Creativ3Form blogja

2013 TOP 5 PC JÁTÉKA

Creativ3Form | 2013.12.20. 14:07 | kategória: Gamezde

Eltelt egy év, és bár a blog haldoklik, de ez sem akadályozott meg abban, hogy megcsináljam a szokásos, év végi cikkemet. :-)


5. Remember Me

Volt szerencsém nekem tesztelni és írni róla egy ismertetőt itt a domeon, így nem akarok önismétlő lenni. Egy remek, alternatív jövőképpel ellátott cyberpunk stílusú játékkal van dolgunk, melynek játékmechanikája nem mutat sok újdonságot, de amit igen, azt remekül és piszok hangulatosan tette. A látványvilág magával ragad, a harcrendszer egyszerű és könnyen kezelhető, a történet érdekes és elgondolkodtató, valamint az emlékekkel való variálás egy remek ötlet volt, melynek megvalósítása is fantasztikusan sikerült. Főleg a memory remix, azaz az emlék megváltoztató küldetések ütnek nagyon kár, hogy kevés van belőlük. Persze sok kritika érte, amiért cső játék lett ahelyett, hogy egy GTA vagy Witcher stílusú, szabadabb játékteret kaptunk volna, de a kötelezőt hozta, és azt bizony magas szinten. Reméljük lesz folytatás, ahol megduplázódnak majd a memory remix részek. De a tripla se hangzik rosszul.

4. Assassin's Creed IV Black Flag

Ha van olyan játéksorozat a Call of Duty széria mellett, amit azoknak sem kell bemutatni, akik nem játszanak vele, akkor azaz Assassin's Creed. Az Ubisoft a Sands of Time trilógia után egy új sorozatba vágott bele, és bár az első rész eléggé megosztotta mind a kritikus, mind a játékos társadalmat, mára már 6 rész látott belőle napvilágot, és valószínűleg ez a szám tovább nő majd az elkövetkezendő évek során. Altair és Ezio történetének lezárása után egy új hős, Connor Kenway (Ratonhnhaké:ton) vette át a staféta botot, ám az új részben már nem őt, hanem a nagyapját, Edward Kenway-t irányíthatjuk, aki unokájához hasonlóan, nem egy, a korábbi részekben megismert assassin rendet, családot képvisel. Edward ugyan is kalózként tengeti az életét, és bár megvan az assasinokra jellemző fegyver repertoára, beleértve az elmaradhatatlan iker pengéket, még sem nevezhető assasinnak. Azt is mondhatnánk, hogy ez a rész már csak címében Assassin's Creed, és nem állunk messze a valóságtól ezzel a kijelentéssel, hisz ez egy kalózos kaland, melybe bejön azért az assasin meg a templar rend, de majdhogynem csak mint mellékszál. Ám mindezek ellenére a széria egyik legjobban sikerült darabjával van dolgunk, ahol a kincskeresés mellé berobbant, az előző részben már jól megismert hajózás, és az ahhoz tartozó töménytelen mennyiségű küldetés, hajó csata és miegymás. Szerény véleményem szerint ezt a részt nem csak a sorozat alap rajongói élveznék, hanem azok is, akik még egy korábbi résszel sem játszottak. Főleg, ha szeretik a kalózos témákat...akkor ez a rész aranybánya lesz számukra.

3. Splinter Cell Blacklist

Az Ubisoft a Splinter Cell Conviction-nal bizony kő keményen megosztotta a sorozat rajongóit. Valakik felháborodásuk közepette köpködte mondván, ez már nem Splinter Cell, hanem egy modernizált akció játék, mások viszont lenyelték, hogy szeretett főhősük új irányt vett, és összességében szerették a játékot. Hogy emiatt a megosztottság miatt döntöttek úgy, hogy visszarepítik Sam Fischert a régi részekre jellemző helyszínekre és játékstílusra, azt nem lehet tudni, de tény, hogy a Blacklist bár megtartotta a Conviction játék mechanikáját és újításait, még is közelebb áll a régi részekhez. És ez a vegyes köret bizony nagyon jól sült el, mert bár továbbra is vannak akciódúsabb pályák, de a klasszikus, lopakodós részek is visszatértek, amik a kihívási faktort is megnövelték az előző részhez képest. Ami talán szomorkodásra adhatott okot a legtöbb embernek azaz, hogy Sam Fischert ezúttal már nem a jól megszokott hangja, azaz Michael Ironside adta, hanem egy új versenyzőre, Eric Johnson-ra bízták a feladatot, aki összességében megállta a helyét, de azért mindig is Michael Ironside lesz Sam Fischer. Érdekes egyébként, hogy az idei évben egy másik játékban, név szerint a Batman Arkham Originsban is egy régi karakter személyében köszönthettünk új szinkronhangot. Itt csak annyi volt a különbség, hogy Mark Hamilt nem leváltották, hanem ő mondta azt, hogy elég volt neki már Jokerből. Ám Tory Baker személyében nem kis név vette át a szerepet, ugyan is Baker rengeteg neves játék projectben szinkronizált. Az idei évben Joker mellett csak olyan karaktereknek adta a hangját, mint a BioShock Infinite-ből Booker DeWitt, vagy a The Last of Us-ból Joel.
Kijelenthető hát, hogy a Blacklist tökéletesen vegyítette az új és régi vágású Splinter Cell elemeket, amik után a rajongók is elégedetten csettinthettek. Reméljük, ezt a vonalat fogja követni majd az Ubisoft a későbbi részekben is.

2. Tomb Raider

Jó pár évvel ezelőtt Lara Croft már megélt egy megújulást, ám nem aratott akkora sikert. Az idei évben megérkezett egy újabb megújulás, ezúttal azonban a nulláról, egy reboot formájában. Ez a Lara Croft már nem az a Lara Croft, akit a korábbi részekben megismertük. Ez a Lara Croft még nem élt át olyan dolgokat, amit az elődje. Egy kalandvágyó, ám minden tekintetben újonc Larával van dolgunk, aki egy ősi átoknak köszönhetően kell, hogy magába szippantsa azokat a tapasztalatokat, ami azzá teheti, ami a régi részekben volt. Ehhez azonban az eddigiektől merőben eltérő, új játék stílus párosul. Lara új első kalandja inkább akciódúsabb, mintsem rejtélyekkel teli, amik jelen lesznek persze, de nem olyan minősítésben és szinten, mint amiket a korábbi részekben megszokhattunk. Ezek inkább a háttérbe szorulnak, amolyan tisztelgés címén bukkannak fel csupán. Ám ennek köszönhetően, az új Lara sokkal de sokkal keményebb mint valaha. A túlélésért kell küzdenie és azért, hogy a társait is megtudja menteni, és ez nem lesz ám olyan egyszerű, mint hinnénk. És pont ebben rejlik a játék összes erénye, hogy bár eléggé eltértek a korábbi részek stílusától, de még is tökéletesen alkalmazták az újításokat, és nincs "megerőszakolták a karaktert" érzése az embernek. Pörgős, látványos, néhol elgondolkodtató, és egy percig nem hagyja unatkozni az embert. Tökéletes megújítása volt ez a szériának, ami valljuk be őszintén, már nagyon megérett erre. Ezzel persze lehet vitatkozni, de azzal semmiképpen sem, hogy az új Tomb Raider remek játék lett. Az év egyik legjobbja.

1. BIOSHOCK INFINITE

Bevallom őszintén, de nem toltam ki az első két részt. Mindegyiket elkezdtem, de valahogy nem tudott magába szippantani. Lehet most máshogy lenne, de annó nem az én játékom volt a BioShock első két része. Éppen ezért az Infinite se érdekelt túlzottan, de ahogy jöttek a gameplay trailerek, majd a hosszabb gameplay vidik, egyre jobban elkezdett felcsigázni, és végül hatalmas élményt nyújtott. Persze sok kritika érte, hogy játékmenetileg és játéktechnikailag borzalmasan egyszerű, és emiatt egyeseknek unalmas is, de én azon emberek táborába tartozom, akiket lenyűgözött. A hangulat és az atmoszféra amit áraszt, ugyan is zseniális, bárki bármit mond. A történet is rendben van, Elizabethet egyszerűen képtelenség nem szeretni, a látvány pedig magáért beszél. Plusz fegyverekből, természetfeletti képességekből és egyéb más gyűjtögetnivalóból is van bőven, így lehet, hogy nem hozott forradalmi újításokat, de még is olyan szinten eltudott varázsolni, amit nagyon sok más játék nem tudott elérni, még akkor sem, ha alapjáraton élveztem azokat a játékokat is. És ez nekem bőségesen elég ahhoz, hogy valami az év játéka legyen. Nem kell hiperlátványosnak lennie (bár szerény véleményem szerint ez az), meg töménytelen sok újdonságot hordoznia magában...szippantson be, ragadjon magával, és varázsoljon el. Lehet ezt a játékot nem szeretni, meg "nem nagy szám" jelzőkkel dobálni, de engem akkor is megvett kilóra. Olyannyira, hogy bár az első negyed évben jelent meg, mégsem talált legyőzőre a későbbiekben, és kérdés nélkül lett az év játéka.


And következzenek the mellék categories

Legjobb DLC: Az eddigi cikkeimben nem volt ilyen kategória, annak ellenére, hogy szinte majdnem minden évben játszottam több DLC-vel is, de idén két olyan játéknak is volt DLC-je, ami mellett egyszerűen nem lehet elmenni szó nélkül, így azt gondoltam, akkor már legyen egy ilyen kategória, és azon belül is egy kedvenc. A győztes pedig nem más, mint a Far Cry 3 Blood Dragon. Tavaly az alap FC3 az év játéka lett nálam, és ez a 4-5 órás DLC pedig hozta a minőséget, sőt. Olyan szintű hangulatbomba lett, hogy az leírhatatlan. Nemcsak a régi idők játéka előtt tiszteleg az átkötő videóival és az ott levezetett stílussal, de régi, mára klasszikussá vált filmek előtt is megteszi ezt, mind hangulatban, mind zenében. Ha valakinek kimaradt az alap FC3, az is mindenképpen próbálja ki, mert fantasztikus nosztalgia élményben lesz része, amihez zseniális humor is társul.
Két DLC-vel toltam még, ebből az egyik a BioShock Infinite Burial at Sea Episode 1, ami jól sikerült, de elég rövidke, és isten igazából azon felül, hogy visszatérhetünk benne az első két rész víz alatti helyszíneire, nem sok hangulati pluszt hordoz magában. Bár igaz, hogy a befejezés ezúttal is WTF lett. A másik pedig a Mass Effect 3 utolsó sztori DLC-je, a Citadel. Ha nem lenne a Blood Dragon, nem is lenne kérdés, hogy ő lenne a nyertes, mivel hihetetlen jóra sikeredett! A stílusa a rajongók előtt tiszteleg, és tele van "saját magunknak beszólunk" poénnal, mely hihetetlen bájosra és szerethetőre emelte az összképet. Velem konkrétan azt is sikerült elfeledtetnie, hogy az alapjáték befejezését úgy elkúrták, ahogy egy befejezést csak el lehet kúrni. És ez nagy szó.

Futottak még, azaz az Év meglepetése: Sokáig úgy voltam vele, hogy az idén PC-re is kiadott új Mortal Kombat rész lesz a győztes, mivel soha életemben nem voltam verekedős játék fan, de ez még is elnyerte a tetszésemet, és jó pár órára lekötött. Ám végül a Mars: War Logs-ra esett a választásom, mert ez a játék olyan szinten a semmiből vágott be az utamba, hogy csak na. Még csak nem is hallottam arról, hogy lesz ez a játék, de egy konkurens oldalon láttam, hogy van róla cikk, elolvastam, majd megnéztem a mellé linkelt előzetest, és ez felkeltette az érdeklődésemet. Beszereztem a "demot", nagyon megtetszett, írtam DINO-nak, hogy van ez a játék, kell e róla cikk, kellett, megírtam, és bátran tudom ajánlani mindenkinek, ugyan is letölthető cím ellenére tartalmas, izgalmas, és kellemes hosszúsággal is bír. Reméljük a Spider Studios következő játéka, a Bound by Flame névre keresztelt fantasy már több figyelmet kap. Megérdemelné.

Év csalódása: Ezzel a kategóriával volt a legnehezebb dolgom, mert idén több, kisebb-nagyobb csalódás is ért a játékok során. Ott van a Grid 2, ami nem a nagy, de azért az enyhe csalódás szintjét eléri (a Le Mans-i 24 órás verseny kukázása pl. nagyon kicsapta nálam a biztosítékot), de őszintén bevallva, az általam nagyon várt Saint's Row IV is az enyhe csalódás sorába állt be. Engem személy szerint nagyon zavart - mind amellett, hogy imádtam a zseniális és beteg humorát - hogy az első durván 2-3 óra után érződött rajta, hogy ez eredetileg csak egy, a The Third epizódhoz készült sztori DLC lett volna, csak aztán a készítőknek annyi mellékküldetés ötletük volt, hogy teleszórták vele a játékot, és kiadták teljes értékű, új rész gyanánt. Persze élvezetes volt, de a varázs hamar elveszett, és a The Third sokkal szerethetőbb számomra.
Mindemellett viszont volt két sokkal de sokkal nagyobb csalódásom is. Kezdem a kisebb nagyobbal, az új Teenage Mutant Ninja Turtles játékkal, amiről már a trailerek alapján lerítt, hogy nem AAA cím lesz, dehogy még egy BBB, CCC, DDD stb. stb. szintet se üssön meg, azért az nem állapot. Borzalmasan csúnya,borzalmasan gagyi, unalmas, lélektelen hulladék lett, melybe egy fikarcnyi törődést se öltek. Reméljük az új film nem lesz ilyen, bár sajna félek, hogy hasonló cipőben fog járni. A másik nagy csalódásom - és azért ő lett a győztes, mert a TMNT játékkal ellentétben, ezt nagyon vártam és nagy reményeket fűztem hozzá - a DARK névre keresztelt, vámpíros szerepjáték szerűség. Az alap sztori szerint főhősünk vámpírrá válik, de nem tudja ki által, ezért ki kell derítenie, mivel ha nem iszik napokon belül "teremtője" véréből, akkor egy agyatlan, érzések nélküli zombi vámpír lesz. Jól hangzott, de sajnos a megvalósítás siralmasra sikeredett. Idegesítő és idejét múlt az irányítása, kopottas, elhanyagolt a grafikája, melyet a mostanában egyre nagyobb népszerűségnek örvendő cell-shading szűrő se tud megmenteni, vagy tudja egyedibbé tenni, mindemellett pedig borzalmas a mesterséges intelligencia, a szinkron színészek beleélése, a karakterek mozgása, mimikája és történet vezetés. Egyedül a képességek sokasága volt jól átgondolt és kimunkált, de összességében egy remek alapötletet szúrtak el, pedig akár év játékát is ki lehetett volna hozni az alapanyagból.

Év Ost-je: Bármilyen furcsa is lesz amit most írok, de ez a kedvenc kategóriám. A filmzene buziságom mellé az elmúlt években elég keményen feltársult a játék zenei buziság is, és lassan már több játék zenét hallgatok, mint filmet. Na jó, azért a lassan az még nagyon lassan, de sokat, ez tény. Idén is rengeteg olyan cím volt, ami lenyűgözött, illetve összességében, mindig csak egy-két olyan track volt az albumokon, amit önállóan is többször megtudtam hallgatni. Viszont volt egy olyan játék, aminek minden dallama zseniális lett, és már rongyosra hallgattam az egész albumot. Ez pedig a Far Cry 3 Blood Dragon ost, ami hihetetlen nagy nosztalgia és tisztelgési faktorral bír a régi filmekkel szemben (Robotzsaru, Terminator, Sebhelyesarcú, Szárnyas Fejvadász) és ennek köszönhetően, nem is volt kérdés, hogy mely játék zenéje fogja birtokolni ezt a címet. Egyébként a játéktól függetlenül is ajánlom mindenkinek a meghallgatását.

Legjobban várt játék: Eme listám élén ugyan az a játék áll, ami a tavaly, név szerint a Watch Dogs, amit az Ubisoft eltolt a 2014-es naptári évre. De mellé olyan címek csatlakoztak, mint a The Witcher 3: Wild Hunt, valamint a GTA V PC-s változata, ami az előzetes pletykák szerint tavasszal érkezik. Egy cikkíró társamnak köszönhetően volt szerencsém kipróbálni PS3-on, és már most figyelmeztetem azokat, akik várják a PC-s változatot, hogy bizony hetekig nem fognak majd tőle rendesen aludni. Vagy egyátalán nem fognak aludni. Mindezek mellett persze jó pár címet várok még, de a top 3 az ez.


Ennyi volt hát az idei évre a játék összefoglalóm. Remélem nem okoztam csalódást, és bár hümmögést és vitatémát tuti, főleg a TOP 5-nek köszönhetően, de ettől (is) szép az élet, hogy nem vagyunk egyformák. Mindemellett ezúton szeretnék mindenkinek Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és Boldog Újévet kívánni. És ha még nem unjátok a szófosásomat, akkor nézzétek megy a TOP 5-höz kreált videómat is.

2012 TOP 5 Játéka

Creativ3Form | 2012.12.21. 12:05 | kategória: Gamezde

Ahogy immáron évek óta, úgy az idei év sem maradhat el a játék értékelőm nélkül. :-) Először jön a TOP 5, majd a külön kategóriák, és zárásként a 2010-óta aktuális, TOP 5 PC játéka vidim. :-)


5. Hitman - Absolution

Sosem voltam nagy Hitman fan, de az összes részt kitoltam, és bizony a korai epizódokban (Codname 47, Silent Assassin) néha vért izzadtam, mire lenyomtam egy-egy küldit, de más idők voltak azok. A Blood Money után jó pár év eltelt, Mr. 47 újabb feltűnése után, és bizony utolérte a modernizálás tere. Azok a játékmeneti újdonságok, amiket tartalmaz már láthatóak voltak korábban más-más játékokban (Batman: Arkham Asylum/City, Splinter Cell: Conviction), de jól ültették bele őket a Hitman stílusába, így nem lóg ki a lóláb egyiknél se. Ráadásul, a nehezebb fokozatokon ki is lehet kapcsolni őket, így akit zavar, az se fogja kukázni a játékot az első pálya után. Ha meg még is, akkor adjon neki egy esélyt, mert remek összhatást nyújt. Mind a kivitelezés, a lehetőségek és a történet terén.


