Politika - az egyetlen ilyen célú topic a Dome-on

No, megpróbálom összeszedni az erre a lapra tartozó gondolataim.

Kezdésképp, hogy hamar túlessünk rajta: Nem tudom, mi a "rasszizmus" hivatalos definíciója, amennyiben közösség elleni agressziót takar, nem vagyok rasszista. Relatíve sokat kutattam és kutatom az erőszakot ilyen-olyan formájában, aminek ambivalens módon az a hozadéka, hogy kerülöm, ahogy és amikor csak lehet, mivel van róla elképzelésem, hova vihet. Abban az értelemben viszont, hogy "közösséggel szemben előítéleteket táplál", igen, felvállaltan az vagyok a roma közösséggel szemben. A családomban túlnyomó többségben negatív, két esetben vérrel írt negatív tapasztalatokat sikerült csak begyűjteni. Utaztam a 28-ason, hallgattam már a párbeszédüket, hogy "Miért nem a parasztokat húzod le, nem szégyelled magad?", beszélgettem már hullarészeg romával, aki azt magyarázta nekem, ő romungró, az összes rohadék dolgot az oláhokhoz kapcsoljam, higgyem el nekik. Láttam már a bátyámat, amint egy automatához - száz méterre - telefonját feltöltendő ugrott le, majd vérben támolyogva jött vissza. Semmije sem hiányzott - négyen lerántották heccből a bankautomatától, hátulról. Jött már haza sírva a barátnőm a vegzálásuk miatt. Végighallgattam már, ahogy egy tisztes, munkás, lakótelepi ismerős roma azt mondja nagyapámnak együgyűen a társairól: "János bácsi, ezeket kellett volna elvinni mind, nem a zsidókat!" Két roma származású embert ismerek, akiket valamelyest közelinek mondhatok magamhoz: egyikük börtönben ül - a teljes képhez hozzátartozik: nem erőszakos bűncselekményért. Másikuk arról beszélt nekem nyíltan és egyenesen, hogy szerinte a pozitív diszkrimináció a jelenlegi formájában nemhogy nem használ, hanem épp, hogy csak árt a kisebbségnek.
Mégsem szégyellem, hogy bevallottan kisebb bizalmam van a romákkal szemben, mert csekélyke szociálpszichológiai tanulmányaimból úgy tudom, a bárány részéről egy egészséges hozzáállás, ha nem úgy megy oda a farkasohoz: Ez talán éppen nem fog megharapni! Teljesen más aspektusban, de ugyanezt a végkövetkeztetést olvashatjuk ki középkori vívókódexek sorai közül is: Önvédelmi helyzetben a támadónak mindig előnye van. Ha a támadásra, vagy akár a támadás szándékára reagálsz, már vesztettél. A támadás lehetőségére kell reagálnod. Mindezek miatt sem a "mélyszegénységben élőkkel szemben táplált zsigeri gyűlöletem" kivetülésének tartom a bizalmatlanságom, hanem szimplán a tyúksz*ros életem eddigi tapasztalataim által formált féltésének egy racionális megnyilvánulását - s mint ilyent, nem látok benne szégyellnivalót. Ha a magyar (azért merem így használni a fogalmat, mert láthattuk, bírósági tárgyaláson is ilyen módú megkülönböztetést alkalmaztak) hajléktalan lépne fel rendszeresen agresszívan tapasztalataim szerint, akkor értelemszerűen különösebb válogatás nélkül kerülném a magyar hajléktalanokat, és nem tartanám ezt kirekesztő magatartásnak; legalábbis, úgy vélem, nem kirekesztőbb magatartás pszichológiai szempontból, mint a rácsok az ablakokon vagy a tolózáras retesz.

Mindezt azért írtam, mivel mindezek tények. Ha továbbmennék, azzal már a magam tapasztalataiból és az általam eddig összeszedett információkból általánosítanék induktíve (Lsd. "a többségi társadalomnak a töke tele..." stb. stb.), ami racionális vitában nyilván nem megengedhető; azonban eddig a pontig - úgy hiszem - korrekt voltam.
Mégis, ezeken a határokon túl kell lépni, mivel a hivatalos álláspont - a kristálypalotájából minden nehézségtől mentesen - görcsösen ragaszkodik a kényelmes status quóhoz, ami végeredményben olyan, mint egy kezeletlen betegség, vagy nem karbantartott gép. Ideig-óráig szemet lehet hunyni felette, de aztán egy ponton kisebb-nagyobb Gyöngyöspatákkal lesz tele az ország. Ha pedig már azzal van tele, a lehető legrosszabb megoldás "jogvédő"-szólamokkal megideologizálni a helyzetet, és ugyanilyen rossz megoldás formaruhában rohangálni fel-alá a faluban - pláne részegen. Nem egyéb miatt, mint amiatt, hogy ezek a reakciók egy dologban közösek (a "véd"-ön kívül): a párbeszédet akadályozzák. Itt zárójelben ki kell térnem arra is, hogy mind a jogvédő, mind a véderős komoly szemellenzővel, esetleg rosszindulattal, nevezzük nevén a gyereket: előítélettel viseltetik a másik oldal iránt, mint ilyen, legalább annyira rasszista, mint én vagyok a fenti definícióm szerint, hiszen mindkét fél pontosan azt teszi, amit nem kéne: általánosít (a szép az, ha már egyetlen, részlegesen megalapozott általánosításba belemehetek, hogy a hosszú szájzár miatt mindkét fél lényegében több-kevesebb joggal teszi ezt: Igen, van cigánygyűlölet, van rasszizmus, elég beleolvasni a kuruc.info komment-szekciójába, és igen, van magyargyűlölet is, van célzottan a magyarok ellen irányuló bűnözési minta, mint mondtam volt hasra ütve, elegendő két-háromszor a 28-ason, 37-esen zötykölődni annak, aki romát eddig csak Jókai-regényből ismert.), és túlreagál, az érem egyik oldalát szakjózza, érdemi megoldási javaslattal pedig nem szolgál.

