A zsidó terrorizmus gyökerei
Rakétákkal szénné égetett libanoni gyermekek, koncentrációs és fogolytáborok ezek jellemzik ma a cionizmust és az izraeli állami terrorizmust. Az agresszió nem old meg semmit, intik a józanabbak az arab szabadságharcosokat. Azt azonban elfelejtik, hogy Izraelt jelentős részben nyers fizikai erőszakkal, a földalatti illegalitásból kinőtt legaljasabb merénylő és gyilkoló csoportok teremtették meg. A kezdetek kezdetén, jóval a II. világháború és az ún. holokauszt előtt már megkezdték harcukat. A terroristák később katonatiszteket, képviselőket, minisztereket, sőt miniszterelnököket is adtak Izraelnek.
Izraeli terror, lengyel támogatással?
Az első komolyabb incidens még 1929-ben történt, amikor a Siratófalnál egy apró félreértés következtében az arabok és a neohéberek első ízben csaptak össze. Palesztina ekkor még brit mandátum alatt állt, így az Egyesült Királyság próbálta fenntartani a nyugalmat a Szent Földön, de a vallási fanatikus zsidók, akik mindenáron újra akarták teremteni ószövetségi Izraeljüket, nem nyugodtak. 1931-ben a mérsékelten arab- és angolellenes zsidó félkatonai szervezetből, a Haganából Avraham Tehomi vezetésével kilép a jóval szélsőségesebb Irgun, majd ebből jön létre hamarosan a Nemzeti Katonai Szervezet, amely nézeteit a revizionista Vlagyimir Zsabotyinszkijtől vette át. Elutasította például a hivatalos Zsidó Ügynökség (árnyékkormány) korlátozott eszközöket alkalmazó függetlenségi politikáját.
Az Irgunt állítólag titokban 1936-tól a lengyel kormány is támogatta, mivel azt remélte, hogy a zsidók majd kivándorolnak oda. Ez az állítás azonban, mint annyi más, lehet a jól szervezett zsidó propaganda része is, amely megpróbálja saját törekvéseit mások által legalizálni, ugyanakkor igyekszik a mártíromság és a kirekesztettség szerepkörében tetszelegni. Az állítólagos támogatás (amely lehetetett a lengyel zsidó vezető támogatása is) fegyverek szállításában, illetve kiképzőtáborokban nyilvánult meg.
Kereszttűzben a britek és az arabok
Az arabok érthető módon rossz szemmel nézték, hogy a nagy többségében általuk lakta vidékeken egyre több, a muszlim kultúrát ellenségként kezelő zsidó. A britek az ő megnyugtatásukra 1939-ben kibocsátották a migrációt szabályozó Fehér Könyvet. Ez öt évre hetvenötezer főre korlátozta a bevándorlás mértékét, így időlegesen sikerült megnyugtatni az arabokat. Más kérdés, hogy az illegális zsidó bevándorlók hajószámra érkeztek.
1943-ben a szervezet vezetője Menahem Begin (később izraeli miniszterelnöké avanzsált!) lett. Az Irgun ekkor az angolok ellen fordult, mert azok továbbra sem hajtották meg a fejüket a zsidó bevándorlási lobby előtt. A zsidó terrorcsoport, hogy jobb belátására bírja az angolokat, sorozatos támadásokat hajtott végre rendőrsök, hivatalok és katonai parancsnokságok ellen.
Közel-keleti Lidice
A legismertebb akció az első igazi szentföldi terrorcselekmény 1946. július 22-én volt, amikor az Irgun felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid Király (!) Szállót, 97 brit civil és katona halt meg. Egy évvel később a hafiai rendőrállomás elleni támadásuk során négy angol és négy arab rendőr, valamint két civil halálát okozták. Öt nappal élte túl a Szentestét az a két brit rendőr és tizenegy arab civil, akik egy jeruzsálemi kávéházban tartózkodtak. Őket gránátokkal dobálták meg.
Ezek persze csak kiemelt esetek, éppúgy, mint az 1948. április 9-ei, Deir Jaszin-i vérengzés, amelynek során az Irgun és a Stern Csoport közösen lemészárolt egy komplett arab falut (108 áldozat). Az őslakosokat olyan barbároknak tekintették, mint az amerikaiak az indiánokat. A civil lakosság kiirtásában részt vett Ariel Saron is, aki az ötvenes évek elején Kibbija palesztin falut "tiszította meg" katonatársaival együtt. Majd éppen Libanon izraeli megszállása alatt, akkor már magasrangú tisztként két menekülttábor, Szabra és Satila lakóinak lemészárlásában volt bűnrészes 1982-ben (háborús bűnök miatt egy ideig körözték is Belgiumban a zsidó zsírführert , de a cionista lobbi végül elérte az eljárás megszüntetését).