4. Max Payne 3

Max Payne. A cím, ami átírta az akciójátékok fogalmát. Aztán a második rész fokozta, a harmadik pedig szintén, és talán még azt is kijelenthetjük, hogy új szintre emelte. Sokan, ahogy én is, amikor meghallottam, hogy nem a régi banda csinálja a játékot, hanem a Rockestar, kicsit megijedtem. Megijedtem, mert tudtam, hogy ez már nem a jól megszokott, Noire hangulattal rendelkező Max Payne lesz. Aztán napvilágot láttak az első fotók, ahol szeretett Maxunk bizony kopaszon és szakállal az arcoskáján vagánykodik. Nem félek beismerni, ez bizony kicsapta nálam a biztosítékot, és ez egészen az első előzetesekig, és gameplay vidikig ki is tartott. De aztán ott elindult bennem valami...valami ami azt súgta, hogy ez bizony egy eszméletlen jó játék lesz. És az is lett. A Rockestar tökéletesen tiszteleg a régi részek iránt, de egyben a meghúzott újításokkal, ahogy már az elején is említettem, mind a szériát, mind pedig az akció játékokat egy új, magasabb szintre emelte. A mai viszonylatokhoz mérten kellemes hosszúság, helyenként a régi időkre emlékeztető és frusztráló nehézség (még könnyebb fokozatokon is) adott nekünk egy szeletet a régi idők játékaiból. Innentől kezdve, ha egy klasszikus címhez folytatást akarnak csinálni, de nem az eredeti készítők, akkor adják oda a Rockestaros arcoknak. 100%, hogy nem okoznak csalódást.


3. Dishonored

Az Arkane Studios játéka alaposan meglepett. Amikor először hallottam róla, annyira nem csigázott fel, de ahogy jöttek a képek, apró infók, gameplay vidik, egyre kíváncsibb lettem, míg végül már tűkön ülve vártam, hogy kipróbálhassam. Nem is kellett csalódnom, hiszen az év egyik legerősebb címével van dolgunk. Dunwall városa biztosított atmoszféra az első perctől magába szippant, és bizony a végéig nem ereszt. És az, hogy ez az eresztés miként ér el, csak rajtunk múlik. Lehetünk észrevétlen fantom harcosok, de átmehetünk Ramboba is, és mészárolhatunk úgy, hogy még a patkányok is megijednek tőlünk, ha meglátnak. Mondanom se kell, hogy a lopakodás valamint a hent variálása, és az ezáltal alakuló, formálódó Dunwall városa, nem kis újrajátszhatósági faktort tartalmaz magában. Hiszen ki az, aki ne akarná megnézni, hogy egy ugyan azon küldetést hogy leget többféleképpen is megcsinálni?


2. Assassin's Creed III

A cím, aminek első része a Prince of Persia The Sands of Time trilógia záró része, a The Two Thrones után vette kezdetét. Az első epizódban még érezhető volt a kísérletezés, és a hamar önismétlővé illetve unalmassá váló játékmenet sajna nem hozta meg azt az átütő, visszhangos sikert, amit az UbiSoft remélt. A visszhang megvolt, csak sajna nem egyöntetűen pozitív irányba. Ám a folytatásokkal kiküszöbölték a hibákat, és minden egyes résszel picit tökéletesítették, a második epizóddal amúgy is majdnem tökéletessé váló szériát. A 3. részre ez pedig még inkább igaz. Sokan féltünk, hogy a 4 részen át tartó, Ezio története után az új hős Connor hogyan illeszkedik majd be az Assassinok világába, de megállja a helyét. A XVIII. századi Amerika kicsit furcsán hathat az elején az Itáliai nagyvárosok és épületek után, de ha megszokja az ember, elég nehezen tud elszakadni tőle. A játék, tőle szokatlanul nem rögtön a videókból megismert Conorral indít, és sokan ezt negatívumként róják fel mondván, ez az első 2-3 óra bizony nem tartalmaz olyan élvezeti faktort, mint a játék korábbi történései. Tény, hogy az első 3 sequence eléggé megköti a kezünket a fő sztorira összpontosítva, és elenyésző mellékfeladatok vannak csak (klasszikus értelemben vett mellékküldetés nincs is az első pár órában), de sztem tökéletes felvezetése volt Connor történetének. Ami ugyan is Connorral történik, adja a játék sava borsát. Magába a játékmenetbe nem nyúltak bele, leszámítva, hogy leegyszerűsítették, és immáron minden a harchoz, mind pedig a falon mászáshoz elég egy-egy gombot nyomogatni. Ez helyenként megkönnyíti a dolgunkat, de azért nem jó látni, hogy ezt a szériát is elérte a mai játékos társadalomhoz való lebutítás...tisztelet a kivételnek.
A történet, a történelmi személyek mind-mind remekül sikerültek, és a hajós küldetések, melyek a sorozat új, és legnagyobb újításait jelentik, egyszerűen fenomenálisak lettek. Komolyan, már csak ezért is érdemes kipróbálni, mert olyan élménnyel gazdagodunk vele, amit még sokáig emlegetni fogunk. Remélem, lesznek hozzá DLC-k, vagy a későbbi részekben is szerepet kapnak valahogy, mert túl jól sikerült ahhoz, hogy csupán egy részt éljen meg.
Összességében tehát remek irányba halad a széria, és nehéz dolga lesz a folytatásnak, ha fel akarja múlni a 3. rész szintjét. Én már az elérésével is elégedett lennék.


1. FAR CRY 3

Szintén UbiSoft, és amin elmosolyodtam, hogy szintén 3. rész. :-D A második epizód eléggé megosztotta a közönséget. Hiába volt egy hatalmas, bejárható területünk, ha nem sikerült megtölteniük élettel és tartalommal. Unalomba fulladó fő és mellék sztori, újratermelődő központi ellenfelek, szóval...megvolt az ötlet, a szándék és a potenciál az újítás felé, de messze nem sikerült tökéletesre.
Ám az Ubi tanult a hibájából, és a 3. részre egy olyan Far Cry epizódot tett le az asztalra, ami példaként szolgálhat majd a későbbiekben a hasonló stílusú, sandbox FPS-eknek. A sziget, ahol a játék játszódik, valósággal él és lélegzik. Kiszámíthatatlan és váratlan meglepetésekre képes. És akkor még a fősztoriról és a megannyi apró időtöltésről ,ég nem is beszéltem. Ahoz, hogy az egész sziget a miénk legyen, bizony területeket, bázisokat kell elfoglalnunk, és a magunkévá tennünk. Ezek kisértetiesen emlékeztettek az Assassin's Creed harmadik részében helyet foglaló bázis elfoglalásokra (de említhetném a korábbi AC részeket is), ahogy a toronymegmászások is, de ahogy mondani szokták...saját magától nem szégyen ha lop az ember. Illetve átemel. :-) Egy a lényeg, az UbiSoft megmutatta a világnak, hogyan kell olyan FPs-t csinálni, ami kicsattan az élettől és az erőtől, és egy másodpercig se unatkozik benne az ember. Hiszen lehet vadászni, sárkány
repülőzni, csónakokat vezetni, kincset keresni, felszereléshez állatokat nyúzni, szóval minden megtalálható benne, amire egy játékos csak vágyhat. Olyan élmény, amit soha nem felejtünk el. És ha lesz 4. rész, remélem ezt az irányvonalat viszik tovább. Fel van adva a lecke az FPS játékoknak, mégpedig nem is kicsit.


És akkor most következzenek a mellék kategóriák.

Futottak még, azaz az év meglepetése: Egyértelműen a Sleeping Dogs. Az "üljünk le egy játék elé nulla elvárással, majd vegyük észre, hogy bizony rohadtul élvezzük" kategória abszolúte győztese számomra idén ez a cím. Tudtam, hogy sok körülötte a kavar, csúszik meg, hogy eredetileg True Crime sorozat új részeként indult, de aztán címet váltott. Kipróbáltam mondván, csak leköt pár órára. Aztán nem bírtam abbahagyni, és teljesen elvarázsolt. A harcrendszer, a játékmenet (mely néhol hagy kívánni valót maga után) mind-mind remek szórakozást nyújtanak, és bizony a történet is tud meglepetéseket okozni. Reméljük lesz folytatás, és az is legalább ilyen jóra sikeredik, és nem esnek vissza a True Crime sorozat szintjére.

Év csalódása: Két cím is helyet kapott eme kategóriában. Kezdjük a botrányos, minősíthetetlen jelzőt viselővel, a 007 Legends-el. Mindenki tudja, vagy aki nem az majd most, hogy a sokak által imádott (khm, igen...általam is) James Bond idén ünnepli az 50. születésnapját, amit eme játék mellett többek közt egy hiper szuper HD meg Blúú-réj megjelenéssel, valamint egy remekül sikerült új epizóddal, a Skyfall-al is ünnepeltek. De bár eme játékot kihagyták volna. Ott és úgy alázza porrá a 007-es legendáját és nevét, ahol csak lehet. Elavult grafika, elavult játékmenet, nevetséges megoldások, játékmechanikai elemek, szóval...kritikán aluli minden téren. Nem is értem, hogy merték ezt kiadni, még egy Béta változatos demonak is kurva gyenge lett volna.
A másik cím, ami helyet foglal itt, az a Mass Effect 3. Tavaly a legjobban várt játék kategória győztese lett nálam, és ennek ellenére, elég nagyot bukott. Nemcsak azért, mert játékmenetben nem sok újít tudtak hozni nekünk az előző részhez képest, hanem azért, mert az Bioware totálisan hülyének nézte a játékosokat évekig. Hazudtak össze-vissza, hogy a döntéseink így meg úgy befolyásolják a történetet meg a világunk sorsát, de a nagy lófaszt. Kaptunk három befejezést, aminek rohadtul nem számít, hogy mit csináltunk az első két részben, kikkel kötöttünk szövetséget, kikkel barátkoztunk össze, ki halt meg ki él, ki a love és ki a friend, nem...van három, előre legenerált befejezés, és amelyiket választjuk, az lesz a THE END. De, hogy mit csináltál előtte, kurvára nem számít. És nem ezt ígérték...nem ezzel tömték a fejünket hónapokig. Szóval Bioware, fuck you mother, de nem is kicsit!

Év Ost-je: Ezzel a kategóriával nagy bajban volta, mert a Far Cry 3, a Hitman és az AC III is nagy eséllyel pályázott a díjra, de végül az Assassin's Creed 3 mellett döntöttem. Mégpedig azért, mert a Far Cry 3 és a Hitman esetében csak egy-két olyan track van, ami elnyerte a tetszésemet, és önállóan, a játék nélkül is végig hallgattam, míg az AC III albumát rongyosra járattam már. Amit Lorne Balfe művelt a szériával, az bizony nagyon eltalálta az ízlésemet. Már tavaly is az AC epizód, a Revelations kapta a díjat, amit szintén Balfe jegyez. :-)

Legjobban várt játék: Ha ezek után valaki UbiSoft buzinak nevez, nem fogom tagadni, hogy bizony idén (újra) nagyon megkedveltem őket. :-) A legjobban várt játék ugyan is a 2013-as évet tekintve, a Watch Dogs. Nem érdemes bőven beszélni róla, mivel nem is igazán lehetne. Elég megnézni a gameplay vidit.


Ennyi voltam idénre. Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Boldog Újévet kívánok előre is mindenkinek. Jövőre, veletek, ugyan itt. Zárásként pedig következzen a szokásos vidim. Remélem, elnyeri a tetszéseteket.

Utolsó módosítás: 2012.12.24. 01:14

007 Legends

Creativ3Form | 2012.11.04. 23:35 | kategória: Játékterem

Happy Birthday Mr. Bond

Ki hinné, hogy Anglia kedvenc ügynöke, a 007-es már 50 éves? Hihetetlen szám, de még is igaz. Idén 23. alkalommal is megvédi a királynőt és a világot a gonoszok uralmától, zsarnokságától, és személyes bosszújától. A Skyfall mind kritikailag, anyagilag valamint közönségileg is elismert sikereket tudhat maga mögött, és nem véletlenül. De nem csak az új résszel, hanem a különféle Blu-Ray meg überszuper HD kiadványokkal ünnepelték meg James Bond szülinapját, és nem utolsó sorban, egy játék is készült 007 Legends címmel. A koncepció szerint, a mi 007-esünk a Skyfall egy félresikerült küldetése után bizony csúnyán beüti a buksiját, és míg magához tér, újraéli a múlt bizonyos történésit. Név szerint a Goldfinger, az On Her Majesty's Secret Service, a Licence to Kill, a Die Another Day valamint a Moonraker izgalmasabb, fontosabb eseménysorozatait. Az ötlet maga csillagos ötös, de a kivitelezés és a végtermék, nos...nem méltó se a 007-es, se az akciójátékok nevéhez.


Shit on my face Mr. Activision

Az Activision nem ma kezdte a szakmát, és egy Call of Duty sorozattal a hátuk mögött az ember jogos elvárásként mondhatta azt, hogy a 007-es 50. születésnapjának tiszteletére, egy tisztességes játékot tegyenek le az asztalra. Plusz amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy az előző James Bond játék, mely a Blood Stone nevet viseli, és amely szintén az Activision által lett kiadva, egy nagyon jól sikerült kis akció játék lett. Rengeteget merített a Splinter Cell: Convictionból...de mit szépítem, minden ami jó volt a Blood Stoneban, a Convictionból lett lenyúlva, de ahogy mondani szokták, a profiktól lopni nem nagy bűn. Szóval ha a pozitív előjeleket veszem, amihez hozzácsapom az imént említett Call of Duty szériát, valamint a Legends alapkoncepcióját, akkor igen is jogos elvárás volt azt hiszem, hogy egy emlékezetes, tisztességes, a 007-eshez méltó akció FPS-t kapjak. De nem kaptam. Olyan szinten nem, hogy még egy pofán szarás is jobban esett volna, mint a Legends.
Kezdjük a legelején, a megvalósítással. Előrebocsátom, hogy nem vagyok egy grafika buzi, nálam harmad, sőt! Negyedleges dolog a külcsin, de nem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy a játék 1280*1024-ben is úgy fest, mintha 640*768-ban futna, nem beszélve arról, hogy a felbontáson kívül SEMMI MÁS GRAFIKAI ELEMET NEM LEHET BEÁLLÍTANI! Ez így mi ez 2012-ben? Mert ok, ne lehessen, de akkor ne nézzen ki úgy a játék mintha 10 éves lenne. Egyedül a karakterek arca ér valamit, de helyenként az is hibádzik. Botrányos.
A második ilyen elem, az irányíthatóság...ok, hogy konzol átirat, és az eredeti koncepció szerint, nem lett volna PC-s verzió, csak az utolsó utáni pillanatban, a plusz pénzbevételek miatt portolták át, dehogy ennyire ne törődjenek a bill+egér kiosztás kezelhetőségével, az szánalmas. A mobil hackeléses résznél pl. SEMMI segítség, vagy kiírás nincs arról, hogy mit is kéne nyomni a sikeres hackeléshez, ráadásul a menüben, a bill kiosztásnál is kifelejtették ezt a részt. Epic lol? Epic lol. De a kedvencem az egér érzékenység. Tök mindegy milyenre állítod be, nagyon érzékenyre, enyhére, közepesre stb. akkor is össze vissza rángat, azaz a nyugodt, becélzom és head-shoot akciókat el lehet szépen felejteni.
Ám ezzel még nincs vége, ugyan is a játékmenet, játékélmény is tartogat finomságokat. Elviekben vannak benne lopakodós részek, mégpedig olyan szinten, hogy néhány szakaszt nem is lehet megcsinálni enélkül, mert ha észrevesznek, game over. Ezzel nem is lenne baj, de olyan mértékben használhatatlan ez a rendszer, hogy az ember csak kínkeservesen tudja megcsinálni az ilyen szakaszokat. Vagy többszöri újratöltés után. Ami nagyon édes tud lenni, mert néha egy szakasz leges legelejére dob vissza egy-egy chekpoint újratöltés esetében, szóval csak csínjával. Nem is tudom mikor volt utoljára ennyi mission faild feliratom egy FPS játéknál, pedig én se tegnap kezdtem. Maguk a lövöldözős részek nem tartalmaznak semmi extrát. Láttam már jobbat is, de gyengébbet is. A játék, azaz a pályák legnagyobb részét az ilyen részek teszik ki, és akad köztük néhány élvezetes szakasz, főleg a Licence to Kill valamint a Moonraker fejezetekben, de hátast nem fogtok dobni tőle. Ami még érdekes, és újdonságnak szánták, azok a kis illetve nagy boss harcok, amik viszont nem a "van 120 élete, meg egy kifogyhatatlan aknavetője, neked meg egy hangtompítósod, hajrá adjál neki" elvet képviselik, hanem itt bizony egy szemtől szembeni ökölharcot játszhatunk végig. Kár, hogy olyan könnyű, hogy kis túlzással de csukott szemmel is lelehet tudni őket. Ám a bill kiosztás itt is érdekes, és ahogy a mobil hackelésnél, a menüben a bill kiosztásnál, erről sem írnak egy szót se, azaz meg se tudod változtatni a kiosztást, ha nem tetszik az alap. Az alap amúgy úgy néz ki, hogy a bal kezét a 007-esnek a G+T billekkel, míg a jobb kezét a H+U-val kezeled. A bunyónál borda valamint pofa verést tudunk alkalmazni, illetve ha valamiféle csővel vagy bottal támadnak ránk, akkor értelemszerűen ezek elkerülése, valamint a lefegyverzés a cél. Ezeket a F+J+T+U billekkel tudjuk elkövetni. Fantasztikus kiosztás ugye? Én nagyon élveztem, hihetetlen pluszt adott az élményhez. :-D A lényeg, hogy meg kell verni a bosst, és te nyertél. De ez is olyan gagyin van megcsinálva, hogy a sírógörcs kerülgetett. A fel-fel villanó bill kiosztások jelzik, hogy neked akkor most éppen melyiket kell megnyomni, de az ellenfél animációja úgy van megcsinálva, hogy pont azt a pontját hagyja védtelenül, ahová ütni kell. De olyan feltűnő test és kéztartással, hogy ennél egyértelműbben nem is jelezhetné, hogy "gyere koma, ide üss, mert ekkora balfasz vagyok." Bár bevallom őszintén, mire az első ilyen boss harchoz eljutottam, már meg se lepődtem.
Ami pozitív a játékmenetben, azok a kütyük használata. Van nekünk egy óránk, ami a szokásos lézer használat mellett pl. jelzi nekünk, hogy hol és hány ellenfél helyezkedik el az adott szakaszon, illetve ezt a figyelő kamerákkal is megcsinálja. A lézer segítségével amúgy ezeket a figyelő kamerákat ki tudjuk iktatni, megkönnyítve ezzel a lopakodáshoz szükséges útvonalat. És van még egy speckó tulajdonsága az órának, mégpedig a széf kinyitás. Ilyenkor az óra kijelzőén egymás alatt 4 forgó tárcsát látunk, és ezeket kell úgy tekergetni, hogy kinyíljon a páncélszekrény. Nem bonyolult, de ötletes. Van nekünk emellett egy okos telefonunk (érted, a 60-as 70-es meg 80-as években játszódó epizódokat tolunk ki, de már okos telefonnal nyomja a 007-es), aminek újlenyomat leolvasás, fényképkészítés a bizonyítékokról, valamint áramkörök meghackelése lesz a funkciója. A harmadik ilyen kütyü pedig a kábító toll. Háromféle töltet van hozzá, egy altató, egy sokkoló, valamint egy megtévesztő jelzést leadó töltet. Ezt nem használtam, így nem vágom, hogyha belelövök teszem azt a plafonba, milyen megtévesztő jelzést ad. A lényeg, hogy ezek jelenléte és használata egy jól működő elem a játékban. Kevés ilyen van, de ez az egyik. A másik ilyen az eredeti szövegek megőrzése. Hála az égnek, a fontosabb monológokat nem írták át, hanem szépen az eredeti szöveg hangzik el, pont úgy, ahogy a filmekhez megírták őket. Piros pont érte. A másik, és egyben utolsó piros pont pedig a zenéért jár, ugyan is rengeteg témát dolgoztak át benne, és ezek rendre jól sikerültek. Szóval a szeretet a 007-es széria iránt megvolt, de valamiért még sem sikerült ezt tökéletesen visszaadni.


