Pillars of Eternity

Nem éreztem itt sem, hogy bármit veszítettem volna az első rész kihagyásával. Iszonyatosan élvezetes volt a második rész nélküle is!

Köszi! Az ilyen sztorikhoz egyre kevésbé van kedvem, de azért lehet adok majd neki még egy esélyt. Vagy lehet, hogy itt is ugrom egyből 2. részre. Persze ha nagyon kell a történet/karakterek ismerete, akkor sajnos muszáj lesz pótolni.

Igen sajnos valami olyasmibe megy át. Nem is nagyon sikerült megértenem a főszálat, de a vallás körüli filózgatás tetszett.

Ettől függetlenülén tök jól elvoltam vele, engem az atmoszférája eléggé megfogott. Fő erőssége szerintem a mellékküldetesek voltak. Sokkal jobban élveztem mint a fő vonalat. Erősebb morális döntéseket is kellett hozni azokban, ha jól emlékszem. Meg a legtöbb, ha erősen nem is, de kapcsolódott a főszálhoz.

Tyrannival én sem birtam haladni, harcendszer jó, az alapkoncepció szintén....de nagyon üresnek éreztem a játékot.

"Whore" is just another way to say "I love you"!

Itt sem vette be a gyomrom az első részt, mint Divinity-nél. Második része viszont csúcs, azt nagyon élveztem!!!!!

Divinityn felbátorodva gmg akció utolsó napján bedobtam ezt is. Tegnap belenéztem...röhögve fordultam is ki pár perc játék után. CC-ben már összeroppantam a végtelen mennyiségű információtól. Értékelem az elhivatottságot, de szerintem egy kicsit túltolták a loret. Néhány országnak nincs ilyen hosszú és kidolgozott történelme... A 'meseországia' és hasonlók fölé húzott kurzor további információt ad egy pirospontos feature, ez tetszett. Nem, faj, class, ezeket módosító origin 1, 2, 3 és mindezeken még egyet csavaró background teljesen összezavart. Fél óra olvasgatás után végül véletlenszerűen nyomogattam gombokat, kinézetet a portré alapján hoztam össze, start. Grafikával nem is lenne bajom, de ez az UI valami elképesztően kényelmetlen. Öltem farkast, szedtem bogyót, beszélgettem egy pár sort, de azt hiszem ezt most így elsőre inkább passzolom.

Valaki nyugtasson meg, hogy ez is átmegy unalmas, "csak te mentheteded meg a világot névtelen hős!" baromságba, mert akkor nem lesz bűntudatom, hogy ha később nem próbálkoznék meg vele újra. Tyranny interaktív CC-je sokkal barátibb volt, gameplayjel is elvoltam, aztán az act1 végén jött az isteni kiválasztott hős plot, ami el is vette a kedvem az egésztől.

Ettől tartok én is, a rengeteg párbeszédtől és hogy nem lesz meg a kellő dinamika. Divinity: Original Sin 2-ben is rengeteg volt a beszélgetés, de egy pillanatra sem lankadt a lelkesedésem, végig imádtam az egészet. Meg a rengeteg mellékküldetést is szeretem, de ha túlságosan lehoznak a fő szálról, az sem normális. Csak egyszerűen nem találtam most mást, csak ennek a neve merült fel.

Én anno végigvittem (még a White March megjelenése előtt). A játék nekem összességében bejött, de érdekes ívet húzott a végigjátszás során. Nem akarom hosszúra nyújtani, így csak tömören: az első kb. 2/3-3/4 része nagyon élvezetes volt (amihez kell egy okosan összerakott parti és jól kitalált fő karakter, különben idegesítőek lesznek a harcok egy idő után) - frankón összerakott a világ, látszik, hogy gondosan találták ki az elemeit, érdekes a történet is (bár belassul időnként és elvész a sok mellékküldetés között), s jók a lehetséges csapattagok is (nem egyformán jók, de vannak köztük igazán eredetiek és érdekesek, ráadásul mindegyiknek megvan a maga világképe és gondolatai - tehát "élnek").
Ám egy idő után már kicsit besokalltam az irdatlan sok párbeszéd lehetőségtől, a rám zúduló töméntelen információtól. Ez pl. a Torment: Tides of Numeneránál nem zavart, mert az gyakorlatilag egy interaktív olvasókönyv tele érdekes helyzetekkel és karakterekkel (valamint ezekhez képest botrányosan gyengén kidolgozott csapattagokkal), amiben a csaták/csapdák stb. mellékes szerepet játszanak. Azt erre készülve játszottam végig, s alapvetően tetszett is, ám a Pillars-nál igazából egy modernizált Baldur's Gate-et vártam, s ott - úgy 70-80 órányi játékidő után - ez a rengeteg szöveg kezdte már kicsit hazavágni a játékélményt. Nem is tudom, mintha nem találták volna jól el az arányt: néha akár 2-2,5 órán át csak beszélsz kb. 4-5 NPC-vel, miközben már inkább valami romos kazamatát járnál végig titkok és kincsek után kutatva, ugyanakkor a játék szuperlabirintusa (az Od Nua alatti) pedig szinte végig diabloid hentelés csak BG-s köntösbe bújtatva.

Úgyhogy summa summarum, emlékeim szerint mire az utolsó nagyobb helyszíncsoporthoz értem, már izomból nyomtam végig a párbeszédszövegeket, csak a lényeget kimazsolázva belőlük, és mivel belefáradtam, a végén is elmaradt az igazi katarzis. Arra emlékszem, hogy úgy voltam vele: jó volt, voltak kifejezetten remek pillanatai, de egy jó darabig nem veszem elő újra, az biztos.
(Egyébként jelenleg fent van a gépemen a kieggel együtt, mert a 2. rész előtt végig akarom majd játszani, s vinni át a karaktert (egy pale elf monkot fogok csinálni), de van pár játék előtte a sorban, úgyhogy szerintem jövő év közepe előtt nem igazán fogok sort keríteni erre.)

Endure. In enduring, grow strong.

Az egy hatalmas élmény volt, piszkosul élveztem!!! Az első résztől kikészültem és nagyon hamar abba is hagytam. A folytatásban minden hibáját sikerült orvosolni, szuper lett!

Igen, az is tervbe van véve!

Lehet ugyanaz lesz a vége, mint 2015-ben. Spellforce 3-ban még okés volt a 4 fős party felszerelése és szintlépése, játék a skillekkel, de itt lehet majd én is besokallok. Meg főleg ettől félek, amit írtak. Hogy sokfelé ágazik és érdektelenségbe fullad. A Divinity: Original Sin 2 és Spellforce 3 is valahogy képes volt olyan szinten a képernyő elég szegezni, hogy még akkor is azon járt az agyam, mikor nem otthon voltam. Meglátjuk itt mi lesz.

szerk.: Ha szerepjátékra vágysz, akkor egyértelműen Divinity: Original Sin 2!!!!!