A Star Trek univerzumban játszódó játékok virágkorukat élik, még soha nem volt ennyi, mint az elmúlt néhány évben. Ezek egyike a három évvel ezelőtt megjelenő Starfleet Academy volt, amivel az Inteplay az univerzum egy addig kihasználatlan játékterületre akart betörni, az űrhajó szimulátorokéra. A piacon tömegével jelenlévő űrhajó szimulátorokkal ellentétben a Star Trek hajói nem apró vadászok, hanem hatalmas, több száz fős legénységgel és különféle ketyerékkel ellátott kolosszusok, és ezek pontos szimulációja komoly kihívást jelentett a programozók számára. Az Interplay próbálkozása jól indult, hiszen nagyon jól sikerült megoldaniuk a hajó számos rendszerének kezelését, a grafikával, hangokkal, a történettel és hangulattal sem volt gond, de a hajók viselkedését sajnos nagyon elszúrták. A hatalmas, több száz méteres hajók úgy manővereztek, mint az apró vadászok, és ettől az egész játék irrealisztikussá vált. Szerencsére a fejlesztők nem adták fel, és tanulva a korábbi hibáikból elkészítette a Starfleet Academy folytatását Klingon Academy címmel.
Ezúttal a másik oldalon, a Csillagszövetség egyik legnagyobb ellenfele, a Klingon Birodalom oldalán szállhatunk be a harcokba. A történet az ötödik (The Final Frontier) és hatodik (The Undiscovered Country) Star Trek film cselekményei között játszódik, két évvel Csillagszövetség és a Klingon Birodalom közötti békekötés előtt. Nagyban folyik a hidegháború a két birodalom között. Az nemrég alapított Klingon Elit Katonai Akadémia új növedékeként a legnagyobb harcosnak tartott Chang tábornok (ugyanúgy, mint a filmben, most is Christopher Plummer alakítja) irányításával formálódunk kadetből tapasztalt kapitánnyá. Az előző rész hagyományait követve a Klingon Academy is két részből áll, a küldetésekből, és az ezeket összekötő videó jelenetekből. FMV (full-motion video) formájában tekinthetjük meg az eligazítást, így kapjuk a kiértékelést is és néha még a hajók közötti kommunikáció is ebben a formában zajlik. Főleg ezeknek a videóknak köszönhető, hogy a játék hat CD-n jelent meg. A videók hosszára, minőségére és a jelenetekben szereplő színészek munkájára nem lehet panasz, bár többnyire csak Christopher Plummer alakítását csodálhatjuk. Míg az előző részben ezek a videók fontos részét képezték a játéknak, és döntéseink eredményeképpen a történet többször elágazott, most erről szó sincs. A fő szál a Csillagszövetség ellen indított fiktív hadjárat, tehát gyakorlatilag a tananyag. Ez a hadjárat tényleg alaposan kidolgozott, lépésről lépésre épül fel, hihető. Ezen a fő szálon kívül azért van egy apróbb mellékszál is, ami a Chang tábornok által nagyritkán ránk bízott külön feladatok elvégzéséből áll. Idővel persze ez a mellékszál meg fog erősödni. Mikor kezdődik egy videó, nyugodtan hátradőlhetünk, mivel csak nagyon ritkán kapunk választási lehetőséget, és a történet szempontjából annak sincs semmi jelentősége. Csak tehetetlen szemlélői vagyunk az eseményeknek, ami azért visszalépés az előző részhez képest. Minden küldetés a tábornok kiselőadásával kezdődik, majd a feladat rövid ismertetése következik. Ezek az ismertetők rövidek, de logikusak és a stílusuk félreismerhetetlenül klingon. A hadjárat logikusan, lépésről lépésre épül fel, mindegyik küldetésnek megvan a maga értelme. Rövid töltögetés után pattanhatunk is a hajóba. Indulás előtt nincs semmilyen választási lehetőségünk, a hajók fegyverzete adott, jobb hajót és kísérőket csak idővel kaphatunk. A küldetések többnyire követik a "menj oda, és nyírj ki mindenkit" sémát, de szerencsére vannak kivételek is. Többnyire nekünk kell eldöntenünk, hogy kit támadunk meg, de vannak sokkal békésebb konfliktusok is, mikor például oda kell lopakodnunk egy hajóhoz, hogy kihallgassuk az ott folyó beszélgetést. Az eligazításokon ugyan ismertetik a tennivalókat, de az nagyon ritkán derül ki előre, hogy pontosan hány és milyen típusú hajóval találjuk szemben magunkat.
