A kistestvér nagy dobása
Az Evolution Studios neve mindenkinek ismerősen csenghet, aki szereti a rallyzást és rendelkezik PS2-vel. A 2000-es évek elején megjelent, WRC-licencekre épülő rallyjátékaik nemcsak, hogy felvették a versenyt a Colin McRae címekkel, de bizonyos aspektusaiban annál sokkal előremutatóbbak voltak. Ez az a stúdió, amely elhozta a PS3 egyik legszebb nyitócímét, a Motorstormot és annak tavalyi folytatását (Motorstorm: Pacific Rift). Ez az a stúdió, amelyik Codemasters alapítókkal közösen külön fejlesztőcsapatot hozott létre a PSP-platformra fejlesztendő játékoknak. Az új cég – a Bigbig Studios - születése után megajándékozott minket a PSP máig egyik legjobb játékával, a Pursuit Force-szal és annak folytatásával.
2007 szeptemberében mindkét céget felvásárolta a Sony (SCEE), így amikor szóba került a Motorstorm kézikonzolos átirata, azt nem is készíthette volna más, mint a Bigbig legénysége.
Fenti összefüggéseket és háttér-információkat azért véltem fontosnak felvázolni, mert így talán jobban érthető, miért sikerült annyira jól és hűen "átportolni" a Motorstorm-érzést a Sony kézikonzoljára.
INFO: A Pursuit Force inspirálta a WET autós részeit, de míg a PF-ben szabadon, a WET-ben csak előre rögzített módon voltunk képesek járműről járműre ugrálni. Az átugrásnál használt időlassítás azonban mindkét játékban közös.
Beköszöntött a jégkorszak!
A Motorstorm: Pacific Rift a PS3-as játék tavalyi, méltó folytatása volt. Az első rész kietlen kanyonokon át vezető versenyeit a dzsungelbe és az óceán partjára, Hawaii pálmái közé ültette át. Kézenfekvő volt tehát, hogy a PSP-re készülő rész gyökeres klímaváltozást hoz, így érkeztünk el Alaszkába, a kietlen hómezőkre, a gleccserek és jég vidékére.
Az Arctic Edge fesztiválnak nevezett karrier módja összesen 12 pályára, spirálisan kanyarogva fűzi fel megmérettetéseit, mely a játék magját adja. A sorozattól megszokott, nagyméretű, többszintes és számtalan alternatív útvonalat felkínáló pályák ismét jelen vannak, ám a sár és víz most már mély hóval és jéggel is kiegészült. Ez a klíma lehetővé tette, hogy a sorozat legjellemzőbb járművei (motor, buggy, teher- és rallyautó, valamint ATV) mellé olyan új, különleges szerkezetek is kerüljenek, mint a hótoló, hókotró vagy a hószán: 8 kategória összesen 24 járgányával dagonyázhatunk. Különféle járműveink nemcsak vezetési képességeikben térnek el egymástól, de stílusunkat idomítani kell hozzájuk: kritikus, hogy mely útvonalat használjuk velük. Motorral vagy pillekönnyű buggyval/rallyautóval nem ajánlott a legalsó, általában mély hóval vagy sárral borított részeken száguldani, mert szinte megfeneklenek, jócskán veszítenek sebességükből. Nehezebb járművekkel, hótolókkal vagy kamionokkal pedig a felső, szűk és kanyargós, ugratókkal tűzdelt útvonalak válnak életveszélyessé.
A karrier-mód okosan úgy épül fel, hogy minden járművet mindenféle körülmény között használnunk kell benne. A megmérettetések folyamán nemcsak versenyekre és idő elleni küzdelmekre (kapukon keresztül száguldva kell időt szereznünk a célig), hanem pontozásos versenyekre (3 ellenfél ellen, 999 pontra menő, test-test elleni őrjítő csata – újdonság a Motorstormok történetében!) és meghívásos csatákra (több versenytípusból álló sorozat) is sor kerül. Bizonyos versenyek csillagokkal jutalmaznak, melyek gyűjtögetésével később különleges futamokra nevezhetünk be.
