemét egy vagy több kutatás előzi meg, és ezek újabb területekhez vezetnek. Egyszerre egy kutatás végezhető, a legújabb divattal ellentétben azonban minden faj részére azonosak a lehetséges területek. A fa végén található az a három kutatási terület, amelyek segítségével a legfejlettebb civilizáció egy másik létsíkra kerül, ezzel szintén megnyerhető a játék.
Természetesen űrhajóink is testre szabhatóak. Minél nagyobb egy hajó, annál többféle fegyverrel, speciális felszereléssel látható el, és annál nagyobb az a maximális térfogat, amelyet a felszerelésekkel feltölthetünk. Az űrhajók részére parancspontokat is kell biztosítanunk. Amennyiben több hajónk van, mint amennyi parancspont a birodalmunk rendelkezésére áll, olyan sok pénzt von el tőlünk a nagyméretű flotta, hogy előbb-utóbb flottacsökkentésre vagy parancspontemelésre (például Star Base, azaz harci űrállomás építésre) kell szánnunk magunkat.
Arra is számíthatunk, hogy ha egy gyűlölködő birodalompár egyik tagjával szövetségben, vagy csak egyszerűen jóban vagyunk, a másik, akármit is teszünk, gyűlölni fog minket is, és jó eséllyel hadat fog üzenni. Ilyen esetben érdemes pár fejlett űrhajóval meglátogatni a kellemetlenkedő szomszédot. és pár bolygóját elfoglalva kicsit szelídebb hangok pengetésére rászorítani. Persze ha valaki eleve a galaxis erőszakos meghódítását tűzte zászlajára, a fejlett űrhajók építése és az ezekből összeállított flották sűrű használata elengedhetetlen. De akármilyen békésen játszunk, ha másokkal nem, az űrkalózokkal garantáltan meg fog gyűlni a bajunk. A világűrben belefuthatunk a többi birodalmon kívül kalózokba és űrlényekbe is. A kalózokat egy-egy bolygón vagy aszteroidaövön létesült kalózbázis termeli, néhány körönként megindulnak, és ha már technikailag elég fejlettek, védtelen bolygóink bombázásával próbálják megkeseríteni az életünket. Szerencsére a legtöbb birodalom számára nem igazán jelentenek komoly kihívást, az űrvédelmi épületek vagy egy fejlettebb és nagyobb űrhajó pikk-pakk lekapja őket az égről. Amennyiben megtaláljuk a bázisukat, és egy enyhe atombombázás után földig romboljuk, valamilyen bónuszt kapunk (például felszabadított rabszolgák csatlakoznak legközelebbi bolygónk lakosságához, vagy egy nagyobb kincsesládára bukkanunk sok-sok pénzzel). Az űrszörnyek már kicsit problémásabbak: jó sok egészséggel rendelkeznek, és rendesen ütnek-rúgnak, érdemes őket nagy és erős flottával felkeresni. Az Orion rendszer ebből a szempontból kivételes, mert ott egy rendkívül erős űrvédelmi rendszer, az Orion Guardian található, amelyet érdemes a játék második felében fejlett, nagyméretű űrhajóhaddal felkeresni a győzelem reményében.
A játék grafikáján látszik, hogy csaknem 20 év telt el az előző részek és a legújabb reinkarnáció között. A csillagtérkép áttekinthető, a bolygók is megfelelő megjelenítést kaptak. Talán a felszíni épületeket lehetett volna ügyesebben elhelyezni, jobban ábrázolni a könnyebb kezelhetőség érdekében. Az animációk kellemesek, mind a tíz (gyűjtői változatban 11) faj saját animációt és háttértörténetet, kapott, amelyet néhány nagynevű színész mondott fel (így a szokásos sirámnak a gyenge hangalámondás miatt semmi alapja sincs). Például hallhatjuk Luke Skywalkert (akarom mondani Mark Hamillt), valamint Michael Dornt is (Worf a Star Trekből) a játék narrátoraként, ami mindenképp a játék hangulatát és minőségét növeli. Az aláfestő dallamokat a Master of Orion II zeneszerzője komponálta, és egy nagyon kellemes, Csillagok háborúja stílusú, űropera-hangulatot árasztó zenei aláfestést kaptunk. A felhasználói felületet a visszajelzések alapján nagyon jól áttekinthető és logikus elrendezésűre csiszolták, így a leggyakrabban használt és legfontosabb elemek több helyen láthatók és több helyről is könnyen elérhetők. A fejlesztők ígérete szerint folyamatosan újabb és újabb kiegészítések, változtatások, finomhangolások kerülnek a játékba, így a mostani kiadás nem jelenti a fejlesztés lezárását.
Valami hasonló játékot vártam, amikor a Master of Orion III bejelentésre került úgy 2000 körül. Ez a megállapítás akár kritikaként is értelmezhető, az azóta eltelt idő alatt ugyanis elég sok stratégiai játék került kiadásra, és talán egy-két ötletet át lehetett volna venni tőlük. A Conquest the Stars hangulata azonban 100%-ig Master of Orion, így aki már régóta csak a húsz éves MoO II-t nyüvi, annak itt a lehetőség kimászni a barlangból, és csatlakozni a XXI. századhoz.
