2013 óta egyetlen epizódot kivéve mindig én ültem le a Pro Evolution Soccer széria elé, hogy megnézzem, az előző évhez képest mi változott, változott-e egyáltalán valami. 2015-ben Sityi megtette ezt helyettem egy videós bemutató formájában. Most ismét itt ülök a laptopom előtt, és bevallom, egyelőre csak keresem a szavakat. Nem, nem arról van szó, hogy a Spider-Manhez hasonlóan nem találom a jelzőket. Pusztán arról, hogy nem szeretném ismételni önmagam. Mert az elmúlt napok tapasztalatai alapján a PES 2019 nagyjából ugyanazt kínálja, mint az elődei néhány évre visszamenőleg. Röviden: tartalmilag szinte semmi előrelépést, cserébe a játékmenet ismét sokat finomodott.
A Konami és az EA Sports évek óta fej-fej mellett haladnak a focis játékok piacán. Ki a tartalom folyamatos bővítésében, ki pedig a játékmenet egyre pontosabbá tételében látja a helyes irányt. Én mondjuk a magam részéről e kettő vegyítésében, de én egyelőre nem fejlesztek focis szériát... Míg a FIFA játékmenetét mindig is szokás volt kissé árkádosabbnak tartani szemben a PES szimulációra hajazó megvalósításával, addig tartalom – vagyis licencek – terén mindig is a FIFA vitte a prímet. Ezt sokáig az UEFA nemzetközi tornáinak hivatalos licenceivel próbálta némileg kompenzálni a PES, ám idén már ezek is átvándoroltak a konkurenciához. Így maradtak az exkluzív megállapodások néhány nevesebb egyesülettel, akik megengedték, hogy pontosan lemodellezzék játékosait és stadionjait. Ilyen az FC Barcelona, a Borussia Dortmund vagy épp a Flamenco, hogy a tengeren túlról is említsünk valamit. Aki épp e csapatoknak szurkol, az biztosan örömmel veszi, hogy még a cserepadról az életben soha be nem állított játékosok hajszínének az árnyalata is tökéletesen visszaköszön. A többieknek pedig továbbra is be kell érnie a nagyjából hasonlító fizimiskájú játékosokkal. Illetve a fiktív klubnevekkel, címerekkel, stadionokkal, netán játékosokkal.
Játékmenet terén viszont a Pro Evolution Soccer 2019 továbbra is eléggé hasonlít arra, amit a TV-ben láthatunk egy-egy közvetítés során. Az animációk rendkívül folyamatosak, a játékosok mozgása pedig kevésbé darabos, mint néhány évvel ezelőtt. A körítés is teljesen rendben van, a visszajátszások, a kis videobevágások mondjuk egy szabálytalanság után vagy egy csere alkalmával. Sőt, válogatott mérkőzések előtt még a himnuszok egy piciny részlete is hallható. A mérkőzések során az események nagyjából tényleg úgy zajlanak le, mint a valóságban is zajlanának. Vagyis még a legjobb játékosok sem tudnak hajszálpontos passzokat adni három védővel a nyakukon a hátuk mögé. Ilyesmi inkább a FIFA epizódokra jellemző, itt ez garantált labdavesztést jelent. Újdonság, hogy a játékosokon sokkal jobban látszik a fáradtság. Amikor közelről mutatják őket, láthatjuk az izzadságtól csillogó bőrüket, a fűfoltokat a szerelésükön vagy az arcukon, és persze a folyamatos zihálást is. De a teljesítményükön is megérezni, hogy már a 85. percben jár a mérkőzés. Alig-alig kocognak, hosszabb sprintekbe pedig már bele se kezdhetünk velük. A passzok is pontatlanabbá válhatnak ilyenkor.
Többször is belefutottam, hogy míg az első félidőt sok futásra, gyors labdajáratásra és a széleken üres területekre belőtt labdákra épülő játékkal kontrollálni tudtam, addig a második félidőre elfogyott a szufla a srácokból. És ilyenkor jött az össze-vissza kapkodó védekezés, a játékosokról és passzokról lemaradás, majd a bekapott gólok. Szóval sokkal jobban kell idén figyelni a játékosok erőnlétére, mint korábban. Ez mindenképpen érdekes fejlődés. A játékosok egyéni képességei is jobban kirajzolódnak mint korábban. A technikásabb játékosokkal könnyebben végigszlalomozhatunk a védők között, ráadásul a még részletesebb és pontosabb animációk révén mindez sokkal szórakoztatóbb mint valaha.
Szóval a játékmenet leglényegesebb része, vagyis a mérkőzések a tavalyi vagy azelőtti epizódhoz hasonlóan teljesen rendben vannak. Érezhető, hogy a Konami minden évben erre a részre helyezi a legnagyobb hangsúlyt, és ez nagyon jó dolog. Mert akárhogy is, mégis csak azért ülünk le egy FIFA vagy PES elé, hogy focizzunk, nem? És ez a PES 2019-ben is szórakoztató élmény. Rengeteg gyakorlást kíván az összes apróság megtanulása és élesben történő céltudatos használata. De minél több finom trükköt sajátítunk el, annál látványosabb mérkőzéseket fogunk játszani akár a gép, akár barátaink ellen. Ugyanakkor erre sajnos viszonylag korlátozottak a lehetőségeink. Mint említettem, még kevesebb licenc áll a Konami rendelkezésére mint korábban. De sajnos a játékmódok és lehetőségek terén sem történt érdemi előrelépés. Ugyanazt kapjuk, mint tavaly. Játszhatunk kupákban, ligákban, barátságos mérkőzéseken, illetve gyakorolhatunk a tréning módban. Illetve nem hiányzik a MyClub mód sem, amelyben új legendás játékosok is helyet kaptak, illetve az aktuális sztárok képességei is annak függvényében változnak, hogy a valóságban épp milyen formát futnak.
A Pro Evolution Soccer 2019 tehát kísértetiesen hasonlít az elődeire. Tartalom terén minimális változások, azok is inkább visszalépések. Ugyanakkor a meccsek talán sosem voltak még ennyire hitelesek, és ennyire nehezek sem. Míg régen egy elindított passz a scripteknek köszönhetően pontosan oda ment, ahová gondoltuk, most minden a körülményektől függ, vagyis minden sokkal kiszámíthatatlanabb. Még a legjobb csapatok élén is. A grafikai körítésre nem lehet panasz, még a magyar válogatottban is nagyjából felismerhetőek a játékosok. A stadionok nagyon szépek, a hangulat pedig minden meccsen remek.
Mégis, picit úgy érzem, ideje lenne a Konaminak és az EA Sportsnak venni egy nagy levegőt, és legalább egy évre kispadra küldeni a PES és FIFA sorozatokat. Tudom, ezt mindaddig aligha teszik meg, amíg milliós példányszámban tudják eladni az újabb és újabb epizódokat. De ha egy Assassin’s Creed szériának jót tett a pihenő, akkor egy FIFA-PES párosnak is jót tenne. Mert az apróbb változások nagyon hasznosak, sokat dobnak az élményen, de könnyen lehet, hogy egy kis pihenés után sokkal komolyabb fejlődésnek lennénk szemtanúi.