A grafika szép, biztosan nem a legszebb, de megállja a helyét a piacon. A hajók részletesek, a bolygók is elég szépek, bár kissé szögletesek. A felbontás 1920x1440-ig állítható, de érezhető, hogy a nagyobb felbontásokat csak a legutolsó pillanatban tették bele a játékba. A választott felbontástól függetlenül a gombok eléggé elnagyoltak, és a feliratok egy része alig olvasható. Biztosan van grafikai motor, ami látványosabb effektekkel rendelkezik, de garantáltan nincs olyan, amelyiknél a sérülési modell jobban ki van dolgozva. A sérüléseket nem csak a műszerek jelzik, a hajók burkolatán szemmel látható ténykedésünk eredménye. A találat hatására felizzik a pajzs, majd mikor annak vége jönnek a robbanások. A robbanásoktól a burkolat leválik a hajóról, roncsdarabok távolodnak el, a sérült területen másodlagos robbanások láthatóak, belátni a hajók belsejébe, plazma és egyéb gázok szabadulnak ki. A hajó különböző részei leválnak, és szó szerint darabokra hullik. A megmaradó törzs tehetetlenül sodródik, majd tovább lőve megsemmisül. Egyenesen gyönyörű, a legszebb, amit eddig láttam. Nem annyira a látvány miatt, hiszen a plazma és a tűz megvalósítására láttam már szebbet, de maga a hihetetlen részletesség az, ami kiemeli a többi közül. A harcok megvalósítása és látványvilága olyan közel van a filmekben és sorozatokban látottakhoz, amennyire egyáltalán lehetséges. Eléri a legjobb, leglátványosabb jelenetek színvonalát is.
Manapság már nem divat a világűrt üres, fekete semmiként megvalósítani, legalább némi űrköd egyenesen kötelező. Ez már az előző részben is megvolt, most ezt a részt is kibővítették egy kicsit. A ködök mellett gázóriások atmoszférájában, meteorfelhőkben, vagy bolygók gyűrűiben is repkedhetünk. Mind más és más hatással van a hajó különböző rendszereire (pajzsokra, szenzorokra, burkolatra, stb.), és ezeket mind ki lehet használni. Egy ködben még egy gyengébb hajónak is van esélye, de ehhez nagyon kell ismerni az adott környezetet.
Az irányítás tovább javult, aprólékos és részletes, mégis nagyon hatékony és könnyű. Minden olyan hajórendszerhez hozzányúlhatunk, ami a filmekben valaha is megjelent, a kormánytól a tudományos állomáson és a fegyvereken át egészen a gépházig. Az összes rendszernek fontos szerepe van, de a használatuk túlságosan összetett, a harc közben nincs idő arra, hogy örökké ide-oda ugráljunk az állomások között. A készítők nagyon jól megoldották ezt a problémát, bevezették a VOS-t (Verbal Order System - szóbeli parancs rendszer). Ennek lényege, hogy a számbillentyűk segítségével különböző menük és almenükön keresztül a hajó összes funkciója elérhető pár gombnyomással. Mi csak kiadjuk a parancsot, a többi már nem a mi dolgunk. A fontosabb parancsok a billentyűzetről is elérhetőek. Mivel a hajó nem rendelkezik végtelen energiatartalékokkal, annak a kevésnek az elosztása a hajó irányításának egyik legfontosabb része. Minden cselekvés más konfigurációt igényel. Harc közben minek fogyasszon energiát az álcázó, vagy mikor álcázva közelítünk meg valakit nem kell az ECM és a vonósugár. Kilenc előre beállított konfigurációt kapunk, amit a funkcióbillentyűk segítségével gyorsan tudunk aktiválni. A hajó méretétől függően akár több száz klingon várja a parancsainkat, akikre érdemes vigyázni, mivel a küldetések során tapasztalatokat gyűjtenek és fejlődnek. A személyzet mellet még több rakomány harcos is várakozik a hajó gyomrában, akiket a transzporter segítségével átküldhetünk a célpontra, hogy elfoglalják azt, vagy szabotálják egyes rendszereit. Mivel ők is fejlődnek ajánlott rájuk is figyelni. Ne küldjük őket feleslegesen a halálba, és mindig hozzuk vissza a túlélőket mielőtt felrobbantjuk a hajót.
