Húg:
- Könyv: Lily Tiffin: A minótaurusz kutyája
- Egy, a könyvben elrejtett érdekes képeslap (szülinapja is volt a csajnak decemberben)
- Beurer mini masszírozó (ilyen pókdroid-szerű nagyon mini kis izé)
Nővér:
- Könyv: Anne Rice: Boszorkányok órája
- Sajtnak álcázott fogkoptató (az aktuális degujának)
- DVD-lemez, mindenféle őt érdeklő valamivel telepakolva
Anyu:
- Könyv: Tess Gerritsen: A tanítvány
- Baglyos kerámia füstölőtartó (lesznek hozzá rudak is)
+ mind3 csomagba bekerült 1-1 sztracsatellás-táblás bocicsoki, összedrótozva instant csokis kávétasakokkal.
Meglepetés-/örömfaktor: húgomnak leginkább a masszírozó pókdroid tetszett, de az nagyon (és részemről ez egy hatalmas megkönnyebbülés; húgom van olyan finnyás, hogy gyak. semmi sem tetszik neki.). Csak annyi kellett ehhez, hogy beugorjon a flash, hogy anno mikor együtt laktunk, láttam, mennyit szenvedett naponta ez a lány mindenféle végtagfájdalmakkal. Egy ilyen kis szar meg már csak azért is hasznos, mert akár a boltba is magával viheti, két vevőzés között.
Csak a könyv miatt aggódom , a tavalyi Terry Pratchett-regény mellément.
Nővéremnek meg talán pont a könyv tetszhetett leginkább (boszorkányos, darkos és romantikus, na vazze, pont ez kell neki; Anne Rice még így látatlanban is a női dark-irodalom csúcsa a mai napig, sehol nincsenek hozzá képest holmi szteföni májerek). Főleg, hogy előző életében boszorkány volt, de ez most egy másik történet.
Anyám meg passz, nem tudott jönni velünk. Sebaj, januárban majd úgyis lesz pótkarácsony.
(A könyvről annyit, hogy mindenképpen egy olyan gyilkosságos, helyszínelős-igazságügyis-nyomozgatós thrillerregényt képzeltem el, ami jó is, mert anyám nagy Dexter, CSI + 12 másik helyszínelős sorozat, Dr. G és orvosi krimi-fanatikus. A füstölőket szintén nagyon szereti.)
Hál Istennek nem visszük túlzásba a karácsonyokat. Bár igaz, szerintem én is kicsit túl komolyan veszem ezt az aztán majd használják meg örüljenek neki, mert ha nem... dolgokat. Ettől még ajándékboltok (kacatboltok), és ehhez hasonlók szóba sem jöhetnek. Tudom jól, hogy karácsonykor legyen együtt a család meg a többi, de valahogy mégsem mindegy az, hogy csomagbontáskor azt hallod, azta, vagy pedig azt, hogy aztaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa!! Just for fun.
Ha nem írtam volna még a Dome-osoknak, boldogot így utólag is.
„A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni.”