Fuck off and Die Mr. Activision

Összességében tehát azt lehet mondani, hogy a 007 Legends minden lett, csak legendás nem. A játékmenet, az élvezhetőség, a kivitelezés, a hangulat mind-mind kritikán aluli, és sajna az a kevés jó ami van benne, nem menti meg a totális bukástól és szégyentől. És akkor még a 6. fejezetről, ami a Skyfallt dolgozza fel még nem is esett szó, ez ugyan is majd letölthető formában lesz elérhető, november második felében. Már előre félek.
Szóval Activision, fuck off and Die!!!!


4/10


pozitívumok:

+ zene
+ kütyük
+ eredeti monológok

negatívumok:

- minden más


Fejezetek külön pontozva:

Első fejezet - Goldfinger: 2/10.
Második fejezet - On Her Majesty's Secret Service: 3,5/10.
Harmadik fejezet - Licence to Kill: 5,5/10.
Negyedik fejezet - Die Another Day: 3,5/10
Ötödik fejezet - Moonraker: 4,5/10.

007 James Bond - Rakjuk hát sorba a szériát

Creativ3Form | 2012.10.23. 02:28 | kategória: Múúúviz

Egy James Bond fannak nem hiányozhat a gyűjteményéből a széria kritika, és a részek közti helyezés. Íme az enyém.


23. The Living Daylights

Az csak egy dolog, hogy Dalton messze a legrosszabb Bond a sorozatban, de ebben a részben tűnik fel a széria legcsúnyább és egyben legidegesítőbb Bond lánya is. A nyitó akció korrekt, és úgy összességében az akciók megállják a helyüket, de minden más gyenge. A karakterek, és mint mondottam, Dalton mind Bond borzalmas.


22. For Your Eyes Only

Az egyik legunalmasabb Bond mindközül. Az akciók alatt megalszik a tej a számban, a Bond lány jelentéktelen, és az egész rész eléggé ásító hatást váltott ki nálam. Sokan szeretik, nálam nagyon mellé ment.


21. Live and Let Die

Roger Moore első fellépése 007-es ügynökként, de sajnos eléggé jelentéktelenre sikeredett. A vudu mániás rosszarcok valahogy nem illenek bele ebbe a légkörbe, és nekik köszönhetően, alig van James Bond érzése az embernek. Nem a legjobb indítása a Moore érának.


20. Diamonds are Forever

Lazenby csúfos bukása után, a készítők valahogy rávették Conneryt, hogy térjen vissza egy rész erejéig, és hozza vissza a rajongóknak azt a Bondot, amit megszerettek. Nos, ez nem igazán jött össze. Connery meghízott, mozgása lassú, sármja oda, és a két meleg bérgyilkos akit ráküldtek (nem vicc) pedig több mint röhejes. Elvétve ugyan megvan a Bond hangulat, de látszik, hogy Connery már a háta közepére kívánta ilyenkor a szériát.


19. You Only Live Twice

Ez az a rész, ami hatalmasat is szólhatott volna, de nem tette. A főgonosz túl ripacs és idegesítő, és Bond japánná válása sem a legkomolyabban vehető húzás a szériában. Vannak pillanatai, de összességében egy kihagyott ziccer a szériában.


18. Thunderball

Az egyik legtöbbet foglalkoztatott rész, ha Sean Connerys Bondról van szó. Számomra viszont érthetetlen, hogy ez miért is van így. Rengeteg helyen belassul, és az egész túlzottan is elnyújtott. A víz alatt játszódó akciók szépek és látványosak, de egy idő után fárasztóvá válnak, és az ember elkezd késztetést érezni a beletekerésre. Az egyik legtúlértékeltebb rész, és nem csak a Sean Connery érában.


17. Octopussy

Sandokán mint rossz arc tetszetős, de a Octopussy névre keresztelt gonoszféleséggel nem tudom mi volt a céljuk. Nem igazán értettem a motivációját, néha elég érthetetlen dolgokat művelt. A cirkuszos bazár nem lenne zavaró, de azért a bohóccá való átvedlést kihagyhatták volna.


16. Die Another Day

Brosnan kimenetele a sorozatból bizony nem sikerült emlékezetesre. A CGI akciók tömkelege, az idegesítő, már-már visszataszító fő gonosz, és az inkább egy Jean-Claude Van Damme filmbe illő második számú rosszarc nem győztek meg arról, hogy egy jó Bond filmet látok. Próbáltak újítani a technika terén (pl. a láthatatlan kocsi) de nem úgy sikerült, ahogy elvárták volna. Pedig a nyitó akció nagyon tisztességes, az egyik személyes kedvencem, de sajna a többi rész egy látványosnak szánt, vetített hátteres CGI parádévá teszik az egészet.


15. The Spy who Loved Me

Ebben a részben tűnik fel először James Bond legendás ellenfele Jaws, aki több részen keresztül nehezítette meg az életét. A történet szerint Jamest egy KGB ügynökkel rakják párba, akivel remek párost alkotnak. Viszont a kettőjük egymáshoz való viszonyulása nem mindig van egyensúlyban, és helyenként kissé zavarónak éreztem, hogy ennyire ez a viszony kapja a központot, és nem a történet.


14. Moonraker

Bezony, a 007-es a világűrt is megjárta, és lézerfegyverekkel lövöldözött a rosszarcokra. Kár érte, mert egészen addig a pillanatig, amíg kimennek az űrbe, egy igen hangulatos Bondal van dolgunk. John Barry dallamai helyenként zseniálisak, és Hugo Drax pökhendi, egoista gonosza pedig tökéletes fricskája Bondnak. A széria egyik legjobbja is lehetne, ha nem lenne az űrben való marhulás.


13. Quantum of Solace

Ezt a Bondod bizony a töltelék jelenetek rontják el. Az akció részek, annak ellenére, hogy szarrá vannak vágva, zseniálisak és maga alá hugyozik az ember, de minden más zavaros, és nem áll össze egy egésszé. Kurylenko mint Bond lány totálisan semmilyen, és szinte nulla érzelmet, legyen szó utálatról vagy együttérzésről váltott ki belőlem. Amalrick gonosza pedig az egyik legröhejesebb ellen a szériában. Egy másodpercig se tudtam elképzelni róla, hogy Bond bizony beszabehu tőle. Tipikusan ilyen mellék gonosz, aki jelen van ugyan, de nagy kárt nem tud okozni. Nem is értem, hogy gondolták komolyan, hogy megteszik fő bossnak. Ha több időt szánnak a sztorira, és a mellék karakterekre, hatalmasat szólhatott volna, de így csak pukkant egy kicsit.


12. Dr. No

Az első rész, ami elindította a sorozatot, amiért ma is több millió ember rajong. Minden téren az egyik legvisszafogottabb Bond, még is működik. Remek az atmoszféra, és bizony érezni lehet rajta, hogy egy fantasztikus sorozat van készülőben.


11. Licence to Kill

Dalton második Bondja kellemes meglepetés volt. A főellen nem egy világuralomra törő valaki, hanem egy szimpla, de annál kegyetlenebb drogbáró, de még sem érzi az ember a vágyat egy elakarompusztítaniavilágot ellen után. A végén lévő kamionos akciózás pedig kimondottan tetszetős.


10. A View to Kill

Rooger Moore befejező része egy remekül sikerült Bond film. A Walken alakította Zorin mint gonosz remek, az akciók híres és szép helyeken lettek forgatva, és leszámítva Zorin társát May Day-t, szinte minden a helyén van benne. És ami a félelmetes, hogy Moore ekkor már 58 éves volt, de ez cseppet sem látszott meg rajta.


9. From Russia with Love

Az egyik legfeszültebb hangulatú Bond a szériában, és a kritikusok szerint, Coonery itt járt a legközelebb ahhoz a Bondhoz, amit annó Ian Fleming megálmodott. Helyenként Hitchocki szinten megkomponált jelenetekkel operál, és ez adja meg neki az egyedi, és a Bond filmektől kissé eltérő hangulatát.


8. The Wrold is Not Enough

A kedvenc nyitó akcióm fűződik ehhez a részhez, plusz Marceau mint gonosz Bond lány...ahhhh. Remek párost alkot Robert Carlyle-val. A fordulat(ok) működnek, és bár Denise Richardsot szokták utálni benne, de sztem semmi baj nem volt vele. Nem kiemelkedő, de a "legrosszabb Bond lány" címtől is messze van.


7. Tomorrow Never Die

Ez a Bond, mind hangulatban, mind képi világában a régi, Sean Connerys Bondokra emlékeztetett engem. Tipikus régi vágású Bond film mind felépítésben, mind történetben, mind karakterekben. Remek akciók, remek muzsika, klasszikus Bond főgonosz...nem is kell ennél több egy jó 007-es kalandhoz.


6. The Man with A Golden Gun

Sokan nem szeretik, mert a 007-es ellenfele egy önimádó, egoista, ámbár nagyon profi bérgyilkos, de az ismertető jele nem a világuralomra törés, hanem egy harmadik mellbimbó (yep, bizony-bizony és így van), plusz a társa egy kissé fura törpe. Ám még is, az egész film hangulata és légköre nagyon egyben van, és személy szerint számomra ebben hangzik el az egyik legjobb főtéma, amit a Bond szériában hallottam.


5. GoldenEye

Brosnan mint fiatal, üde James Bond. A legtöbb embernek (többek közt nekem is) ő az igazi 007-es. Remekül áll neki a karakter, és érezni végig, hogy bizony élvezi is, és lubickol benne. A főcímdal az egyik legjobb a sorozatban, és az akciók is látványosak, sőt. Helyenként kimondottan tetszetősek (a tankos üldözés rész a mai napig nagy kedvenc).


4. Casino Royale

Amikor a sokak által fából faragott arcúnak titulált Daniel Craig kapta meg az újraindított 007-es sorozat főszerepét, bizony elég keményen kiakadtak. Mivel ez a pali nem jóképű, nem sármos blablabla. De ekkor még nem tudták ezek az emberek, hogy ez már nem az a Bond lesz, amit megszokhattak. Nem véletlenül írtam, hogy újraindított 007-es sorozat, hanem azért, mert ez tényleg így van. A film elején James még kezdő, és nem olyan rég kapta meg a dupla nullás státuszt. Pökhendi (talán a legpökhendibb az összes Bond közül), és bizony előbb lő, mint kérdez. Nincsenek kütyük, se Moneypenny, és ráadásul a vodka-martini is megkapja a magáét. Még is, ez az új felfogás működik. Ugyan is a Bond hangulat megvan, és a történeten pedig érezni, hogy ez bizony egy több részen át tartóm szövevényes cselekményhez vezet majd. És ez nagggggyon jó hír.


3. Skyfall

Mendes remekül találta meg az egyensúlyt a régi vágású klasszikus, valamint az újgenerációs Bond között, így a végeredmény egy olyan 007-es kalandot eredményez, ami minkét tábor rajongóit kielégíti. Így akik Craig megérkezésével, valamint az egész széria újragondolásával eltávolodtak a 007-estől, azok most vissza fognak találni hozzá. Rengeteg utalás és tisztelgés a régi részek iránt, Bardem az egyik legjobb fő gonosz ever, Adele megalkotta a tökéletes főcímdalt (ami szintén tipikus régi vágású Bond főcímdal lett), szóval egyértelműen kijelenthetjük, hogy az újgenerációs Bond filmek a jó irányba haladnak.


2. On Her Majesty's Secret Service

Lazenby, aki egy Bondot élt meg. Újításnak szánták ezt a részt, mint pár éve a Casino Royalet, de túl korai volt. Az akkori rajongok nem tudták megbocsátani ezt a studionak, és ennek köszönhetően hatalmas anyagi bukta volt. Pedig messze az egyik legjobb a szériában. Lazenby Bondja eltér a szokványostól, nem mindig a sármja az, amivel meggyőz egy nőt valamiről, és bizony itt nem egyszer bebizonyosodik, hogy ő is csak ember, aki megsérülhet, és ennek köszönhetően bajba is kerülhet. Telly Savalas gonosza nem a legjobban kidolgozott ellen, de működik, Diana Rigg pedig messze a legjobb Bond lány. Nem is csoda, hogy hozzá kapcsolódik a 007-es legnagyobb vesztesége.


1. GOLDFINGER

A legtöbb ember szemében ez a rész a Bondok Bondja. Én is így vagyok vele. Remekül megkomponált rész ez, mint történetvezetésben, felépítésben, beleértve az akció részeket is, Goldfinger karaktere pedig egyszerre komolyan vehető, és parodisztikus. Több ilyen ellen kellett volna a későbbi részekbe. Nem beszélve arról, hogy az egyik legcoolabb Bond szöveg is ebben a részben hangzik el:

- Azt várja tőlem, hogy beszéljek?
- Nem Mr. Bond. Azt várom, hogy meghaljon.

Utolsó módosítás: 2012.12.18. 20:57

Vágy sorozat - hatodik epizód

Creativ3Form | 2012.04.19. 17:51 | kategória: Vágy sorozat

Elkapott az ihlet, szóval pár nap múlva jön a hetedik epizód...majd a nyolcadik...végül pedig a kilencedik. A záró, tizedik epizódhoz még nincs ötletem, de ami késik, nem múlik. ;-)

Hatodik epizód:


- Te András.
András barátja felé fordult, akiről elég merész jelentés lett volna azt állítani, hogy teljesen józan. De, fogalmazni még tudott, így a csont részeg kifejezés is erős volt az állapotára. Maradjunk annyiban, hogy enyhén ittas állapotban volt.
- Mondjad Zoli.
- Meséld már el a többieknek azt a csaj sztoridat.
A társaság, mellyel András mulatott, egy emberként néztek rá, de ő még mindig Zolira bámult.
- Ennél lehetnél picit pontosabb, hiszen volt pár csajom.
- Aaaaaztamelyik...amelyikkel úgy dugtál majdnem 2 évig, hogy szinte semmit nem tudtál róla. Csak...dugtatok, se beszéd, se...
- Tudom már Péter, már beugrott, hogy kire gondolsz. De nem hiszem, hogy ez érdekelné a többieket.
Ekkor András egy másik haverja, Tamás jelezte, hogy őt bizony érdekli a dolog, és a többiek is helyeslően bólogattak.
- Nos...nincs benne semmi érdekes. Megismerkedtünk egy buliban. Elég hamar egymásra gerjedtünk, és még mielőtt hulla részegre ittuk volna magunkat, felhívtam magamhoz. Feljött, és dugtunk. Mire reggel felébredtem, már nem volt sehol. Aztán pár napra rá, de lehet volt az egy hét is, újra összefutottunk, ám ezúttal nem egy szórakozó helyen, hanem szimplán az utcán. Egymásra mosolyogtunk, lenyomtuk a "hogy kerülsz ide, mit csinálsz itt" szöveget, majd felmentünk hozzám, és láss csodát...dugtunk.
Ebben a pillanatban megérkezett a pultos csaj, akinek jelezték, hogy lesz még egy kör ugyan abból, amit addig ittak. Gyorsan felírta a cetlijére, majd távozott. András ezután rágyújtott egy cigire, és folytatta a történetét.
- Aztán, kb. másfél hónappal később, az egyik szabadnapomon, a reggeli kávézás közben hallom, ahogy csöngetnek. Kinyitom az ajtót, és ott áll a csaj. Összemosolygunk, beengedem. Kávéval kínálom, nem kér. Ezután...dugtunk. Eltelik fél év úgy, hogy semmit nem hallok róla, aztán egy nap, azon a szórakozó helyen, ahol először találkoztunk, megint egymásba botlottunk. Sejthetitek, mi jött ezután.
A többiek halkan felnevettek, és ekkor megérkezett a pincérnő. Kiosztotta a piákat, majd András újra folytatta a történetet.
- És ez így ment, még kb. másfél évig. Aztán egyszer csak, vége lett. Se az utcán, se a szórakozó helyen, nem láttam viszont. Ennek már lassan 3 éve.
A többiek meredten figyeltek, majd Péter szólalt meg végig.
- És semmit nem tudtál róla? Név, cím, semmit?
- A nevét tudom. De semmi mást. Sosem beszélgettünk igazán. Nem érdeklődtünk a másik felől, hogy mit szeret, mit nem szeret, semmit. Találkoztunk, köszöntünk, dugtunk. Ennyi. Nem volt locsi-fecsi. Nem voltak feszkók...csak szimpla, nyers szexualitás.
- Mázlista vagy.
Mindenki Péter felé fordult, és elismerően bólogattak.
- Ki tudja. Mindenesetre érdekes volt.
András felállt, majd jelezte a haverjainak, hogy kimegy a WC-re. Amikor belépett, és odaállt a piszoárhoz, a mögötte lévő fülkéből, kinyitott egy lány. Meglátta Andrást, és ledöbbent. A fiú nem különben.
- Eltévedtél talán?
A lány mosolygott.
- Nem csak...túl nagy volt a tömeg a női mosdóban, és gyorsan bejöttem ide. Nem volt bent senki, gondoltam kihasználom az alkalmat.
Most András volt az, aki elmosolyodott.
- Értem. Nos, én nem mondom el senkinek, hogy itt jártál.
- Ne is, a végén még azt hiszik, valami részeges, perverz ribanc vagyok, aki a férfi mosdóban leskelődik pasikra.
- Óhóhóóó, biztos lenne itt olyan ember, akinek ez bejönne!
A lány nevetett, de pár másodperc után elkomolyodott az arca.
- De...te nem ilyen ember vagy, ugye?
- Ha ilyen lennék, már lehugyoztalak volna.
Ezután pár másodpercig meredtek egymásra, majd egyszerre kezdtek el nevetni.
- Jól van. Megyek is, hogy eltudd végezni a dolgod.
- Rendben.
Még egyszer egymásra nevettek, aztán a lány kiment a mosdóból, András meg elvégezte a dolgát. Kezet mosott, majd miközben megtörölte a kezét, rápillantott arra a fülkére, ahonnan az imént kilépett a lány. Elmosolyodott, majd visszament a barátaihoz. Leült a helyére, és éppen rágyújtott volna egy újabb cigire, amikor megpillantotta az iménti lányt a pultnál. Elrakta a cigit, lehörpintette a sörét, majd jelezte a haverjainak, hogy hoz magának még egy kört. Miközben sétált a pulthoz, elővette a mobilját, és úgy csinált, mintha beszélne valakivel. Amikor már majdnem odaért a pulthoz, félhangosan egy monológba kezdett.
- Jó kis buli ez. Az imént pl. egy lány rombolt ki a fiú WC egyik fülkéjéből, miközben én a piszoár előtt álltam. Apám, nem volt semmi.
A lány megfordult, és döbbent arcot vágva meredt Andrásra. András rámosolygott, majd eltette a mobilját.
- Üdv.
- Üdv. Szép kis ember vagy te, két perce sincs, hogy megígérted, nem mondod el senkinek a dolgot, és már dicsekedsz egy haverodnak.
- Nem kell aggódni, nem volt a vonal túlsó végén senki.
A lány felvonta a szemöldökét.
- Igen? Akkor ez csak amolyan csajozós színjáték volt?
- Nos, igen. Bevált?
- Hm...még nem tudom.
Ekkor a lány becsukta a szemét.
- Tessék. Ha megmondod, milyen színű a szemem, akkor megbocsátok. Ha nem, olyan perverznek foglak hinni, akik gerjednek a fiú mosdóba járó lányokra.
András összekulcsolta a szemét, majd gondolkozott picit.
- Nos, sok mindent megfigyeltem rajtad, az egyik pl. a szemed volt. De ne siessünk ennyire előre. Először is feltűnt, hogy az a parfüm, amivel befújtad magad, egy elég gyenge utánzata Sarah Jessica Parker, Lovley parfümének. Mivel a ruci amiben vagy, nem éppen egy olcsó darab, így nem mondanám, hogy azért használsz utánzatot, mert nem engedheted meg magadnak az eredetit, hanem azért, mert nem akarod, hogy a pub összes pasija rajtad lógjon. Nem olyan erős az illat, és nem tart sokáig. Nekem is csak az imént vált biztossá, hogy Lovley utánzatról van szó.
A lány nem nyitotta ki a szemét, de elmosolyodott.
- Másfelől, a krémwhisky amit iszol azt bizonyítja, hogy az ízléseddel sincs baj. Én magam nem rajongok érte annyira, na nem azért, mert csajos pia, hanem azért mert alapjáraton inkább vodka párti vagyok. De ettől még tény, hogy a Baileys egy jóféle találmány. Ami pedig a szemedet illeti, először barnának láttam, de az imént feltűnt benne egy kis zöldes árnyalat, szóval azt mondanám, hogy a szemed kék.
A lány kinyitotta a szemét, és az iménti, csibészes tekintete, most azon nyomban ellágyult. Nem szólalt meg, ami Andrásnál pici nyugtalanságra adott okot.
- Tévedtem valamiben?
- Nem. Tökéletes. Mindent eltaláltál. Mondjuk a szemszínem taglalásánál kezdtem megijedni, de látom, a humor nagy fegyvered.
András elismerően bólogatott.
- Nos, nem tagadom, vannak jó pillanataim.
András hosszasan nézte a lányt, majd egyszer csak elnevette magát.
- Mi van, mit nevetsz?
- Semmit csak...csak tudod, mielőtt bejöttem ide, azt hittem, hogy ma én nézek ki a legjobban. De most már látom, hogy tévedtem.
A lány elneveti magát, amit András egy mosollyal nyugtáz.
- Most komolyan. Azt kell, hogy mondjam, mi nagyon összeillenénk.
- Honnan tudod?
- Megérzem az ilyet.
A lány újra nevetett.
- Humoros, jó megfigyelő, és van önbizalma. Mondhatni, egész rendben vagy.
- Heh, örülök, hogy ezt mondod.
Nézték egymást egy darabig, majd a lány bemutatkozott.
- Andrea.
- András.
- Szóval András, mi legyen most?
- Az tőled függ. Ha gondolod, leléphetünk, de ha nincs kedved, akkor kikérjük a piákat, elköszönünk, és egy kellemes emlék leszünk egymásnak. Persze, ezt a kellemességet csak fokozni tudnánk, ha az első variációra szavazol. Azaz, hogy lelépünk.
- És hová lépjünk le?
- Az majd útközben eldől. De éppenséggel, kb. 10 perc sétára lakom.
A lány felnevetett.
- Éppenséggel, mi?
- Hát, most mond meg, nem kicsi a világ?
A lány egy darabig fürkészte Andrást, majd döntött.
- Rendben. Lépjünk le.
- Ok. Szólok a haveroknak, hogy elmentem, és aztán indulhatunk.
- Rendben.
András azzal odasietett az asztalukhoz. Amikor odaért, a többiek már bőszen vigyorogtak.
- Nocsak, nocsak, Bandesz. Csak nem megismerkedtél egy leányzóval?
András mosolygott, majd magához vette a kabátját, amit Péter egy újabb mondattal reagált le.
- Értem én, semmi közöm hozzá. El is kussolok. De azért csak óvatosan. Nehogy pont ma térjen vissza hozzád az a lányka, akivel majdnem 2 évig dugtál.
A többiek elnevették magukat, majd András elköszönt mindenkitől, aztán elindult a kijárat felé. Amikor kilépett a pubból, Andrea már várta. Egymásra nevettek, majd elindultak András felé. Az első 5 percben némán mentek egymás mellett, majd végül András törte meg a csendet.
- És, hová valósi vagy?
- Óóóó, nekem egy elég hosszú vonat utat kellett megtennem ahhoz, hogy eljussak ide.
- Vidéki lány vagy? Nocsak, és akkor mit keresel pesten? Feljöttél megnézni, mi a helyzet?
- Igen. Akár hiszed akár nem, de most járok először itt. A barátnőimmel úgy döntöttünk, megnézzük magunknak, és mivel jó híre van ennek a pubnak, gondoltunk benézünk...basssza meg!
Andrea hirtelen megállt.
- A barátnőim! Nem is szóltam nekik, hogy leléptem!
András elmosolyodott.
- Látod, látod, kapkodsz. A sort se bírtad kivárni a WC-ben, most meg ez. Ejjj, ejjj.
A lány nevetett.
- Nem vicces. Vissza kéne mennem, és szólnom nekik.
- Nem elég, ha rájuk csörögsz?
- Nincs pénz a kártyámon. Esetleg, ha odaadnád a tiédet...
- Háááát, bármennyire is hihetetlenül hangzik, de az enyémen sincs. Majd rájuk csörögsz nálam a vezetékesről.
- Nem gond?
- Viccelsz? Szeretem ha olyan lányok telefonálnak tőlem, akik megjárták a szórakozó helyek férfi WC-it.
- Ezt már sosem mosom le magamról, igaz?
- Hááát...ja.
Andrea elmosolyodott, majd folytatta az útját András mellett. Kisvártatva megérkeztek, majd András kinyitotta az ajtót. Elsétáltak a liftig, ami pont a földszinten volt, így nem kellett várakozniuk. András benyomta a 6. emelet gombját, és nekidőlt a falnak. Andrea ugyan ezt tette, csak ő a liftajtónak támaszkodott. Belenéztek egymás szemébe, és pár másodpercnyi szemezés után, András elindult a lány felé. A lányt meglepte a fiú reakciója, de nem állt félre. Egyenesen a szemébe nézett, és ahogy a fiú egyre közelebb ért, egyre jobban elfogta a remegés. Amikor András odaért hozzá, a lift megállt. Andrea egy pillanatra kizökkent az iménti remegésből, de még mindig András szemébe nézett. A fiú olyan közel állt hozzá, hogy érezte, amint ő is remeg. Végül András szólalt meg.
- Megérkeztünk.
Andrea nyelt egyet, majd elmosolyodott. András kinyitotta a liftajtót, és kiengedte Andreát. Ezután elővette a kulcsait, és kinyitotta a lakása bejárati ajtaját. Beléptek, majd felkapcsolta a villanyt. Lerakta a dzsekijét, és elkezdte levenni a cipőjét, és eközben, Andrea körbenézett.
- Te egyedül laksz itt?
- Igen. Kb. fél éve. Azelőtt volt egy bérlőtársam, de összejött egy lánnyal, összeköltöztek stb. stb. stb.
Andrea megfordult, és ránézett Andrásra.
- Neked nincs olyan lány az életedben, akivel összeköltöznél.
- Nincs. Még.
Rámosolygott Andreára, aki egy vissza mosollyal viszonozta a gesztust.
- Na, gyere, megmutatom hol van a telefon.
András bekísérte a nappaliba Andreát, és megmutatta neki a telefont.
- Amíg rácsörögsz a barátnőidre, hozhatok valamit inni? Van söröm, borom, töményem. Értem ezalatt a vodkát, pálinkát, és talán még whiskym is van, bár ez nem biztos.
- Őőőő...a sör tökéletes lesz.
- Hoppá...szereted a sört? Hm...nem semmi.
Andrea mosolygott, majd András kiindult a konyhába. Felkapcsolta a villanyt, és odasétált a hűtőhöz. Kinyitotta, majd kivett két sört. Ezután megfordult, hogy letegye a konyha pultra, de Andrea ott állt előtte. Ugyan olyan közelségben, mint amilyen közel ő állt hozzá, pár perccel korábban a liftben.
- Oh. Sikerült elérni a barátnőidet?
- Igen.
Szótlanul meredtek egymásra.
- Jó hideg a sör.
- Az jó.
Újabb hosszas merengés következett, majd végül András elejtette a söröket, és megcsókolta Andreát. Átkarolta, és felemelte az ölébe. A lány átkulcsolta a fiú nyakát, a lábával pedig a derekát, és úgy viszonozta a csókokat. András, Andreával a derekán, elindult a szobája felé. Pár lépés után megérkezett vele, felnyomta a villanyt, és letette Andreát az ágyra. Ekkor vettek először levegőt a nagy csókolózás közben. Egymásra nevettek, majd szinte egyszerre kezdték el levenni a pólójukat, és a nadrágjukat. Andreán egy feszülős, egybe ruha volt, amit egy laza, könnyed mozdulattal le lehetett venni. András inget viselt, de a második gomb után úgy döntött, hogy ő is kibújik belőle, mint Andrea tette a ruhájával. Miután ez is megvolt, András újra csókolni kezdte Andreát, de ezúttal a lány vette át az irányító szerepet. Maga alá fordította Andrást, és az ölében ülve kezdte el levenni magáról a melltartót. András feszülten figyelte a Andrea mozdulatait, aki miután kigombolta a melltartót, eldobta magától, és csupasz keblekkel nézte Andrást. A fiú végigsimította a lány melleit, majd felült, és beletúrt a hajába. Ezután lassan leengedte a kezét a lány hátán, majd magához szorította, és csókolni kezdte a melleit. Andrea behunyta a szemét, és átengedte magát András hevességének. Pár másodperc elteltével, felemelte a fiú fejét, belenézett a szemébe, majd vadul csókolni kezdte. Kisvártatva, András maga alá fordította Andreát, és levette magáról a boxert. Ezután pedig megtörtént az, amire már a bárpultnál vágytak mindketten.

*

Hajnali 5 lehetett, amikor András magához tért. Nyújtózkodott egyet, majd megfordult, és hosszasan nézte a mellette alvó Andreát. Vagy 5 percig bámulta, ahogy a lány mellei minden levegővételnél egy picit megemelkednek. Elmosolyodott, majd kikelt az ágyból, de ügyelt arra, nehogy felkeltse a lányt. Kiment a konyhába, és a szag ami megcsapta az orrát, kicsit kiszédítette az egyensúlyából. A törött sörösüvegek, és a kiömlött sör órák óta a padlón hevert. András kiment a fürdőbe, becsukta az ajtót, hogy Andreát ne ébressze fel a víz csobogásával, majd csinált felmosó vizet, és feltakarította a konyha padlóját. Ezután kinyitotta a fagyasztót, de csalódnia kellett. Fagylaltra vágyott, de a mélyhűtője hiányt szenvedett belőle, így gyorsan magára kapott valamit, hogy leugorjon egy dobozért, de előtte még visszament a lakáskulcsáért a szobába. Elkezdte a kis éjjeli szekrényén keresni, de ott nem találta, így pár percnyi keresgélés után úgy döntött, hogy az előszoba folyosón elhelyezkedő szekrényből, kiveszi a pótkulcsot. Ezután kilépett a lakásból, és a lifttel nem törődvén, gyalog futott le a hatodik emeletről. Amikor leért az utcára, rágyújtott egy cigire. Hosszasan belélegezte, majd egy széles vigyorral az arcán, kifújta a füstöt. A boltba vezető úton végigpörgette az este történéseit, és szinte mesébe illőnek találta, ahogy ma összejöttek a dolgok Andreával. És hosszú idő után úgy érezte, ez most nem csak egy egyéjszakás kaland lesz. Ez pedig hatalmas boldogsággal töltötte el.
Amikor belépett a boltba, egy ismerős leányzó állt vele szemben, a pult mögött.
- Hellllo Bandi. Rég láttalak. Azt hittem, már elköltöztél.
András nevetett, majd benyúlt a mélyhűtőbe, és kivett egy doboz fekete erdős, Carte Dor jégkrémet.
- Sokat dolgoztam mostanság, így az esetek többségében a meló után rögtön hazamentem, aztán elgáncsoltam az ágyat.
Lerakta a fagyit a pultra és elővette a pénztárcáját.
- Nocsak-nocsak...csak nem szex volt az éjjel?
András az eladó lányra nézett, majd elmosolyodott.
- Oh...el is felejtettem, hogy olyan rég ismerjük egymást, hogy te tudsz a szex utáni kívánalmaimról.
- Nos, ha az emlékezetem nem csal, akkor még tapasztalatom is van benne.
András most újból mosolygott.
- Igaz.
- És, ki ez a lány? Újabb futó kaland, vagy ezúttal komoly?
András most maga elé nézett, majd egy nagy levegővétel után válaszolt.
- Bevallom neked őszintén, hogy kalandnak indult, legalább is részemről, de pár perc alatt, megváltozott minden. Éreztél már olyet biztosan...hogy...hogy a köztetek lévő rezgés olyan erős volt, mintha egymásnak teremtettek volna titeket. Mintha egész életedben, egymásra vártatok volna.
Az eladó lány szomorú tekintettel válaszolt.
- Sajna, nekem még nem jött el ez az érzés.
- Hidd el, előbb utóbb eljön, és ahhoz fogható érzés, nem sok létezik a világon.
- Remélem.
András rámosolygott a lányra, majd kifizette a fagyit. Elköszönt, és kilépett a boltból. Meggyorsított léptékben haladt hazafelé, és azt tervezte, felkelti Andreát, hogy vele együtt egye meg a fagyit. A lift ismételten lent várta, így gyorsan bepattant, majd benyomta a hatost. Amikor felért, és kilépett a liftből, úgy izgult, mint egy kisgyerek, aki életében először fog részt venni valamiben. Benyitott, gyorsan ledobta a cipőjét, majd bement a konyhába, és kivett a fiókból két kanalat. Ezután bement a szobába, de nagy megdöbbenésére, Andrea nem volt sehol. Visszament a folyosóra, de ott se látta. Benézett a fürdőbe, ám Andrea nem volt ott. Ezután a WC-hez igyekezett, de az résnyire nyitva volt, így Andinak ott is hűlt helyét találta. András jókedve kezdett lankadni. Lerakta a fagyit és a kanalakat az előszoba asztalra, majd tovább kereste Andreát.
- Andi! Merre vagy?
Nem jött válasz. András az egész lakásban körbenézett, de sehol sem találta a lányt. Leült a nagyszoba heverőjére, és pár másodpercnyi bambulás után tudatosult benne, illetve felfogta, hogy a lánynak ezek szerint ez csak egy gyors, kellemes Pesti kaland volt csupán. Azok a rezgések és lángolások pedig, amit érzett, és amit nem olyan régen, az eladó csajnak is kifejtett, csak nála voltak meg. De az is lehet, hogy csak szimplán túl sokat képzelt bele az egészbe pedig, a jelenlegi helyzet is bizonyítja, nem kellett volna.