Az irányítás mellett a hajók viselkedése is sokat fejlődött. Most már sokkal hihetőbben mozognak, lassabbak, lomhábbak, nehezebben manővereznek. Nem lehet az utolsó pillanatban kitérni valami elöl, az ütközéseket pedig ajánlott elkerülni, mert nagyobb károkat okoz, mint egy torpedó. Ezt sajnos elmulasztották közölni a többi gépet irányító mesterséges intelligenciával, mivel az meglepő gyakorisággal ütközik nekünk. Ezen kívül nem sok gond van az MI-vel. Míg a legtöbb űrhajó szimulátorban az ellenfélnek csak nagy tömegben van igazán esélye, addig itt egyetlen hajó is meg tudja keseríteni az életünket. Ne is reménykedjünk abban, hogy egy nálunk erősebb hajót gond nélkül elintézünk. Nem csak a mi pajzsaink regenerálódnak, nem csak a mi legénységünk képes kijavítani a sérült rendszereket, és befoltozni a burkolatot. Amíg mi visszavonulunk és álcázva elkezdünk barkácsolni, addig az ellenfél sem üldögél tétlenül, hanem javítja a hajóit. Így egy-egy összecsapás nagyon sokáig elhízódhat, hiszen egyik fél sem fog elérni tartós eredményeket. Ezért fontos, hogy koordináljuk az akcióinkat a kísérőinkkel. Velük sincs sok gond, kiveszik a részüket a harcból, nem támadnak engedély nélkül, parancsra felzárkóznak, és sérülések esetén ők is elvonulnak hegeszteni. Tovább nehezíti a harcot, hogy a fegyverek használatára oda kell figyelni. Nem biztos, hogy a kilőtt lövedék el is találja a célpontot, ez függ a távolságtól és a célpont manővereitől is. Még egy sodródó és magányosan robbangató roncs sem jelent biztonságot, mivel a robbanás nem csak megdobja a közelben lévő hajókat, hanem komoly sérüléseket is okozhat.
A játék hangjai tökéletesek. A színészek tisztán és érthetően beszélnek, és az összes hangeffekt a helyén van - a robbanások, az ütközések, a különböző lövedékek, az álcázás vagy a térugrás hangjai mind tökéletesek, pont olyanok mint a filmekben. A VOS segítségével kiadott parancsainkat halljuk is, a személyzet nyugtázza azt és szóban jelent, ha van valami mondandója. A könnyebb megértése érdekében az összes üzenetet írásos formában is megkapjuk. A zene tökéletesen illeszkedik a hangulathoz, és igazán eredeti. Nem a filmekből kölcsönözték, hanem vették a fáradságot és komponáltak egy igazi klingon operát.
A Klingon Academy egy igazán fantasztikus program. A Star Trek univerzumot maximális pontossággal szimulálja, minden a helyén van. Még nem láttam játékot, ahol ennyire ügyeltek volna a legapróbb részletekre is. A hajók kidolgozása, a sérülési modell, a hadjáratok, a történet, a szereplők mondandója, ruhája és viselkedése mind a legapróbb részletekig ki lettek dolgozva. Eredeti ötlet a szimulált hadjárat, hiszen így szabad kezet kaptak a küldetések kidolgozására, de a filmekből megismert történelmi száltól nem térnek el. Azért vannak problémák is. A feladatainkat ismertető ablak túlságosan kicsi, nem mindig lehet elolvasni, hogy hová is kell mennünk. A bolygókon lévő célpontok bombázásakor elég nehéz megtalálni a célpontot jelentő négyszöget, és nem egyértelmű, hogy az hozzánk képest hol is van (pl. a bolygó túloldalán). Egy ködbe, vagy gázóriás atmoszférájába berepülve nem lehet tájékozódni, nem egyértelmű, hogy merre kell repülni ahhoz, hogy elhagyjuk. Elég nehézkes a célpont alrendszereinek kijelölése és nem látni a HUD-on, hogy most éppen melyikre is lövünk. Vannak kisebb gondok a stabilitással és a sebességgel is. Remélem, hogy a lassan már aktuális patch kijavítja ezeket.