A fesztivál ún. szintekre oszlik, ezekből összesen 8 létezik. Mivel nehézségi szint nincs, ezért az első 2-3 szinten halálosan könnyű dolgunk lesz: betanuljuk a pályákat, miközben szénné alázzuk a mezőnyt. A 4. szinttől kezdődően azonban az MI ráerősít és a 6. szinttől már olyan durván megy, hogy a pályák tökéletes ismeretével, tökéletes futammal is csak hatalmas mázlival nyerhetünk. :-( Mind a játék eleji nevetségesen könnyű versenyeket, mind pedig a végjáték kínszenvedését kivédhették volna egy egyszerű nehézségi szint kapcsoló implementálásával. Ami egyébként létezik! Amennyiben szabad játékmódban indítunk el egy pályát, ott 3 nehézségi szint közül választhatunk... érthetetlen, hogy ez a karrierbe miért nem került bele.
Elkeseredésünk után jöhet a képbe az ad-hoc és az online, ahol egyszerre 8 játékos mérkőzhet meg egyedi stílusúra pingált és matricázott, valamint felszerelt járműveivel. A nagyon jó leaderboard, a szellemautók fel- és letöltése, valamint a fotómód további közösségi tevékenységgel szolgálhat, így az online nemcsak reálisabb kihívása, de sokrétűsége miatt is kiváló választás.
INFO: A Bigbig Studios eddigi összes munkájára jellemző volt, hogy nagyon nehezek. Küldetésük, hogy ne csak az átlagos játékosokat, de a kőkemény HC-réteget is kiszolgálják, lekössék!
Heves jeges, azaz néha a sült banán is fagylalt
Az irányítás példás és precíz, járművenként gyökeresen más – a hószán például teljesen életszerűen dobálja a fenekét. A fizika megfelelően egyensúlyoz a valós/arcade mezsgyén: a pályák, az útvonalak hihetetlenül változatosak és többféle talajtípust használnak, így nincs mindent nyerő járműtípus. Nagyméretű járművekkel könnyedén bezúzhatjuk a kisebb versenytársakat – ezt az MI a karrier közepétől szépen fogja ellenünk használni. A turbózás 100%-os hatását a megfelelő versenyvonalon és időben történő alkalmazásával fejthetjük ki (azaz sárban motorral turbózni veszett fejsze nyele). A túlzott rakétameghajtás azonban felrobbanáshoz vezethet, de a túltöltéskor kapott figyelmeztető szirénázásra való odafigyeléssel ez elkerülhető. A felmelegedett turbót hópaplanba hajtással hűthetjük le, ekkor kék színűre vált és visszahűl.
Az Arctic Edge egy technikai csoda: hatalmas méretű, változatosan textúrázott, különleges effektusokkal teletömött pályái a 10 egyszerre pályán lévő járművel... döbbenetes, hogy mire képes a PSP és a tudását kihasználni tudó szakemberi gárda! Szép a bevilágítás és nagyon meggyőzőek az időjárási hatások (köd, hóesés, nap elvakítás, felhők között vagy barlang tetején beszűrődő napsugarak) is. Az egyetlen, vélhetően a megfelelő megjelenítés (azaz sebesség) oltárán feláldozott alkotóelem maga a versenygép és a versenyző: kevés poligonból állnak és kisméretű, "csúnyácska" textúrát használnak – ezért a pontlevonás. A framerate egyes-egyedül lavináknál (meredek havas részeknél dudáljunk intenzíven!) és jéghidak leszakadásánál botlik meg, de a játék többi része teljesen folyamatosan, akadozás nélkül fut.
Zeneileg a játék a megszokott UK underground/rock/punk jellegű válogatást hozza, amely jól dübörög a menükben és a versenyek alatt is. Sajnálatos módon a zenei anyag komoly átfedést mutat a DiRT 2 és NFS SHIFT címekkel, van olyan zeneszám például, ami mindhárom játékban szerepel! :-) Szerencsére van lehetőség saját MP3-lista hallgatására verseny közben.
A Bigbig hozza a tőle elvárt plusz tartalmat: gyűjtögethető érmeket/tárgyakat/járműveket/pilótákat és megszerezhető videókat kapunk teljesítményünkért. Látszik, hogy filozófiájuk egyértelműen a szórakoztatásra és a játékos figyelmének lekötésére alapul.
Lavinaveszély
A Motorstorm: Arctic Edge egyértelműen az idei év legjobb PSP-s versenyjátéka! Kinézetében felveszi a versenyt a nemrég tesztelt Gran Turismo PSP-vel, játszhatóságában és szolgáltatásaiban pedig messze-messze a GT előtt található! Nagy kár, hogy karrier során nem lehet nehézséget állítani és a későbbi szinteken nagyon erős MI-t így jobban tudásszintünkhöz igazítani. A Bigbig ezzel a teljesítményével egy nagyon jó játékot helyezett le a PSP-gyűjteménybe.