20 évvel később...

András egy 72 órás, maratoni műszakon van túl. Az utolsó utáni pillanatban kaptak be a cégével egy pályázatot, és mivel nemcsak a hírnév, de a pénz is kedvező volt a pályázattal kapcsolatban, így elvállalták. Ennek viszont az volt az ára, hogy 3 napig, se magánélet, se alvás, se semmi. Kollégáival napi másfél, max két órát pihentek, de azt se egyszerre, hanem felváltva. Ám elkészültek, és főnökük visszajelzése alapján, egy erős, és abszolúte fő esélyes anyagot dobtak össze. András ennek tudatában indult haza, de ahelyett, hogy egyenesen az ágya felé vette volna az irányt, inkább beugrott reggelizni, a lakása közelében lévő kis étterembe. Amikor belépett, a pincérek széles vigyorral az arcukon köszöntötték. Nem csoda, hiszen lassan 6 éve ez a törzshelye, ha kajálásról van szó.
- Mi történt veled Andrew? Három napig nem hallottunk rólad semmit, már azt hittük, lecseréltél minket.
András mosolygott, majd miközben leült a szokásos asztalához, megindokolta eltűnését a pincérnek Zoltánnak, aki az évek alatt, az egyik legjobb haverja lett.
- Nos, a meló miatt nélkülöztelek titeket. Bekaptunk egy "last minute" pályázatot, és három napig bent voltunk, hogy megtudjuk csinálni.
- Nocsak, ennyire sokat hoz a konyhára, hogy képesek voltatok három napig egyfolytában melózni rajta?
- Mi az, hogy. De a pénz mellé, elég nagy hírnév is jár, szóval duplán megérte kidolgozni a belünket.
- Akkor tényleg megérte. Reméljük behúzzátok.
- Hát még mi.
Zoltán odaadta Andrásnak az étlapot.
- Amíg eldöntöd mit kérsz, hozzak esetleg egy méregerős kávét?
- Ahhhh, az nagyon jó lenne, köszi Zoli.
- Rendben, mindjárt hozom.
András bólintott, majd elkezdte átlapozni az étlapot. Még csak reggel 10 óra volt, de valami tartalmasabb kajára vágyott, így odapörgetett a steakokhoz. Félig átsütött variáció mellett tette le a voksát, és amikor a köreteket kezdte el fürkészni, észrevette, hogy valaki, a bárpultnál, figyeli őt. Odapillantott, majd vissza az étlepra, de ekkor, azonnal visszakapta a fejét a pultnál ülő leskelődőre. Nem akart hinni a szemének, de azaz Andrea ült ott, akivel jó pár évvel ezelőtt, volt az a bizonyos kalandja. Elnevette magát, amihez Andrea is társult. András felállt, majd odament a lányhoz.
- Jézus isten, Andi. Hát...hát te mit keresel itt?
- Szia András. Nos, a férjem unokahúga a közelben dolgozik, és megígérte, hogy elkísér baba ruhákat válogatni. Előtte meg elfogyasztottam a második reggelimet, mivel a kisgyerkőcnek nagy az étvágya.
Ekkor Andrea megsimogatta a hasát, ami jelezte, hogy már bőven az utolsó hónapokban jár.
- Gratulálok. Ő lesz az első?
- Bizony-bizony, első gyermekes leszek. A férjem unokahúgának pedig már van három, így kicsit rutinosabb a dologban, szóval mindig az ő segítségét kérem, már most, a szülés előtt.
- Megértem.
András leült Andrea mellé a pulthoz.
- És, mi a helyzet veled? A férjeddel felköltöztetek Pestre?
- Igen. Kb. 1 éve. De ritkán járok erre.
A pincér kihozta Andrásnak a kávét, amit rögtön le is húzott, majd jelzett Zolinak, hogy kér még egyet.
- És te? Látom picit meggyötört vagy? Buli vagy meló?
- Meló. 72 órás műszak egy pályázatnak köszönhetően. Ám, ha összejön, akkor megérte.
- Értem.
Pár másodpercnyi csend következett, aminek kínosságát Andrea a táskájának a matatásával kezdett el leplezni. Ám végül, András megszólalt.
- Nézd...lehet nem kéne felhoznom a témát, de...
Vett egy nagy levegőt.
- ...mi nem működött 20 éve?
András, miután kimondta, hogy "20 éve", teljesen eldöbbent.
- Istenem...már 20 éve volt.
Andi nem mosolyodott el, hanem kérdően nézett Andrásra.
- Mi az, hogy mi nem működött?
- Hát, hogy miért léptél le?
Andrea végképp nem értette, hogy András mit akar ezzel.
- Én léptem le? Felébredtem hajnalok hajnalán, és te nem voltál ott. Körbenéztem, és észrevettem a párnádon a lakáskulcsot. Vártam rád egy darabig, de mivel nem jöttél, leesett a tantusz, hogy azzal a kulccsal jelezted nekem, hogyha felébredek, mehetek. Ezután felkaptam a cuccaimat, majd távoztam, a kulcsot pedig a lábtörlő alá tettem.
András ekkor olyan arcot vágott, mintha azt közölték volna vele, hogy halálos beteg. Végül elnevette magát, amit Andrea rosszalló tekintettel reagált le.
- Szabad kérdeznem, hogy mi ebben olyan vicces?
András ekkor elmagyarázta neki a helyzetet.
- Csupán annyi, hogy annak a kulcsnak a párnámon, semmi jelzés értéke nem volt. Valószínűleg elfeledkeztem róla, hogy a kabátom felső zsebében van, és amikor bementem a szobába, és elkezdtem a kis, éjjeli asztalomon keresni a kulcsot, kieshetett a zsebemből, amit nem vettem észre. És végül, a pótkulcsot használva, ugrottam le a boltba, egy doboz jégkrémért. Szex után, ugyan is mindig megkívánom. A boltban pedig beszélgettem picit a kiszolgáló csajjal, mivel kb. 5 éve hozzájuk jártam vásárolni.
Andrea még mindig döbbent arcot vágott.
- Mire felértem, te már sehol nem voltál. És most ugrik be, hogy kb. 1 héttel később, megtaláltam a kulcsot a lábtörlő alatt, de eszembe nem jutott, hogy te rakhattad oda.
Andrea arcáról a döbbenet még mindig nem tágított.
- Hát...én...istenem.
Elnevette magát.
- Szentül megvoltam győződve arról, hogy így akartad tudatni, hogy dugtunk, de ennyi, mehetek a francba.
- Hidd el, én is ledöbbentem, amikor felértem a boltból, és nem találtalak sehol, pedig...
András most belenézett Andrea szemébe.
- ...úgy éreztem, hogy van köztünk valami.
Andrea elmosolyodott.
- Én is. Amikor a liftben voltunk, és te elkezdtél közeledni felém, az egész testemben remegni kezdtem. Ott vált egyértelművé számomra, hogy ez nem szimpla fellángolás, hanem...hanem sokkal több annál.
Most András mosolygott.
- Hát igen. Szarul is voltam utána hosszú hetekig.
- Ne is mond, ez az egész annyira elintézett, hogy eltelt újabb 5 év, mire felmerészkedtem Pestre. Ráadásul, a barátnőimnek el se mertem mondani, hogy mi volt. Illetve azt igen, hogy valakinél töltöttem az éjszakát, de azt nem, hogy mit éreztem és, hogy mi volt a lecsengése.
Ekkor Zoltán megérkezett András következő adag kávéjával. Hörpintett belőle egyet, majd újra belenézett Andrea szemébe, de most a lány szólította meg őt.
- És, neked most van valakid?
- Volt. Két éve váltam el, azóta szingli életet élek.
- Nocsak, miért váltál el?
- Nem bírta elviselni a munka tempómat. Elég sokat bent vagyok az irodában, és sajnos egy idő után, kevés időnk maradt egymásra. De hála az égnek, a kapcsolatunk nem romlott meg, a mai napig jóban vagyunk.
- Gyerek?
- Nincs. Volt róla szó, de mire visszatérhettünk volna a témára, már elhidegültünk egymástól.
- Értem.
Ekkor Andrea az órájára nézett, majd elkezdett összeszedelőzködni.
- Nos, András...jó volt újra találkozni. Kár, hogy annak idején egy véletlennek köszönhetően, nem alakult ki köztünk semmi. Ki tudja, mi lett volna.
- Hát, igen.
András elnevette magát.
- Bevallom neked őszintén, hogy azóta se éreztem olyat lány iránt, mint amit akkor irántad.
Andrea ekkor megdermedt egy pillanatra, majd letette a táskáját a székre, odahajolt Andráshoz, és megcsókolta. Ezután hosszasan nézték egymást, majd Andrea egy gyors mozdulattal magához kapta a táskáját, és elhagyta az éttermet. András még jó darabig nézett utána, és ezt a bambulást zavarta meg Zoltán.
- Mi volt ez Andrew?
András a barátjára nézett, majd a fejét csóválván jelezte, hogy túl hosszú lenne elmesélni, így hanyagolják a témát.

Utolsó módosítás: 2012.05.02. 20:23

Vágy sorozat - ötödik epizód

Creativ3Form | 2012.04.13. 22:13 | kategória: Vágy sorozat

Jó pár hónap kihagyás után, visszatértem Vágy sorozatom ötödik fejezetével. Ez a kis történet, az első betűtől az utolsóig, velem történt meg, még a gimnáziumi éveimben. Nem csak részben, hanem 100%-ig. És, ahogy a negyedik epizód, úgy ez is picit hosszabb lett a kelleténél, így csak az lásson neki, akinek kedve és ideje engedi.

Ötödik epizód:


- Sziiiiiija Bandi!
András megfordult, és még éppen, az utolsó utáni pillanatban le tudta reagálni, hogy Andrea a nyakába ugrott, azaz elkapta és megtartotta, és ennek köszönhetően, nem taknyoltak egy hatalmasat. Bár, egy apró egyensúly ingadozás bejátszott, de azt gyorsan korrigálták.
- Hello Andi! Nem azt mondtad, hogy késel picit?
- Úgy volt, mert lekéstem a buszom, de aztán apum elhozott, mivel úgy is a városban volt dolga.
- Értem. Amúgy te, hogy-hogy tervbe vetted, hogy feljössz Pestre? Itt lakik egy barátnőd, vagy mi a franc?
- Igen, egy csoporttársam lakik itt, és van pár kidolgozatlan tételem, amit szépen elkérek tőle, hogy ne kelljen a vizsga előtt egy héttel még a kidolgozással pöcsölnöm. Elég, hogy éjjel-nappal tanulok.
András elmosolyodott, majd megindult, ezzel jelezvén a lánynak, hogy ne az utcán állva beszélgessenek. Miközben haladtak a Burger felé, folytatták az eszmecserét.
- Ésssss, mi a helyzet veled Andi? Kicsit...nem is tudom...más vagy.
- Más, hogy érted?
- Nem tudom. Boldognak látszol. Kiegyensúlyozottnak. Csak nem feleség vagy már? Muti az ujjad.
András megfogta a lány kezét, aki nevetve reagálta le a helyzetet.
- Nem, dehooogy is, ne legyél már hülye! Tudod, hogy a házasság az nekem csak egy darab papír.
András elmosolyodott.
- Na igen, ebben mindig egyet értettünk.
Andi is csatlakozott a nevetéshez.
- Bár ki tudja, ha te kéred meg a kezem, lehet félretettem volna ezt az elméletem.
András ezen már nem nevetett, és láthatólag Andinak is csak miután kimondta amit mondott esett le, hogy ez nem egy vicces helyzet.
- Hát igen...
András nyelt egyet.
- Ki tudja mi lett volna, ha kicsit érettebbek vagyunk, és máshogy kezeljük a helyzetet.
Pár másodpercnyi csend következett, mivel megérkeztek a Burger Kinghez. Beléptek az ajtón, és beálltak a sorba. András elkezdte fürkészni a kínálatot, de Andi látta rajta, hogy az iménti kis beszélgetés hatására, előtörnek belőle a régi, fájó emlékek, így végül megszólalt.
- Neked ott nem kellett semmit kezelni, illetve de, csak én...ehhh...én voltam a fasz. Hidd el, ha visszacsinálhatnám, nem okoznék neked fájdalmat. Mondjuk durva, hogy bár láttam rajtad a tettem következményeit, még sem voltam képes felfogni, hogy mit érezhetsz, és hogy ez neked mennyire szar lehetett, de...
András most ránézett a lányra.
- Egy hülye picsa voltam, aki nem tudta hova tenni az érzéseit, és...és...
András megfogta a lány kezét.
- Ne aggódj. Túl vagyok rajta. Bár tény, hogy az volt életem első, és ezidáig első nagy érzelmi reccsenése, amitől azért még mindig szarul tudom érezni magam egy picit, ha visszagondolok rá. De, ami történt, megtörtént, utólag változtatni úgy sem lehet rajta.
Andi hosszasan nézte a fiút, majd hiába küzdött azzal, hogy ne kérdezze meg, de végül még is csak megkérdezte.
- Nézd, nem tudom, hogy korrekt dolog e ilyet kárnem, deeee...
András belenézett a lány szemébe, és tudta, hogy mit fog kérdezni.
- Elmesélnéd, hogy mi is volt ez az egész. Utólag olyan egyszerűnek tűnik, de az igazat megvallva, mégsem az.
Ekkor sorra kerültek a kasszánál. Megrendelték a kaját, majd leültek egy sarokba, az ablak mellé. András hörpintett egyet a piájából, majd vett egy nagy levegőt, és belekezdett.

*

Az osztályfőnöki óra nagy része a hétvégén esedékes Egri osztálykirándulás volt. Az osztályfőnöknek köszönhetően lett Eger a célpont, ugyan is az egyik kellemes motel tulajdonosával jó viszonyt ápol, így nem volt probléma, hogy egy nagyobb embersereg látogat el, ennyire közel a nyári szezon kezdete előtt. Mindenki izgatott volt, hiszen, ahogy mondani szokták, nem voltak szabályok. Persze, a kötelező városnézés és kirándulás benne volt a programban, de a „feküdjetek le este 9-kor csicsikázni”, és a „sehová nem mehettek tanári felügyelet nélkül” fenyítéseket el lehetett felejteni. Ha le lett tudva a pár órás kötelező program, az éjszaka tárt karokkal várt mindent és mindenkit. A csengőszó érkeztével összeszedelődzködött az osztály, és elindult az ebédszünetére. András is így tett volna, de a tanár odahívta magához.
- András! Tudna maradni még egy pár percet, beszédem van önnel.
Ránézett a haverjaira, majd visszatette a táskáját az asztalra.
- Persze tanár úr.
Amikor mindenki elhagyta a termet, az osztályfőnök belekezdet a mondandójába.
- Nos, András. Várja már a kis kiruccanásunkat?
- Mi az, hogy tanár úr! Remek kis bulinak ígérkezik!
A tanár elmosolyodott.
- Ehhe, igen. Hallottam már a híres nevezetes bulizásaitokról, kíváncsi vagyok, hogy mi igaz belőle, és mennyi csak a nagy szátok szüleménye.
András elnevette magát, amihez a tanár csatlakozott.
- Na, de most nem is ez a lényeg, hanem az, hogy mekkora pofont kell neked lekevernem ahhoz, hogy észhez térj végre?
András ledöbbent, és egy pillanatra azt hitte, hogy a tanár úr meging poénkodik.
- Öhm...ehh...nos, nem értem. Csináltam valamit, vagy...nem értem.
- Pont az a baj, hogy nem csinálsz semmit.
András még mindig nem értette a dolgot, és éppen ezért nem is akarta annyiban hagyni.
- Nézze tanár úr, nem tudom, hogy...
- Andreáról van szó.
És ekkor, leesett Andrásnak a tantusz.
- Ja éééééértem. Nos...mit kéne csinálnom?
- Most viccelsz velem te gyerek? Hát tényleg mindjárt akkorát lekeverek, hogy beborulsz a padok közé! Mióta is vagytok barátok?
- Kb. 2 hét után megtaláltuk a közös hangot.
- Pontosan. Amíg a többi diák csak ismerkedett a másikkal, ti már közös programokat szerveztetek. Mozi, sörözés, családi programra való meghívás stb. Olyan szinten izzik köztetek a levegő, hogy még egy vak ember is észrevenné. És ne akard tagadni nekem, mert ezt mindenki látja. MINDENKI!
András elmosolyodott.
- Igaz.
- Akkor meg? Miért is nem vagyok még együtt? Vagy ti is ezt az „osztálytárssal és munkatárssal nem kezdek” elméletet valljátok?
- Neeeem, csak...nem is tudom. Tényleg élvezzük egymás társaságát, és félszavakból is megértjük a másikat, de nem igazán tekintettünk sosem úgy a másikra, mint...mint potenciális barát, barátnő jelöltre. Szimplán ott voltunk egymásnak. Ha bulzini, ha mozizni kellett, vagy ha esetleg lelket kellett önteni a másikba.
- Ez mind szép és jó...lenne, ha te buzi lennél, és szeretnéd a faszt a szádban, de tudtommal nem így van, nem de?
- De, így van, azaz nem vagyok buzi, de ne tessék elfelejteni, hogy Andinak volt valakije.
- Igen, volt...de kb. fél évvel azután, hogy osztálytársak lettetek, véget ért a dolog. Nem gondoltad úgy, hogy rá kéne startolni?
- De...csak nem akartam rögtön lerohanni...
- Ezt meg is értem, na de azóta eltelt lassan, sőt, nem is lassan, hanem már több, mint egy év. Mire vársz még? A pofonomra?
András elnevette magát.
- Ne röhögj András, mert nem viccelek. Olyan szinten összeilletek, hogy már én érzem magam kellemetlenül attól, hogy még nem jöttetek össze.
András vett egy mély levegőt, és csak utána válaszolt.
- Nos, az igazat megvallva, beszéltem vele erről. Illetve, a múlthéten, amikor a suli után elmentünk meginni valamit, szóba került a kirándulás, és, hogy mindketten nagyon várjuk, hogy mi fog történni...és egyikünk se a bulizásra meg a kulturális kirándulásokra gondolt.
A tanár szeme felcsillant.
- Na, és miben maradtatok.
András elnevette magát, mivel tudta, a választól valószínűleg megkapja az újabb pofonnal kapcsolatos fenyegetést a tanártól.
- Igazából semmiben...
- Te kóstolgatsz engem te gyerek...ne akard, hogy...
- Nem, nem, nem! Nem kóstolgatom önt tanár úr, eszem ágában sincs.
András nevetett, amihez a tanár is csatlakozott.
- Nem kellett semmiben maradnunk, mert ott, abban a pillanatban, amikor kimondtuk, hogy kíváncsian várjuk, mi lesz majd, belenéztünk a másik szemébe, és tudtuk, hogy bizony itt az ideje annak, hogy történjen valami. És talán...nem is tudom...ez a felismerés, hogy mindketten várunk valamit, annyira...nem is tudom...azóta nem is beszéltünk erről.
A tanár most nem fenyegetőzött, mert látta Andráson, hogy nem csak üres szavak azok, amik az elmúlt pár percben elhangoztak.
- Nézd, én az egész osztály és a tanári kar nevében mondom, hogy jöjjetek végre össze, mert már kínos látni, hogy két ember, aki ennyire egy hullámhosszon van, bassza a rezet, ahelyett, hogy nyitna a másik felé. Komolyan. Kötelezlek rá, hogy cselekedj, mert az első vonattal hazaküldelek, ami az érkezésünk másnapján indul.
András mosolygott.
- Rendben, tanár úr.
- Helyes. Na, menj kajálni, nehogy elkéss az utolsó órádról. Bár az kémia lesz, és mintha tegnap is ellógtál volna róla.
András még egy mosollyal jutalmazta tanára mondatát, majd elment kajálni. Miközben gyalogolt az ebédlő felé, átgondolta az imént történteket, és végül, akárhonnan is vizsgálta meg a dolgot, mindig ugyan oda jutott, hogy ez az Egri kirándulás lesz a soha vissza nem térő alkalom.