Mindazonáltal ezt nem is várhatjuk el tőlük addig, amíg a helyzet, de legalábbis a vélemények kezdésképpen párbeszédek útján nem közelítenek a konszolidációhoz. Aki pedig ezt akadályozza, bármi módon táptalajt adva a "nácizásra, fasisztázásra" vagy a "cigányozásra", az két legyet üt egycsapásra: ellehetetleníti mindkét csoport számára a közeledés megindítását. Amíg ez nem történik meg, azaz egy pillanatra befogjuk a pofánkat, és a jelszavak köpködésén felemelkedve végighallgatjuk a szívünkre tett kezünkkel a másik érvelését, mert az beszélhet, addig itt nincs, és soha nem is lesz semmiféle "roma integráció", beledobált pénzektől (és khm, korrupciótól) függetlenül. Amikor a fehér fűzős bajtárs végighallgatja a jogvédőt, és elkönyveli magában, hogy "Végtére is, Szent István, (többek közt) akinek a színeit a vállamon hordom, is mutikulturális államberendezkedésről ír, nem etnikai tisztogatásról", és amikor a jogvédő is végiggondolja, hogy "Ezek az emberek nap, mint nap érintkeznek a romákkal, a bizonyos rasszizmusukat lehet, hogy mégsem olcsó ajándékbögrék feliratairól szopják", na azon a ponton neki lehet állni érdemi megoldást keresni, mert ez kell(ene), hogy legyen az első lépés.
Aztán követhetné őket a többi, szakértők által. Amíg azonban ez nincs meg, addig nem csoda, hogy az átlagember is foglalkozik a kérdéssel, mivel azok, akiknek ténylegesen a probléma megoldása lenne a dolguk, éppen baromira el vannak foglalva a három bölcs majom eljátszásával - a problémák pedig mikroszinten kiütköznek, amire reagálni kell, reagálni fog az átlag a maga módján, a saját szintjén, azaz nem szociális ellátórendszert fog felállítani, hanem áramot vezet a belső kerítésébe.
Ha ez odafent többeknek nem tetszik - uraim, hölgyeim, biztos, hogy kizárólag az "átlag" bűne?

Ebben a véleményben azonban - bár sok dolog benne van - számtalan olyan dolog nincs, ami kellőképpen az optimumhoz lökné a mérleg mutatóját, így többek között feltételeztem, hogy az emberek legalább kicsit racionálisak, de zömében nem számoltam az elmúlt húsz és jelenlegi, neadj'sten jövőbeni évek vízfejének berögződéseinek érdemi munkát akadályozó jellegével, a politika szövevényeivel, az általam nem ismert kulturális sajátoságokkal, egyáltalában és nagy átlagban azzal, hogy nem vagyok az átfogó, komplex téma értője. Azt azonban tudom, nem ritkán a legrosszabb döntés az, ha nincs döntés. Lehet ezt úgy is csinálni, mint Kanada, Olaszország, Franciaország, lehetne ezt okosabban is csinálni, de úgy, ahogy mi - azaz, semmit sem csinálni -, úgy nem lehet. Pontosabban, bárhogy lehet, de akkor pillanatok alatt le fog rólam peregni minden "rasszistázás", amikor egy csőre töltött gázpisztollyal a hónom alatt fogok közlekedni, a gyerekemet pedig mocskosul megnézem, hova íratom majd; merőben függetlenül a "miért"-ektől.
Mert - mint azt az elején megfogalmaztam - a "liberális bárányok" Budán kívül nagyon korán halnak.
Ezért pedig roppantul kár lenne, mert úgy néz ki a dolog, mint a szekér elé kötött két ló. ...egyik az egyik oldalon, másik a másik oldalon, a kocsis pedig mentül jobban üti őket, annál inkább csak a szekér fog szétszakadni.

Végezetül, elnézéseteket kérem, ha valahol belebonyolódtam volna a mondandómba, nehezen voltam követhető, önellentmondásba keveredtem volna, pocsék a kohézió stb. a hozzászólást csak itt, a HSZ-mezőben írtam, út közben, jött, ahogy jött, én meg rohangáltam közben az egészségügyi kitérőkre, ahogy éppen kellett. :\