A vasútrajongók azon szűk táborába tartozom, akiket nem mozgatnak meg különösebben a mozdonyok – kivéve persze, ha a vonaton ülök (bocs) –, mindig jobban érdekelt az infrastruktúra, a mező közepén fűvel és bokrokkal benőtt egykori sínszálak feltérképezése, vagy ugyanez városi kiadásban, amikor csak az aszfaltcsík elszíneződéséből lehet sejteni, hogy alatta bizony egykoron iparvágány húzódott. Így a Trainz új epizódjának közösségi pénzgyűjtését csak azután kezdtem el jobban figyelni, hogy a hasonló módon finanszírozott Train Fever némileg csalódást okozott. Ígéretből volt bőven, a Trainz Simulator 12-höz képest új grafikát, új fizikai modellt, kibővített funkciókat, valósághűbb kezelést és számos új funkció ígértek az N3V Games jómunkásemberei. Sajnos azonban a (fél)kész játék bőven hagy kívánnivalót maga után.
A mozdonyok iszonyatosan jól néznek ki, a belső nézet azonban csúnya.
Már rögtön az elején meglepett, hogy a játék első indításra gyakran 3-4 percing is „gondolkodik”, mire hajlandó elindulni. A „Starting T:ANE” feliraton kívül semmi nem látszik, így elsőre csak egy véletlen telefonhívásnak volt köszönhető, hogy kivártam a szükséges időt, amíg a játék elindult. A menübe érve leesett az állam kissé, ugyanis ilyen puritán, minimál menüt már rég láttam. Minden további nélkül össze tudtam volna dobni én is. Ráadásul ennek ellenére viszonylag nehezen tudtam kiigazodni benne, persze az igazán fontos dolgok – például hogy milyen arca legyen a mozdonyvezetőnek – egyből megvoltak.
A tutorialt érdemes végigfuttatni, 12 részből áll, és megtanít a mozdonyvezetés, illetve a vonatösszeállítás alapjaira. A grafika némileg kettős képet mutat: a mozdonyok iszonyatosan jól néznek ki, minden apró részlet látszik – kívülről. A belső nézet azonban csúnya és jószerivel használhatatlan: egyes mozdonyokban a műszerfaltól egyáltalán nem látni a pályát és a jelzőket. Ráadásul hiába lehetne elvileg egérrel a műszerfalról is irányítani a mozdonyt, nekem ezzel gondjaim voltak – úgyhogy marad a billentyűzet. A részletgazdag mozdonyok sajnos kitűnnek a környezetből, amely élettelen és elnagyolt. A játék visszafelé kompatibilis az előző résszel, ha rosszmájú lennék, azt mondanám, hogy mindez azért kellett, hogy minél kevesebb területet kelljen újra lemodellezni. Az egész játékon érződik, hogy az új grafikai motor sokra lenne képes, de nincs új tartalom, ami kihasználná a lehetőségeket.
A fizika remekül sikerült, érződik a mozdonyok és vagonok tömege, és a tehetetlenségi erő is.
Ami viszont egyértelműen remekül sikerült, az a fizika. A mozdonyok, a vagonok teljesen élethűen „dőlnek” jobbra és balra a kanyarokban, a váltókon – azaz a kitérőkön – áthaladva, érződik a tömegük és a tehetetlenségi erő. Egy hosszú és nehéz szerelvény megmozgatásakor a dízelmozdony kerekei kipördülnek, ha túl nagy nyomatékot adunk, ilyenkor homokszórással lehet növelni a tapadást. Szerelvények csatlakoztatásához a mozdonyunkkal óvatosan neki kell ütköznünk a csatlakoztatni kívánt vagonhoz – ilyenkor tökéletesen hihetően érnek össze az ütközők, az egész szerelvény megmozdul egy kicsit, nagyon látványos. Külön kihívást jelent a gőzmozdonyok vezetése: a kazánnyomástól kezdve a szénadagolásig mindenre oda kell figyelni, a fékezésre pedig hosszú órák után fogunk csak ráérezni valamennyire – és persze hatalmas különbség van egy szóló mozdony és egy harminc vagonból álló szénrakomány lefékezése között. Arról nem is beszélve, hogy mennyit jelent egy félszázalékos lejtő akkor, amikor a tilos jelzésig már csak ötszáz méter van hátra...
Ennek köszönhetően a vonatok vezetése akár élvezető is lenne, hiszen rengeteg dologra kell figyelnünk. Az élettelen környezet azonban sajnos eléggé lerontja a játékélményt, de ami bosszantóbb, az az indokolatlanul gyenge teljesítmény. Ahhoz, hogy a játék folyamatos maradjon, a fő látványelemnek szánt árnyékokat rögtön ki kell lőni még erősebb konfiguráción is, és ezen az új patch sem segített sokat. A screenshotokhoz legmagasabb felbontásba kapcsoltam, ekkor annyira lecsökkent az fps, hogy egy pillanatra azt hittem, a képernyőn valamilyen Marvel képregényt olvasok.
Ami még zavart: értem én, hogy a tilos jelzést meghaladni csúnya dolog, és valószínűleg nem jár érte bónusz a valóságban sem, ám amikor másfél óra vonatozás után az egész sessiont elbuktam azért, mert 5 méterrel meghaladtam egy tilos jelzést a nyílt pályán, akkor pár keresetlen szó azért elhagyta a számat. Ugyancsak hirtelen halál jár akkor is, ha nem tökéletes sebességgel csatlakoztatunk egy szerelvényt a mozdonyhoz. Nagyon fontos tehát, hogy sűrűn mentsünk, mert semmilyen lehetőség nincs arra, hogy akár egy fél perccel is visszatekerjük a játékot: ha hibázunk, akkor vége, buktuk az egészet, függetlenül attól, hogy 5 perce vagy 5 órája játszunk.
A pályaszerkesztő egyes apróságait meglátva a vasútrajongók elégedetten csettinthetnek.
A vasutas játékokról általában elmondható, legyen akár szó a Train Feverről, akár a Trainzről, a lelkes közönség nagyon hamar elkezdi hozzá gyártani a minőségi tartalmakat. Biztos vagyok benne, hogy ez így lesz a Trainz: A New Era esetében is. Ehhez a pályaszerkesztő kiváló lehetőséget nyújt, ráadásul vannak benne olyan apróságok is, amelyre a vasútrajongók is elégedetten csettintenek. Ilyen például, hogy a szerkesztő automatikusan elhelyezi a kitérőknél a szükséges kiegészítő elemeket: a vezetősíneket, a keresztezési csúcsot (szlengszóval élve a „békát”). Komoly pénzzel mernék fogadni rá, hogy hamarosan magyar viszonylatokon is vezethetjük a jól ismert festésű MÁV-mozdonyokat, a grafikus motor képességeinek teljes kihasználása mellett.
Vegyes érzéseim vannak a Trainz: A New Erával kapcsolatban. A játék a mai trendeknek megfelelően félkész állapotban került kiadásra. A potenciál hatalmas benne, azonban jelenleg abszolút optimalizálatlan, és sok különbséget nem lehet felfedezni az előd Trainz 12-höz képest. Fél évet még rá lehetett volna szánni a tartalomgenerálásra és az optimalizálásra, így azonban legfeljebb egy erős közepes játék lett a Trainz legújabb epizódja.