*

Másnap kora reggel találkoztak az állomáson, hogy már az első nap legyen idő egy kulturális programra. Senki nem késett, ami meglepte a tanárt tekintve, hogy az egész osztály legendás volt a késéseiről.
Miután felszálltak a vonatra, másodpercek alatt kialakultak a csoportok, így történt, hogy András és Andi is egy kocsiba kerültek, két másik barátjukkal, Péterrel és Nikivel. Persze rengetegen elfértek volna még a fülkében, de mivel alapjáraton nem voltak sokan a vonaton, így megengedhető volt, hogy egy kabinban csak négyen legyenek. Vagy még annyian se. Az első 20 perc semmittevéssel telt. Péter olvasott, Niki pedig a discmanjét koptatta. Andrea és András viszont egészen máshol járt. Illetve, mindkettőjük fejében ugyan azok a gondolatok kavarogtak, csak erről nem tudtak. András az ablak mellett ült, és könyöklés közben nézett ki az ablakon, Andi pedig az ölében feküdt. Kis vártatva, Andi jobb keze elkezdte simogatni András oldalát. András ezt Andi vállának simogatásával viszonozta. Ám ez az állapot nem sokáig tartott. Andi keze ugyan is egyre lejjebb kezdett el csúszni, és amikor elért András combjához, a fiú felkapta a fejét. Belenézett a lány szemébe, aki olyan érzékien nézett vissza rá, hogyha senki nem lett volna a fülkében, tuti egymásra vetik magukat, és dugnak egy hatalmasat. Mintha ezt a feltételezést vette volna észre Péter, amikor megütögette a mellette ülő Nikit, és kitessékelte a fülkéből egy cigire. Miután Andi és András egyedül maradtak, még pár percig nézték egymást, majd a lány felkúszott a fiú ölébe, és vadul csókolni kezdte. A ruhák a helyükön maradtak, de még is, az a 3 perc, amíg maguk voltak, olyan vad és durva érzelmekkel telt el, hogy ha valaki meggyújtott volna egy gyufát, tuti lángra lobban a fülke. Ezt zavarta meg Péter benyitása.
- Uhhh, ááá...asszem eltolok még egy cigit, mert a tüdőm nikotinért visít.
Niki is abban a pillanatban érkezett meg, de miután meglátta Andit András ölében, fordult egyet, mintha egy darázs csípte volna meg a fenekét. Andi és András ekkor abbahagyták a csókolózást, majd nevettek barátaikon. Főleg, amikor hallották, ahogy Péter minden osztálytársukat, aki a fülke közelébe akart menni, elterelt, és akinek ez nem tetszett, azt gyilkossági elkövetésével fenyegetett.
Andi és András hosszasan nézték egymást, majd egyszerre felnevettek. Andi ezután nekidöntötte a fejét András állának, aki átölelte a lányt, és a plafont bámulta. Pár perc múlva, újból egymásra néztek, és tudták, hogy ez a vonat út egy olyan dolog kezdete, amire legbelül minden fiatal vágyik. Csak vagy félnek kimutatni, és mire kimutatják már késő, vagy szimplán megmaradnak a "mi lett volna ha" elmélet mögött, és csak évek múltán jönnek rá, mekkora gyökerek voltak, hogy nem adtak egymásnak esélyt.

*

Miután megérkeztek a motelba, a betervezett kulturális programból végül semmi nem lett, mert a diákok végül meggyőzték a tanárt, hogy felejtse el a dolgot. Helyette inkább városnéző körútra mentek, ami a többségnél egy kiadós ebédet jelentett, de olyanok is akadtak, akik inkább a motelban maradtak, és kialudták a vonat utat. Andi, mivel fáradt volt, ledőlt pihenni, de Andris, Péter, Niki és még két másik barátja társaságában, csatlakoztak a többiekhez az ebéd körútban. Kajálás közben pedig Péter, előállt a lényeggel.
- Szóval, Bandi fiam. Mi is volt ez a vonaton?
András elmosolyodott.
- Minek tűnt Péter barátom?
- Nos, a gatyatúrkánál azt hittem, 18-as pornó lesz belőle, de nem lett. Ám ennek ellenére elég keményen toltátok.
- Nos, igen. Elkapott minket a hév.
Nagy hallgatás követte ezt a mondatot, de Péter nem elégedett meg ennyivel.
- Ééééééééééééééééés? Remélem lesz folytatása, és nem csak ennyi volt.
- Én is nagyon remélem. Már megbeszéltük, hogy este elmegyünk valamerre bulizni, szóval ott, és utána, tuti folytatódni fog. És remélem, hogy még azután is.
Pétert már kielégítette ez a válasz.
- Ez a beszéd. Kurvára ideje volt már.
Niki, és az összes olyan ember, aki körülöttük volt, helyeslően bólogatott. Miután megkajáltak, még nem indultak vissza a motelba, hanem vettek két üveg bort, és egy kiadós séta közben iszogattak. Amikor elkezdett beesteledni, akkor indultak csak vissza. Amikor megérkeztek, András rögtön a szobájába ment, és átöltözött az estére. Ezután bement a lányok szobájába, hogy megnézze Andi hogy áll, de a lány nem volt sehol.
- Hé, Zsani. Nem láttad Andit?
- De, kb. egy fél órája ment el Zsoltiákkal.
András picit meglepődött ezen.
- Igen? Nem mondta, hova?
- Nem, csak, hogy indulnak, és keresnek valami mulató szerűséget.
- Értem, köszi.
András furcsálta a dolgot tekintve, hogy Andival megbeszélték, hogy együtt mennek bulizni. Ami még persze össze is jöhet, de Andrást picit zavarta, hogy nem várta meg. Miután a többiek is elkészültek, a nyakukba vették az éjszakát, és elkezdtek valami szórakozó hely után kutatni. Természetesen, András azt a helyet akarta megtalálni, ahol Andiék is voltak, így picivel gyorsabbra vette a léptéket, amit a többiek nem díjaztak annyira, de ettől még követték Andrást. Fél óra bolyongás után, találtak egy pub szerűséget, aminek a hátsó részében volt egy táncparkett féle, ahol lehetett ropni. Betértek, de András sehol nem látta Andit. Nyugtalankodott egy picit, de Péter barátja egy sörrel elterelte a figyelmét. Ez annyira jól sikerült, hogy a második korsó sör után, András megfeledkezett Andiról. Jól érezte magát, táncolt, miközben nem tud, és ha mikrofont adnak a kezébe, talán még énekelt is volna. Hajnali 2 körül indultak hazafelé, és mire hazaértek, csak annyira volt idejük, hogy bedőljenek az ágyba, és ruhástul elaludjanak.

*

Másnap reggel fejfájás társaságában ébredtek, így az első útjuk a zuhanyzóba vezette őket. Elsőnek Péter ment el, eközben András próbálta picit összeszedni magát. Megmosta az arcát, és megivott egy pohár vizet. Aztán még egyet...majd végül még egyet. Ekkor rontott be hozzájuk Niki, hogy az osztály egyik fele, már kb. 1 órával korábban felébredt, és elindultak a strandra. András Andi felől érdeklődött, de a lány nem tudott róla semmit. Amikor Péter visszaért a zuhanyozásból, Andráson volt a sor. Kilépett a szobából, és ekkor megpillantotta Zsanit a folyosó végén. A lány is észrevette a fiút, és gyorsított léptékben kezdett el közeledni felé. Amikor odaért hozzá, megölelte, amit András nem tudott hová tenni.
- Mi van Zsani, mi történt?
A lány ránézett a fiúra, és döbbenten tapasztalta, hogy fogalma sincs arról, mi történt.
- Te még nem hallottál róla?
- Miről kellett volna hallanom.
Zsani intett Andrásnak, hogy menjenek vissza a szobába, és mivel Péter még ott volt, és öltözködött, kizavarta a fiút.
- Ez a mi szobánk, ha nem zavaaaaaaa...
Zsani Péter farkához dobta a papucsát, amit a fiú elvörösödött fejjel reagált le, és mivel látta, hogy a lány a másik papucsát is lendíteni készül, gyorsan kirohant a szobából, és becsapta maga mögött az ajtót. Ezután Zsani és András leültek az ágyra.
- Nos...Andiról van szó.
András kezdett ideges lenni, majd nyelt egyet és figyelt.
- Tegnap kicsit túl jól sikerült a bulijuk. Az csak egy része, hogy félmeztelenül táncolt a pulton, és hagyta, hogy a srácok úgy táncoljanak vele, hogy közben merevedésük volt, de aztán amikor visszajöttek ide...nos...
András feszülten figyelt.
- Zsolttal egész este smároltak, és volt olyan pillanat, amikor egymás hasáról itták a piát, sőt. Andi azt is megengedte a Zsoltnak, hogy a mellei közül nyalja ki a piát. Aztán együtt aludtak, és most reggel, a strandra is együtt mentek. És Andinak nagyon...nos...kielégült feje volt. Ha érted, hogy mire célzok.
András teljes mértékben ledöbbent, és nem tudta, hogy mit csináljon, Röhögjön egyet, és elküldje a picsába Zsanit, amiért így megszopatta, vagy kezdjen el hebegni, habogni. És mivel látta Zsanin, hogy nem viccel, a hebegés, habogás jött elő.
- De...te...te ezt honnan tudod, ott voltál?
- A bárban, amikor a pulton táncolt igen. Meg is jegyeztem neki, hogy ezt nem nagyon kéne, de ő egy "miről beszélsz, buli van" mondattan elintézte a dolgot. A többit a csajok mesélték, akik ott voltak a szobában. Felelsz vagy merszezni kezdtek, de aztán Andi és Zsoltnak köszönhetően, picit elfajult a dolog, és mivel mindenki picit részeg volt, így nem is igazán volt idejük lereagálni, amit láttak. Persze lehet, hogy nem történt semmi...mármint több, az éjszaka folyamán, de reggel akkor is, túl...túl boldognak és elégedettnek tűnt. Nem láttam az arcán, hogy megbánta volna, vagy, hogy rossz érzések keringenének benne.
András nem tudott mit mondani. Csak bambult maga elé. Zsani újra megölelte, ám kisvártatva, Péter kopogott az ajtón.
- Bejöhetek? Van nálad papucs?
Ekkor nem Zsani, hanem András szólalt meg.
- Persze gyere.
Péter benyitott, és bár próbálta viccesre venni a figurát azzal, hogy maga elé tartotta a folyosón lévő kukát, de mivel látta, hogy baj van, hamar abbahagyta. Zsani végül elköszönt, és magára hagyta Andrást és Pétert.
- Mi van srác, mi történt. Fehér vagy mint a fal.
András még pár percig döbbenten nézett maga elé, majd utána mindent elmesélt a barátjának, amit az imént hallott.

*

Andreai lenyelte az utolsó falat salátáját is, majd megvárta, amint András is lenyomja a maradék szendvicsét. Ezután belenézett a szemébe, és megfogta a kezét.
- Sajnálom, én...én sokáig nem tudtam, hogy te mit éreztél ezután, és hogy min mentél keresztül, de...miért nem jötté oda a strand után?
- Én odamentem, szinte minden nap, csak te ilyenkor rendre leráztál, és rohantál a Zsolt után. A harmadik nap untam meg, és jutottam el arra a szintre, hogy leszarom, és, hogy dögölj meg, ott ahol vagy. De a csúcspont akkor is az volt, amikor a hazavezető vonatúton mellém ültél, mintha misem történt volna. És amikor láttad rajtam, hogy majdnem szívrohamot kapok, akkor játszottad az érthetetlen, és mivel nem figyeltem rád, sértődötten elvonultál.
Ekkor András kihúzta a kezét Andi kezei közül, és hörpintett egyet a piájából.
- Nos...igen...rosszul kezeltem a dolgot, és...
- A lehető legszarabbúl kezelted. És ez még csak a vonatút volt, amit utána műveltél a suliban, az azt követő 2-3 hónapban, az mind piskóta volt ehhez képest. Az, ahogy totálisan leszartad a fejem, mondhattam bármit, te mindig leráztál, és amikor láttad, hogy ez nekem nem esik jól, jött a pofavágás és az értetlenkedés. És a vicc az egészben, hogy a végén, amikor újra elkezdtél velem kommunikálni, még én kértem elnézést. Hehhh.
András olyan hangosan nevetett fel, amitől Andi összerezzent.
- Nézd, nem tudtam...illetve tudtam én, hogy neked szar, csak...
- Igazán? Akkor mi a picsáért nem tettél semmit? Miért zavartál el mindig, amikor tisztázni akartam veled a dolgot, majd utána vágtál pofákat. Mintha én tettem volna mindazt, amit te tettél. Érted? Elismerem, lehet, hogy túl sokat képzeltem bele a kettőnk dolgába, és te sosem éreztél semmit, max fellángolást...
- De éreztem. Hidd el, hogy éreztem, és pont ezért vagyok rohadt mérges magamra, akárhányszor csak visszaemlékezek arra a kirándulásra. Mert a vonaton, amikor beültem az öledbe, ott én nem szimplán csak be voltam gerjedve, érted?
Pár másodpercnyi hallgatás következett, majd végül András szólalt meg.
- Ha csak a fele igaz annak, amit mondasz, egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy miért úgy reagáltál, ahogy.
Andi nem tudott felelni. Akart, de mielőtt kijött volna a mondat a száján, elhallgatott. Pár másodperc után András belátta, lehet jobb is ez így. Ennyi év után, már úgy sem változtat semmin.
- Ne is válaszolj. Ennyi idő után, már úgy se változtatna semmin. De az is lehet, hogyha meg is tudnád magyarázni, azt nem fogadnám el, mert számomra ez egy olyan dolog, amire nincs épp eszű magyarázat. Csupán az, hogy te sosem érezted azt, amit én, csak szeretted volna. De ezt féltél beismerni, és így reagáltál...nem tudom.
Andrea most ránézett Andrásra, akin látta, hogy még mindig fáj neki a dolog. Így úgy döntött, nem erőlteti tovább a témát. Még pár percig ültek egymással szemben, majd amikor az utolsó csepp üdítő is elfogyott, elhagyták a Burger Kinget.

Utolsó módosítás: 2012.04.17. 14:39

WEBSE pályázat - Téves hívás (első rész) - Az ajánlat

Creativ3Form | 2012.03.09. 16:33 | kategória: Saját kisfilmek

Filmes haverjaimmal elhatároztunk, hogy indulunk a WEBSE által meghirdetett, mini websorozat pályázaton. Kreálnunk kell egy három részből álló mini sorozatot, melynek össz ideje el kell hogy érje a minimum 15 percet. Több lehet, de kevesebb semmiképpen sem. Két kikötés volt ezenkivül...az egyik, hogy el kell helyezni benne T-mobilos/T-comos reklámokat, plusz a címnek (vagy az alcímnek) a Téves hívás nevet kell adni. Más, műfaji, stílusi megkötés nem volt, teljes mértékben szabad kezet kaptunk. Akik ismerik a domera linkelt munkáimat, azok tudhatják, hogy nem a Barátok Köztöt vettük mintapéldánynak, és próbáltam a sztorival megadni az egész sorozat atmoszféráját és hangulatát. Döntsétek el ti, hogy mennyire sikerült. :-)

Akit amúgy bővebben érdekel ez a pályázat, azoknak majd PM-ben elküldöm az oldal linkjét, de nem akarok összetűzést a nagyfőnökkel, Dinoval. :-D

Íme a tartalom, majd a film:

Főhősünk a megtévesztés és átverések nagymestere. Bárkin képes átgázolni, ha egy kis pénz szagot érez. Egy sikeresen elvégzett meló után, egy olyan cég veszi fel vele a kapcsolatot, akinek pont a megtévesztés valamint az átverés a fő profilja. Állást ajánlanak főhősünknek, akit viszont nem csigáz fel a dolog, ám a cég nem adja fel. Olyan eseménysorozatot indít útjára, amik hatására főhősünk, talán meggondolja magát.

