Le kellett tolni a határokat, nem lehetett rögtön a hegyvonulatoknál meghúzni, mert ha Magyarország keménykedni kezdene, kell pár sík terület, ahol a antant felvonul ellene.
Egyébként hadd írjam le a véleményem.
Mint lényegében csúnyán elvert középhatalomra, egyszerűen rá lehetett kényszeríteni bármiféle békediktátumot (azért ne felejtsük el azt a 'diktátum'-ot hozzátenni, ugye), az antantnak meg merő véletlenségből ott seggeltek a csapatai a határon (lásd mondjuk a románokat, akik még akkor sem álltak le), úgyhogy semmilyen katonai ellenállásnak nem volt realitása, sipítozni lehetett, csak az akkor épp senkit nem hatott meg. Nincs mese, vesztettünk (hadd ne írjam már, és kelljen boncolgatni, mikor milyen személyrag illene: vesztettek).
De az messze nem ilyen egyszerű, hogy "mert barmok voltak, és a németekhez álltak."
Ajánlom figyelmébe az illetőnek mondjuk Galántai József "Az Első Világháború" című könyvét, amelyben majd' a fél könyvön keresztül mást sem csinál, mint a háború előzményére és a módjának a miértjere keresi a választ. Laikusként megmondom őszinén - soha nem fogom tudni egészében felfogni, annyi tényező (főleg persze az erőegyensúly felrúgása és az ilyen-olyan, pl. gyarmatosítási érdekellentétek) közrejátszott benne, hogy ki miért mit és miért úgy és akkor csinált. Amit tett az ország - az akár tetszik, akár nem, lényegében az akkori helyzet és idők tükrében logikus volt.
De magára Trianonra visszatérve, az én álláspontom az, hogy nemhogy szembe kell nézni vele, hanem szembe kell nézETNI vele nemcsak önmagunkat, de halál nyugodtan kedvenc európánk (amihez annyira szorítjuk magunkat a körmeinkkel, jajistenem) orra alá is dörgölhetjük. (Ahhoz persze nem ilyen mentalitású, és ilyen vezetőséggel rendelkező ország kellene, de ez meg már politika) Most valószínűleg moderálni fognak: Adni kell a meghurcoltat. A statisztikákat, amiket akkor félrerúgtak, most ismét lecsorgatni a médiának - most már nem intézhetik el a nagyságosok egy rálegyintéssel, a mai annyira emberközpontú és humánus és népekjogaiért elnyomottak meg mindenértfaszánkiállok ha virágot szakítoklemármeglincselagrínpísz világunkban; persze ehhez halálosan jól megtervezett és elhelyezett kampány kellene, nemhogy lelentétes hatást érjünk el vele.
Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy azokat a területeket nagy valószínűséggel (mi több, biztosan) a büdös életbe' többet nem fogjuk "visszaszerezni", de ennyi "végkielégítés" azt hiszem, még járna az országnak, ha már a cselekvés lehetősége akkor és most is ki volt és ki van zárva.
Halkan jegyzem meg, hogy nem hiszem, hogy szükségünk lenne egy nagyobb országra, amikor az a sok szerencsétlen barom még ezzel a "kicsivel" sem igen bír, és nagyon nem vagyok rá kíváncsi, hogy ha egy ekkora kissebbséggel ennyit szerencsétlenkedik egy állam és még ennyi idő múlva is ilyen-olyan problémák vannak, szóval akkor nem vagyok rá kíváncsi, hogy három-négy-ötször ekkorával mit művelne vagy nem művelne, főleg nem is a mai magyar kissebbségre jellemző támogatástadjanakmertidegesleszek - féle hozzáállásúakkal, hanem a kőkeményen nacionalista sajátországotakarokvagyfelrobbantalak - típussal... ehhez még nem (és sajnos még nagyon sokáig nem) nőttünk fel, azt hiszem.
Nna, lehet anyázni. Mármint engem és burkoltan, hogy ne csillagokban gyönyörködjek.