Én egyébként - a nosztalgiavonat hatására - még jó korán előrendeltem a játékot, majd amikor megjelent, akkor éppen a Disco Elysiumba vágtam bele (ami jó hosszú ideje ücsörgött a várólistámon), így a Dió abszolút a háttérbe szorult, nem is érdekelt különösebben. A Disco Elysium egyébként nagyon állat, zseniális a maga nemében, azonban hamar rá kellett ébredjek arra, hogy a játékra fordítható időm (és annak rendszertelensége) nem kedvez a játékélménynek, ezért a részeges nyomozónk kalandját elhalasztottam október vége felére (akkor szabin leszek). Így jött a képbe vissza Diablo barátunk.
Bone necromancert indítottam, mert annak idején a Necróval játszottam a legkevesebbet, az idézősdi meg nem érdekelt. Egy hét volt, míg normál Act1-en átmentem (ebből sejthető, mennyi időm van játszani...), majd Act2 elejére (pont mire a Bone Spear skillt meg tudtam szerezni) egyszerűen beleuntam a karakterbe. Nekem kevésbé feküdt.
Ezután indítottam egy karmos assát, mert ez lenne alapból az egyik kedvenc játékstílusú karakterem, de azután az eszembe jutott, hogy hátha nem csak normálon bohóckodnék majd vele hosszabb távon, és a karmos orgyilkos hellen - emlékeim szerint - megfelelő cucc nélkül totál felejtős. (Csapdásra meg nem akarnám átskillezni, mert trapassin sohasem tetszett.)
Na így indítottam most egy bowazont (ami nem sokkal normál Andariel előttig spearazonként funkcionált, de mostanra találtam azért olyan íjat, amit már érdemes a kezébe adni.)
A bowazon amúgy is kedves nekem, mert ez volt anno (hú, nagyon-nagyon régen, talán 1.07 környékén) az első karaktertípusom, amivel mindhárom nehézségi szinten kipörgettem a játékot.
Az FO Sorceressedet olvasva egyébként deja vu érzésem támadt. Anno (1.09 környékén) nekem is volt FO szorcim, amivel nightmare-en istenkirálynak éreztem magam, no brain módban lehetett tolni vele, majd amikor átnéztem Hellre, kb. egy övnyi manát eltoltam az első néhány zombira, mire lenyomtam őket. Így maradt annak idején Pindlét és Mephit farmolni nightmare nehézségen. (Cuccokat más - hellre készülő - karaktereknek.)
Egyébként tökéletes múltidéző hangulata van a remasternek, annak minden pozitívumával (régi emlékek, illetve a grafika hangulata is megmaradt, csak szebb köntösben) és negatívumával (végtelen farmolás kell, ha offline játszik az ember - én mindig így teszek - és hell-képes karaktert akar összerakni, illetve "kevésbé áll kézre" a játék, mint az újabb "iterációk" (D3, PoE stb.).
Ezzel együtt is: én várom a szabit, hogy visszatérhessek a Disco Elysiumhoz. (Zseni az a játék!)
Endure. In enduring, grow strong.
És jófejek is voltak, mert menet közbe ami esik és nekik nem kell, azt kidobták. Meg a városban a ládikónál is dobáltak ki pár cuccot. Úgyhogy így kaptam egy nagyon komoly arany páncélt és egy arany pajzsot is, ami paladin skill-ekhez ad 1-et. Itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyire csicska szegény paladin, mert amit a villámos javelin, nekró és sorci leművelt és amilyen sebességgel haladtak és öltek, az valami félelmetes!!! Bele is szerettem az egyikbe! Teljesen arany színű páncélban volt egy amazon és ilyen arany színű aura vette körül, világított a kari. Nem tudom, hogy passzív skill-e vagy tárgy, de nagyon állatul nézett ki! 