A Tetovált lány (Fincher VS. Arden Oplev)

Creativ3Form | 2012.01.20. 00:26 | kategória: Múúúviz

Az írás enyhén spoileres, így csak saját felelősségre

A svéd verzió ismeretében vágtam ma neki a Fincher redenzte amerikai változatnak. Ami a rendező elmondása szerint, nem remake, hanem egy könyv adaptáció, őt ugyan is már régóta mozgatja a Millenium trilógia első részének a megfilmesítése, csak voltak más elfoglaltságai. Arról pedig nem tehet, hogy közben a svédek megfilmesítették...mégpedig nem is rosszul. És akkor itt felmerül a kérdés az emberekben, hogy vajon miben más, esetleg miben jobb a Fincher változat, mint az Arden Oplev rendezte verzió. A kérdés pedig nem túl egyszerű, ugyan is a svéd változatnak is vannak erényei, jó oldalai, és az amerikai verziónak is...a svédben is vannak hiányzó dolgok, de az amerikaiban is.

Nos, kezdeném rögtön a karakterekkel, Blomkvist-el, és Lisbethel. Craigről az elején képtelen voltam elhinni, hogy ő a Millenium újságírója, aki ráadásul nagyon profi a szakmájában. Kellett egy bő fél óra, mire a karaktere belezáródott az egészbe, bár ez számomra mondjuk úgy ahogy van az egész első fél óráról elmondható. Az eleje eszméletlen módon el van kapkodva, és helyenként olyan zavaros, hogy én a svéd verzió ismeretében, néha bizony elvesztettem a fonalat. Fincher túl gyorsan tudta le a felvezetést, és a nyomozós, úgy mond krimi részek se működtek annyira, mint a svéd változatban. A nyomok felkutatása, megtalálása, és a nyomozás közbeni hírtelen beugrások, és következtetések sokkal de sokkal hatásosabbak voltak Arden Oplev verziójában. De erről majd később.

Ami Fincher számlájára írható, hogy a hangulat, az atmoszféra, és a film második felére jellemző feszültség, magasabb hőfokon égett, és a bizonyos megerőszakolás, valamint "szadista disznó vagyok, nőket erőszakolok" jelenet gyomorforgatóbbra, sokkolóbbra sikerült. Ami Lisbethet illeti nos...azt nyugodt szívvel ki merem jelenteni, hogy se Rapace, se Mara nem egy szépségkirálynő. Ok, hogy direkt voltak olyanok a filmben, mint amilyenek, de normális külsővel is max az elfogadható, átlag kategóriába férnek be, és ez egyébként a színészi teljesítményükről is elmondható. Egyikük se nyújtott nagy alakítást, de még is volt bennük valami, ami miatt nem húzza az ember a száját, és mondja azt, hogy rossz választás lett volna a két lány a szerepre. Ami viszont érdekes, hogy picit különböznek egymástól. Míg Rapace tetovált lánya egy erőszakos, ölök a tekintetemmel, rideg karakter, akit annyi sérelem és lelki sérülés ért, és amiatt annyira csalódott mindenben, hogy nem igazán izgatja semmi és senki, csak megy előre, addig Mara személyisége sokkal emberibb, sokkal szerethetőbb. Persze, baszakodni vele se lehet, és megtudja magát védeni, plusz attól sem kell félni, hogy majd leül vámpírokról meg varázsló pálcás srácokról trécselni a barinőivel, de benne még is láttam egy amolyan szeretetre vágyó lányt. Ami viszont nem volt hiteles számomra a karakterében, az a Blomkvist-hez fűződő viszonya. Furcsa volt, hogy míg Rapace rideg, magának valóbb karakterével tökéletesen tudták érzékeltetni, hogy miért is érez iránta úgy ahogy illetve, hogy miért is segít neki, és miért kezd el szimpátiát érezni iránta, addig Mara ember közelibb személyiségével ez már nem jött össze. Pedig itt még adta is volna magát, és egyátalán nem lett volna karakter idegen a dolog. De ennek ellenére, nála olyan durr bele alapon jött el ez a szimpátia, ez a "rajongás", és emiatt nem volt túl hihető számomra, hogy csak úgy ráugrik Blomkvist a farkára. Már bocsánat. Szóval a Rapace VS. Mara versenyben egy döntetlent tudok hirdetni.

Craigel az első fél órát leszámítva, nem volt baj, hozta, amit kell a karakterhez. Bár az ügy, ami miatt perbe fogták, és a börtön szele is megcsapta, nem lett annyira megmagyarázva, és kifejtve. A film vége felé ugyan tesznek róla említést, de jobb volt a svédben, hogy már az elején tisztába tudtuk rakni ezt a szennyest. A másik kicsit érthetetlen dolog számomra, Blomkvist lányának behozatala. Abszolute felesleges volt, ugyan is olyan dolgokat adtak neki, amiket a svéd verzióban Lisbet-tel párosították. Mondjuk azt sajna nem tudom, hogy a könyvben hogy volt, de engem picit idegesített, hogy olyan dolgokat, amikre Lisbeth jött rá a svéd verzióban, itt odaadták Blomkvist lányának, egy olyan odavetett, fél mondat stílusban. De, majd a regény elolvasása után, ez a kép tisztázódik.

A legfájóbb pont viszont az egész filmben, amit már fentebb is említettem, és ez kicsit már az Aeonflux kritikánál is elszomorított azaz, hogy az ügy felgöngyölítése, a krimi szál elnagyolt, helyenként elkapkodott lett. Néhány nyomra túl hamar jöttek rá, vagy nem volt túl érthető, nem igazán volt egyértelmű a néző számára, hogy Blomkvist akkor most mit is látott meg egy-egy nyomban, és miből tudta kikövetkeztetni azt, amit. Szóval ez a része, nem lett olyan érdekes, és izgalmas, és bár a vége felé, amikor már kezdet összeérni a szálak, a feszültség uralta a vásznat, de az odáig vezető nyomozás, ok-okozat bemutatása hagy némi kívánni valót maga után. Az is zavart pl. hogy a régebbi esetek felkutatása össze volt vágva pár percben, pedig a svéd változatban kimondottan élvezetes volt, amikor elment Blomkvist és Lisbeth együtt a helyszínekre, és úgy voltak bevágások az áldozatokról. Itt Lisbeth járja be egyedül ezeket a helyeket, és ez nem igazán hozza elő a sokk hatást. Ezt a részét tehát Arden Oplev javára írom.

Ami viszont vitathatatlanul a Fincheri verzióban jobb, az a befejezés. Blomkvist, Wennertsröm-höz fűződő kapcsolatának lezárása, az, hogy a végén miért is járt pórul Wennerström, jobban meg lett mutatva, ami utólag belegondolva, nem volt nehéz, mivel a svédben ezt nem dolgozták ki egyátalán. Itt viszont beleláttunk ennek a folyamatába, és emiatt nekem az uccsó 15-20 perc eszméletlenül bejött. Érdekes amúgy, hogy az, amit elején leírtam a Rapace VS. Mara féle Lisbeth összehasonlításnál, azaz hogy Rapace karaktere a senkit és semmit nem érdekel típus, a végén, még ha csak egy pillanatra is, de Mara tekintetében is előjön. És ez engem megmosolyogtatott.

Amit még hiányoltam, azok a tipikus Fincheri védjegyek, amik a képi világban, vagy vizualitás téren szokat előjönni. Persze, így is érezni lehet, hogy az ő munkája, de lehetett volna több Fincheri védjegy. Mert azokkal, még nagyobbat oda lehetett volna sózni a hangulatnak.

Szóval összességében tetszett a film, de nem lett jobb a svéd verziónál. Mindkettő egy tisztességes alkotás, a maguk erényeivel és hibáival, de ha a kettőből gyúrnának egyet, csak akkor lehetne egy igazi, 10/10-es film. Viszont remélem, Fincher nem pazarolja az idejét a folytatásokra, mert felesleges. Adják oda egy középszerű rendezőnek, de Fincher foglalkozzon mással.

Utolsó módosítás: 2012.01.24. 23:36

2011 TOP 5 Játéka

Creativ3Form | 2011.12.27. 20:39 | kategória: Gamezde

Az idei év is erős volt játékok terén, így ez egy újabb videó összeállításért kiállt. Jelzem, ez a TOP 5 a saját véleményemet, élményeimet tükrözni, nem pedig a kritikusok vagy a gamerek szavazatai és értékelései alapján lett összeállítva. Szóval lécccccccciiii...anyut és aput nem szidni, ha esetleg valakinél kiverte a biztosítékot, hogy a Skyrim nincs benne. Upsz, ezt most nem kellett volna leírnom, mert tuti az emberek 80%-a már végig se olvassa emiatt. :-)



5. Portal 2

Ki ne emlékezne az első részre. A GLaDOS-ra keresztelt fejlett technikára, aki egy szerencsétlen leányzóval tesztelte agya...azaz mesterséges intelligenciája fantáziáit. A végeredmény egy kreatív, izgalmas, ám sajnálatos módon, nagyon rövidke játék lett, mivel eredetileg csak egy apró, poénos kiegnek készült az Orange Box-hoz. Ám hatalmas rajongótáborra tett szert, és ennek köszönhetően a Valve srácok elkészítették nekünk a második részt, amiben visszatérünk GLaDOS területére, és egy szerencsétlen véletlennek köszönhetően, életre keltjük, és kezdetét veszi az újabb kaland.
A második rész még több izgalmat, rengeteg újítást, és egy vadi új társat, a Wheatley névre hallgató kis robotot adott a játékos társadalomnak, akinek zseniális szövegei, valamint a GLaDOSAL folytatott vitái néha í sírógörcs határára sodorja a játékost. És kevés olyan játék van, ami egyszerre mozgatja meg az agytekervényeinket, és könnyezteti meg a szemünket.



4. Batman: Arkham City

Bőregér barátunk nemsokkal azután, hogy megállította Joker Arkham Asylumban végrehajtott tombolását, bizony még pár alvás nélküli napnak néz elébe. Quincy Sharp az elnökség reményében kiterjesztette Asylum határait, és egész Arkham City-t fal mögé záratta, de nem mondok újat azzal, hogy bizony súlyosan átbaszdosták, ugyan is nem más ő, mint egy nagyobb volumerű terv egy jelentéktelen kis porszeme. Hugo Strange, az átlag feletti intelligenciával bíró professzor, aki nem mellesleg tud a mi bőregerünk kilétéről, egy az Arkham City elleni tüntetésről elrabolja Bruce Waynet mondván, őt sokkal könnyebb elkapni, mint Batmant. És milyen igaza van...Bruce csapdába került, na de nem sokáig. Eszesebb és furfangosabb ő annál, semmint, hogy ennyiben hagyja az egészet, és belenyugodjon abba, hogy legyőzték. Felveszi Alfreddal a kapcsolatot, aki annak rendje és módja szerint beküldi Arkham Citybe a bőrszerkót, és onnantól kezdve jaj nektek rossz arcok.
A sok új apró Batman kütyü mellé kaptunk egy szabadon bejárható várost, rengeteg új Rébusz rejtvényt, új főellenségeket, kis mellékküldiket, amiben további Batman ellenfeleket jutathatunk rács mögé, valamint egy új, irányítható karaktert a Macskanő személyében. Macskanő szexi, és olyan lélegzetelálló mozgása van, hogy az embernek sűrűn kell törölgetnie a klaviatúráját. De megéri, mert bár a főtörténet elég rövidke lett, de az Arkham City adta szabadság, és a rengetek mellék feladat, hetekre a játék elé szögezi a játékost.



3. Assassin's Creed - Revelations

Nem gondoltam volna pár évvel ezelőtt, hogy Ezio Audiore da Firenze története 3 epizódot is megfog élni, ráadásul úgy, hogy a 3-as számot egyszer sem biggyesztik oda az Assassin's Creed mögé. Az AC II, Brotherhood, és az idén megjelent Revelations ugyan is nem más, mint egy trilógia a trilógiában, és Ezio fiatalságát, felnőtt valamint öregkorát meséli el nekünk. És ami a legszebb, hogy még mindig nem unalmas.
A helyszín ezúttal Konstantinápoly, és azért érkezünk ide, hogy megtaláljuk, az első részből megismert, Altair által elrejtett 5 ereklye mindegyikét. Ezekkel az ereklyékkel megtudhatjuk, hogy mi lett a sorsa Altairnak az első rész záró képsorai után, és hogy mit is kezdett az alma erejével és titkával. Ezek megtalálásában a Konstantinápolyi Assassin rend vezetője, Yusuf Tazim lesz a segítségünkre, aki bevezet minket a rejtelmekbe, és aki a legjobb barát szerepét is betölti ebben a részben. De, Ezio későbbi kedvesét, és gyermekei anyját is megismerhetjük itt.
A történet így most nem olyan bonyolult, és fordulatos, mint az előző részekben, de az izgalom végig megvan, az ereklyékhez vezető katakombák zseniálisak, és az újítások is kellő mennyiségben vannak jelen igaz, a falon valamint tetőkön való mozgás segítségére létrehozott kampót leszámítva, nem fogjuk hasznukat venni. A kézigránát bevezetése fölösleges volt, ugyan is hiába lehet vele nagy pusztítást okozni, a látványos harci kombók miatt az ember nem igazán szánja rá magát a használatára, a Den Defense minijáték pedig, melynek lényege, hogy egy épület tetején állva irányítjuk az assasinokat, a folyamatosan érkező ellenség hullámai ellen, nem igazán illik bele a játékmenetbe, és ebbe a stílusba, amint az AC képvisel. Ám ezt leszámítva, tökéletes lezárása ez Ezio történetének, és már tűkön ülve várjuk, hogy mit kapunk a jövőre megjelenő AC III-ban, ugyan is egy apró kis választ kaptunk pár kérdésre, de a kérdőjelek akkor is sokasodtak.



2. The Witcher 2 - Assassins of Kings

Geralt barátunk amnéziában szenved, és minden erején azon lesz, hogy fényt derítsen a múltjára, ehhez pedig fordulatos történet, remek karakterek, változatos helyszínek és küldetések lesznek a segítségére. A játék elején rögtön egy ostromba csöppenünk, aminek a végén sajna nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt elképzeltünk. A király, akinek az oldalán harcolunk elhalálozik egy másik Witcher keze által, de mivel őt rajtunk kívül senki nem látta, ezért ránk kenik a dolgot, és börtönbe visznek minket, hogy kivégezzenek. Ám a sors úgy hozza, hogy adnak nekünk egy esélyt arra, hogy bebizonyítsunk, nincs közünk a király halálához, így elengednek, és kezdetét veszi a királyok gyilkosa titulust képviselő Witcher üldözése.
A játék 3 fejezetet ölel magába, de mindegyikük kellőképpen hosszú és változatos, ugyan is a főtörténet mellett rengetek más apró elfoglaltság van. A mellékküldetések mellett ugyan is lehet kocka pókerezni, harcosok klubjában részt venni, de a bordélyházak is biztosítanak számunkra kellemes időtöltést. Amiben változott az előző részhez képest, azaz irányítás, illetve a harc. Sokkal könnyebben kezelhető, és gyorsabb, látványosabb lett a küzdelem, plusz varázslatokból sincs olyan sok, hogy belezavarodjunk, és hirtelen azt se tudjuk, mi mire való, illetve sokkal egyértelműbbé vált, hogy mi mire való, és, hogy mire érdemes már az elején fejlesztési pontokat pakolni.
Ám a legszebb az egészben még is az, hogy ez bizony nem egy 12-es karikával megáldott játék, de nem ám. Minden van itt, ami kell...csúnya beszéd, vad és szenvedélyes erotika, erőszak,vér és brutalitás. Nem takargatnak semmit, és pont emiatt lélegzetelállító a végeredmény, mert ez a játék bizony be merte vállalni, amit a többi nem. A képünkbe kapunk mindent, és ez cseppet sem baj. Egy-egy küldetés többféleképpen is megcsinálható, ráadásul az első fejezet végén hozott döntsünk által két teljesen különböző második és a harmadik fejezetet kapunk, így ez nem kicsi újrajátszhatósági potenciált rejt magában, és akkor még a 16 féle befejezésről nem is beszéltem, bár ezt azért erősen kétlem. Háromszor vittem ki a játékot, de a vége mindig ugyan az lett, így fogalmazzunk inkább úgy, hogy az odavezető út alakulhat sokféleképpen.



1. L.A. Noire

A játék, ami miatt sírt a PC-sek szája, és nem egyiküket (többek közt engem is) elgondolkoztatott egy konzol vételén. Ám a Rockestar, ahogy azt annó a GTA IV esetében is tette, pár hónap csúszással végül PC-re is kiadta, ezt a több forradalmian új dolgot tartalmazó nyomozós akció/kaland játékot. Történetünkben egy Phelps nevezetű rendőrt, majd később nyomozót alakítunk, aki megjárta a háborút, ráadásul rendkívül jó megfigyelő és nyomozó képességekkel bír, így nem csoda, hogy a történet előrehaladtával, egyre magasabban lépeget felfelé a ranglétrán...illetve, ez csak is tőlünk függ.
Az ügyeink baleset, gyilkosság, drog valamint tűzesetek körül forognak, ám a központja mindegyiknek ugyan az...megfigyelő készség. Nem elég ugyan is, hogy a helyszínen nekünk kell megtalálni minden nyomot, minden apró jelt, ami egy esetleges gyanúsítotthoz, vagy egy következő nyomhoz vezet, de utána ezeket felhasználván kell rábizonyítanunk valakire, illetve valakikre, hogy bizony benne van a kezük mélyen a trugyiban. És ennek a megvalósítása a forradalmi újítás, ugyan is a kihallgatásoknál, a megtalált bizonyítékok alapján kell kikérdezni a gyanúsítottat úgy, hogy közben figyelnünk kell a reakcióit, arcrándulásait, a hangszínüket, mondat és szóhasználatukat, szóval mindent! Ehhez pedig egy új technológia, a MotionScan párosul, ami azt jelenti, hogy egyszerre 32 kamera veszi csak az arcot, és ennek köszönhetően olyan élethű és precíz arcmimikát kapunk, hogy az hihetetlen. Minden egyes rezdülés, szemöldök rángatás, ajak harapás, arcizom rezdülés leolvasható a karakterek arcáról, és ennek köszönhetően meg tudjuk állapítzani, hogy az adott delikvens éppen hazudik vagy igazat mond. Ez pedig rendkívül jó megfigyelő készséget igényel, ugyan is nem mindig egyértelmű a dolog. Az összeszedett bizonyítékok segítenek, na de az sem mindegy, hogy melyiket használjuk fel gyanúsításra, ugyan is ha hibázunk, akkor előfordul, hogy bukjuk a következő nyomot, és emiatt az ügynek is annyi, aminek következtében, az aktuális főnökünk nem kicsit leugatja a fejünket.
De olyanokra is oda kell figyelni, hogy pl. egy maffiózónak nem esik nehezére hazudni, így az ő arcáról nem mindig olvasható le egyértelműen a sumákolás, míg a színésznők könnyen megtudják játszani magukat, így néha lazán hülyére vesznek minket, szóval nagyon oda kell figyelni, mert ahogy mondtam, egy rosszul feltett kérdés, vagy egy hiányzó bizonyíték bizony az egész ügy elbukását jelentheti. Ez ugyan lassabb játékmenettel jár, de garantáltan megmozgatja az agyat, és megizzaszt. És mindezek mellett hihetetlen hangulattal is bír, mert a történet változatos, izgalmas és fordulatokkal teli, a karakterek fantasztikusak, ráadásul a külcsín, mind a város, mind a környezet, ruha és járművek tekintetében csillagos ötös!
Szóval ha valaki a sok aratás, az autóversenyzés és a foci mellett egy izgalmas kriminek akar a részese lenni, az mindenképpen szerezze be ezt a játékot, mert olyan élményben lesz része, amiben még nem volt.



Emellett három külön kategóriában is hirdettem győztest, az egyik ilyen az Év soundtrack-ja, amit az Assassin's Creed - Revelations vitt el. A 3 CD-s album, és azokon is Lorne Balfe dallamai zseniálisak lettek, és nemcsak a játék alatt, de külön hallgatva is kellemes perceket képesek okozni.

A másik ilyen kategória az Év jelenete, amit a Portal 2 végén lévő Robot Opera érdemelt ki. Többszöri megnézés után is zseniális. :-)

Az uccsó kategória pedig a Legjobban várt játék, ami nálam a Mass Effect 3, és amihez pofátlan módon, egy saját készítésű videót linkelek be. :-D


Remek évet zártunk úgy gondolom, és valószínűleg, ugyan ez lesz a helyzet jövőre is. Addig is kívánok nektek Kellemes Ünnepeket, és Boldog Újévet.

Utolsó módosítás: 2011.12.28. 00:26

Dragon Age II

Creativ3Form | 2011.03.26. 23:48 | kategória: Gamezde

Valami bűzlik Kirkwall-ban. De Hawke, kiszórja a szemetet!

Ezt nemcsak azért írtam, mert jópofa akartam lenni, hanem azért is, mert az első résszel ellentétben, Hawke-t bizony nem érdekli a világ megmentése. Tojik ő 2012-re, a Frodo által kísérgetett drágaszágra, vagy a robotok és a LeBöff gyerek keresete mátrixkockára. Vagy mire. Számára csak az a fontos, hogy ő és a családja, valamint a barátai túléljék azt, amibe éppen csöppentek, meg amibe sodorta őket a mindennapok romlottsága. Kirkwall ugyan is nem egy Disneyland, ahová az emberek a vidám pillanatokért járnak. Bár a néniknek akkora „szívük” van, hogy nem csodálnám, ha valaki csak emiatt tenné át székhelyét Kirkwallba. De ezt leszámítva van itt politikai romlottság, mágus VS mágusirtó szájkarate, majd végül igazi karate, plusz azért nem árt jóban lenni egy-két emberrel, ha csak nem akarunk magányos harcosként, a családunk sírja felett elvérezni. Mondjuk, ha dráma, akkor a család mindig is ideális célpont volt, és ez most sem lesz másképpen.

A DA II története nélkülözi a világmegmentő főhőst valamint eszmét, és ennek köszönhetően sokkal emberközelibbek lettek a szereplők, és maga a történet. Az egész azzal kezdődik, hogy felfegyverzett páncélosok egy törpét cipelnek egy sötét szobába, ahol egy hölgy akar vele társalogni. A társalgás célja, azaz inkább személye nem más mint Hawke, a bajnok. A mesélő, aki közelről is ismerte a bajnokot Varrick névre hallgat, és fontos szereplője lesz majd a kalandunknak. Ő meséli el az egész történetet, és bizonyos időközönként, általában egy fontosabb szakasz lezárása után, visszatérünk majd hozzá, és a titokzatos és kíváncsi hölgyeményhez. A bajnok, azaz Hawke története Lothering lerohanásával veszi kezdetét, ahonnan is éppen el tudott menekülni családjával együtt. Az anya amúgy engem valamiért kísértetiesen emlékeztetett, mind hangban, mind pedig kinézetben az első rész emberi faj főhősének anutájára. Ez lehet véletlen, de a BioWareból kinézem, hogy szándékos. A lényeg, hogy szülő anyánk és a két testvérünk, egy mágus húg, valamint egy harcos öcsi kíséretében elhagyjuk hőn szeretett hazánkat, hogy a kikötőhöz érvén elhajózhassunk Kirkwall-ba, a régi, gyerekkori otthonunkba. Érdekesség, hogy a játék a kasztválasztástól teszi függővé, hogy melyik testvérünk kap majd központibb szerepet a játék során. Ha mágus osztállyal kezdünk, akkor az öcsi lesz a főbb mellékszereplő, és a mi döntéseinknek következményeként állhat be szürke kamarásnak, templáriusnak, azaz mágus irtónak, valamint…nos…hullának. Ha pedig warrior és rogue a választott osztály, akkor a húgi kap több szerepet, ő viszont a szürke kamarások és a holtak mellett a mágus rendhez csatlakozhat ha, azt cselekedjük, amit. Ilyen, és ehhez hasonló morális döntésekkel találkozunk majd az egész játék során, de erről majd később.
Kirkwall-ban halálozott el egyébként apánk, aki varázsló volt, míg a muter nemes ember, így lehet varázsló húgunk, illetve mi is így lehetünk varázslók vagy, hogy egy Harry Potter kifejezéssel éljek, sárvérűek. Ám a ránk támadó darkspawn és ogre sereg gondoskodik arról, hogy ne legyen sárgaköves utunk a kikötőhöz. Viszont az elénk tárulkodó akadályt olyan jól leküzdjük, hogy még egy házaspárt is megmentünk, akinek ugyan a férfi tagja darkspawn fertőzésben elpatkol, de a feleség (Aveline) ennek ellenére hálás nekünk, és csatlakozik hozzánk.
Szóval, miután leküzdöttünk jó pár ellen, de a túlerő mégiscsak felénk keveredik, és már-már széttárt karokkal várnánk, hogy a darkspawn horda leigázzon minket, megjelenik egy régi ismerős Flemeth, és sárkány mivoltában szépen legyalul mindenkit, aki az útjába kerül. Cserébe pedig csak egy apró szívességet kér, de ez nem von se testi kapcsolatot, se újabb emberi elhalálozást maga után. Ezután végre hajóra szállhatunk, és elkezdhetjük utunkat Kirkwall felé.
Megérkezvén azonban rá kell döbbennünk, hogy sincs minden rendben, ugyan is a család legjobb barátjáról kiderül, hogy elherdálta a családi vagyont, plusz a Hawke névre is szégyent hozott, így nem tud minket bevinni a városba, és állandó megélhetést biztosítani. Ám van egy lehetőség, miszerint ha 1 álló éven keresztül dolgoznunk egy szervezetnek, akkor élhetünk mint hal a vízben. Bár a legenda szerint, amikor a halak úszóversenyt rendeztek a tóban, akkor az aranyhal ért be elsőnek, a remény hal meg utoljára, és mivel a Hawke család nem a tehetősebb fajtából való, ráadásul a család barátja, aki valamilyen szinten a nagybátyánk, elherdálta azt a keveset is, ami volt, nem biztos, hogy a végén nagyot akasztunk majd.
A helyzet tehát nem kecsegtető, de azért Hawke minden erejével azon legyen, hogy családja megkapja azt a megélhetést és tiszteletet, amit megérdemel.


Mindenütt jó, de a legjobb...

Az egy év elteltével Hawke jó pár ismerősre és kapcsolatra tett szert, így a fontosabb emberkék szemében is eljutott arra a szintre, amit úgy hívnak, hogy szövetség. Az első szövetségesünk Varrick lesz, az a törpe rogue, aki az egész történetet elmeséli. Varrick a távoli, nyilas harcra van specializálódva, de az ereje és nagy területre ható képességei mellett, a legnagyobb arc is az egész játékban. Az ME-ben ott volt Wrex, az ME 2-ben a doki, itt pedig Varrick. Értékes társ, nem egy fontosabb küldetés is tartozik majd hozzá. De, találkozhatunk még egy rogueval, Isabelával, aki a játék legszebb hölgyeménye lett, csak sajna a stílusával vannak gondok. Romantikázni természetesen lehet majd vele, már ha alaki túl tud lépni a suttyóságán. Ám ha nem jön be a kicsike hozzáállása, beléphet a képbe a feljebb már említett Aveline, vagy akár a csapatunkhoz később csatlakozott, vérmágiával is foglalatoskodó elf mágus, Merrill is az ágyunkba köthet ki ha akarjuk. Plusz a BioWare a meleg szitukat se hagyta ki a pakliból, de nagyon remélem, hogy itt a pcdome-on, és az ismerőseim között sincs olyan, aki efféle gusztustalanságokra vetemedne.
Szóval, társakban nem lesz hiány, és a szokásos karakterküldetések se maradhatnak el. Ezt nem úgy kell érteni, mint az ME 2 karakterküldetéseit, azaz ha nem csináljuk meg nem lesznek lojálisak, és szarnak majd a fejünkre, nem. Ha kihagyjuk, semmi hátulütője nem lesz a dolgonak, maximum tovább fog tartani a bizalom, és a barátság elérése egy-egy társunknál. Ám, hogy ne legyen ennyire egyszerű a dolog, rengeteg olyan szituáció lesz, amikor egy-egy döntés, vagy mondat, cselekedet, nem tetszik majd egy társunknak. A háromból kettő jó arány, na de mi van, ha egy csatánál, vagy egy fontos morális döntésnél, azaz tárgyalásnál pont annak a karakternek a támogatása vagy erejére lenne szükségünk, akivel nem egyezett a véleményünk? Rég játszottam már az első résszel, de nem emlékszem arra, hogy ennyire aprólékosan meg kellett gondolni a döntéseinket, és ami elsőre logikus, úgymond emberséges megoldásnak tűnt, az később majd negatív értelemben hatott vissza. De ez fordítva is igaz. Ezeknek köszönhetően a játék, a rövidsége ellenére, hatalmas újrajátszhatósági potenciált rejt magában, és ennek köszönhetően, bizony egy rossz szava sem lehet az embernek. Annak ellenére sem, hogy a játék kijátszhatósági ideje maximum 25 órát foglal magába. Persze el lehet nyújtani a kódex olvasgatásokkal, egy-egy állás újra töltésével, hogy megnézzük, más válasz vagy döntés lehetőségre milyen reakció érkezik a társainktól, de ez a megoldás ugye csökkenti az újrajátszhatóságot. Nem beszélve a nehezebb fokozatokról, ahol bizony megtud izzasztani egy-két, könnyebb fokozaton már-már piskótának számító főellen.
Ha már harc, említésre szorul a fegyver valamint páncél arzenál, ezen a téren változtatott a BioWare. Páncélokat csak is Hawke-nak, azaz saját magunknak tudunk felrakni, a társainkra nem vonatkozik ez a kiváltság, se vért, se fej, kéz, láb páncélzat tekintetében. Mágikus öveket, gyűrűket és nyakékeket továbbra is kaphatnak, plusz a fegyverzetüket, legyen szó nyílról, kardról, pajzsról és varázspálcáról adhatunk nekik, de a páncélzat ki lett húzva a listáról. Ez kinek öröme, kinek bánata, nekem kicsit bánatom, mert én már az első részben is (és az ME első részében) imádtam pöcsölni a társaim megfelelő páncélzat összeállításával. De, talán az a legfontosabb a dologban, hogy nem lesz gyengébb a védelmük emiatt, ugyan is az ő páncélzatuk is fejlődik, amiket boltokban, vagy rejtett kincses ládákban találhatunk meg. Nem csak kinézetben, de tűrőképességben is fejlődnek, szóval nem kell attól aggódni, hogy majd hátráltatnak minket a gyengeségük miatt, és elviszik az összes élet illetve manna itókánkat.
A játékmenet annyiban változott az első részhez, és a kiegészítőkhöz képest, hogy a harc gyorsabb, és látványosabb lett. Ez főleg a mágus osztálynál jelent javulást, ugyan is az első részben néhány, főleg területvarázslatot, olyan lassan hajtott végre, hogy az ellen simán levitte az életerőnk felét, mire hatott a varázslat. Ez itt most nincs, varázslóink is gyorsak, ráadásul jedit megszégyenítő módon forgatják a varázsbotjaikat, ami szintén kapott egy apró tuningot. Két oldala van a varázsbotoknak, az egyikkel ugye végrehajtjuk a varázslatokat, a másik vége pedig egy kard vagy buzogány formájában végződik, ami a közelharcban segít minket. Igaz, a mágusok nem túl jók a közelharcban, de ha sokan vannak és nekünk támadnak, legalább nem az öklét használja, vagy nem áll kukán várván a társak segítségét. Ám a többi kaszt is gyorsabban, látványosabban mozog harc közben, és az új képességeknek köszönhetően, minél táposabb a kaszt, annál nagyobb irtást lehet velük végezni. Ez viszont sokaknál kicsapta a biztosítékot, mert e gyorsabb, pörgősebb harcnak köszönhetőe erősen hátérbe szorult az RPG szál, és a taktikázással egybekötött pillanat megállj maximum a legnehezebb fokozaton lesz szükség, mert nem elég, hogy a társaink a mi parancskiosztásunk nélkül is tudják mi a dolguk, de olyan tápos képességekkel rendelkeznek, hogy no problem a folyamatos és eredményes előrehaladás. Ennek következtébe a klasszikus, felső nézetes RPG kameraállás is kimaradt, ami viszont a taktikai játékmenet háttérbeszorulása miatt, nem annyira vészes veszteség. És ami a legfontosabb az imént leírtakkal kapcsolatban, hogy a demo alapján senki de senki ne ítélje meg, és főleg el a játékot, mert ott csupán egy rövid, és annál kisebb küldetéssorozatot kapunk, ami agyatlan hentnek állítja be a játékot, pedig messze nem az. A társaink jelleme, a morális döntések sorozata, melyeken életek múlhatnak, és az ennek köszönhető történeti változatosság, és a folyamatos viszályok, amibe főhősünkkel keveredünk gondoskodnak arról, hogy a rövidített játékmenet, és az RPG-s taktikai harc háttérbe szorulása ellenére elégedetten csettintsünk a stáblista alatt, és azon kezdjünk el gondolkozni, hogy melyik lesz a következő kaszt, amivel elkezdjük az újrajátszást, és, hogy bizonyos pontoknál mit fogunk megváltozatni a döntésünkben.
Még egy lényeges dolgot megemlítenék, mégpedig azt, hogy Hawke-nak végre van hangja, és emiatt sokkal könnyebben megszerethető, illetve megutálható. Plusz a DA II az ME II párbeszédrendszerét is átvette, amiben nem csak a rövid szavas válaszlehetőségek rejlenek, hanem ábrák is jelzik, hogy bizony az adott válasz most kedves, közömbös vagy paraszt lesz. Ami viszont újítás, hogy egyes párbeszédekbe bevonhatjuk a társainkat is, és az ő véleményük erősen megváltoztathatják, a legtöbb esetben megkönnyíthetik a továbbiakat.


Hawke a bajnok, de akkor mi a probléma?

Felmerül a kérdés, hogy a sok fanyalgónak mi lehet a problémája a játékkal? A rövid játékidő? Nem annyira, mert nem világmegmentő főhőssel van dolgunk, hanem sokkal tömörebb események láncolatának vagyunk szereplői, és a társaink valamint a történet gondoskodik arról, hogy ne unatkozzunk ezalatt a 20-25 óra alatt, és még rövidnek se érezzük a végterméket. Akkor az akciósított csata a bibi? Ez sem, mert gyorsabb és látványosabb csatákban lesz részünk, ráadásul a társaink is tudják mi a dolguk. Talán a szavatosság és a változatosság? Nop, mert annak ellenére, hogy nincs annyi és akkora helyszín, mint az első részben, mivel Kirkwall-t leszámítva csupán egy külsős területet látogatunk meg, de mindenféle küldetésben lesz részünk, így nem fogunk ásítozni. Max a helyszínek ismétlődése miatt. Nem beszélve arról, hogy lesznek olyan küldetések, amiket vagy csak nappal, vagy csak éjszaka tudunk megejteni, amit a térképen tudunk állítani.
Én a demo alapján kissé csalódott voltam, és nagy hümmögések közepette vettem át végül a játékot, miután jött az sms, hogy megérkezett az üzletbe, de végül nem csalódtam. Tökéletes folytatást kaptunk, melybe ugyan bele lelhet köti, de mindenki döntse el maga, hogy mi az, és, hogy miért tetszik és miért nem tetszik neki. Ami biztos, hogy a BioWare megint megcsinálta, és reméljük, majd a harmadik résszel is eléri azt, amire mindenki vágyik.

9/10


Pozitívumok:

- Emberközelibb, szerethetőbb karakterek
- Remek történet és körítés
- Morális döntések sorozata, amik még sosem voltak ennyire életbevágóak
- Pörgősebb, látványosabb játékmenet
- Főhős, aki végre meg is szólal

Negatívumok:

- Az első részhez képest rövidke játékmenet
- Társaink tuningolásának korlátozottsága
- Néhány bug, ami miatt néha újra kell tölteni egy-két szakaszt

Utolsó módosítás: 2011.03.26. 23:55

A blogokban szereplő bejegyzések és hozzászólások a felhasználók saját véleményét tükrözik.
Fenntartjuk a jogot, hogy az illegális tevékenységgel kapcsolatos vagy offenzív jellegű, valamint nem blogba való bejegyzéseket, hozzászólásokat előzetes figyelmeztetés nélkül töröljük.