Összességében mintegy 7-800 ezer arabot űztek el vagy öltek meg Palesztinában 1948-at követően.
De vissza az állammá alakulást megelőző időszakhoz. Az angolok tömeges letartóztatásokba kezdtek, a zsidó terroristák jó része azonban elrejtőzött. Az Irgun időközben rivalizálni kezdett a Haganával és a Zsidó Ügynökséggel, így több Irgun-tagot az előbbiek fogtak el és adtak át a briteknek.
A nácik oldalán, majd a hivatásos izraeli hadseregben
Egy másik zsidó terrorbrigád, a Stern Csoport egyébként úgy jött létre, hogy az Irgun a két világháború között a britek mellett harcolt a nácik ellen, és ezt egy bizonyos Avraham Stern árulásként könyvelte el, így önálló csoportot alakított, amely a világháború idején is támadásokkal gyengítette a briteket. Stern így a hitleristákat segítette. A művelt zsidó, aki Firenzében klasszika-filológiát, irodalmat tanult, és jártas volt a görög és nyugati filozófiákban, éppúgy, mint a Tórában, verseket is írt, ő szerezte pl. az Irgun himnuszát és az Ismeretlen Katonát. Sternt végül 1942-ben, miután kiugrasztották rejtekhelyéről, menekülés közben agyonlőtték az angolok.
Izrael függetlenségének kikiáltása után, amikor végül a britek feladták a lassan káoszba vessző Szentföldet, az Irgun és a Stern Csoport integrálódott az Izraeli Védelmi Erőkbe (izraeli hadsereg). Ezáltal képzett gyilkosokat mentettek át a hivatásos állományba és megteremtették az állami terrorizmus alapjait.
A Stern Csoport háromtagú vezetősége azonban folytatta a célzott emberöléseket. Egyik ismert tagjuk Jiszráel Scheib, Jichák Samir néven izraeli miniszterelnök lett. 1947-ben Kairóban meggyilkolták a brit miniszteri biztost, 1948-ban a Svéd Vöröskereszt elnökét, az ENSZ békeközvetítőjét, Folke Bernadott grófot a vele egy kocsiban utazó Serot francia ezredessel együtt ölték meg. A svéd diplomata bűne az volt, hogy felvállalta a palesztin menekültek képviseletét. Bár a merénylőket letartóztak, a szervezet tagjai Harcosok néven pártot is alapítottak, amely rövidesen elhalt, de ettől független híveit senki sem tiltotta ki más alakulatokból.
Izraeli terroristák 1945 után azt is tervezték, hogy megmérgezik több német nagyváros ivóvizét. Bár az akció végül nem jött össze, jól illusztrálja, hogy szinte minden népi legendának és megfigyelésnek van valós alapja, így a középkori kútmérgezőkről keringő történeteknek is.
Új típusú zsidó terrorcsoport a Zsidó Védelmi Liga, azaz a Kach, amelyet az arabellenes rasszista tanításairól hírhedt izraeli-amerikai rabbi alapított azzal a céllal, hogy elősegítse Nagy-Izrael létrejöttét. Meir Kahane New York Brooklyn negyedében született 1932-ben Martin David Kahane néven. Tinédzserként csatlakozott a Betarhoz, amely egy fegyveres, cionista banda volt. 1968-ban Kahane megalapította a Zsidó Védelmi Ligát. A ZSVL az afrikai és az amerikai antiszemitizmus ellen küzdött, támadta a szovjet blokk országai, a Palesztin Felszabadítási Szervezet, az arab államok és a mérsékeltnek talált zsidó szervezetek irodáit és képviselőit, bombamerényleteket követett el az amerikai arab érdekeltségek ellen. A közönséges bűnőzökből álló galeri az amerikai nyomozóhatóság elől Izraelben talált menedéket.
1971-ben Kahane is Izraelbe szökött (bár később vissza-visszatért), ahol meghirdette a terror a terror ellen azaz a TNT politikát, világméretű zsidó terrorista csoportot akart létrehozni Izrael állam támogatásával. 1984-ben Kahanét beválasztották a Knesszetbe, az izraeli parlamentbe. 1985-ben azonban betiltották azokat a pártokat amelyek nyíltan rasszisták és antidemokratikusak voltak, így Kahanénak le kellett mondania mandátumáról. A Kahane kapcsolatokat ápolt azzal a Machteret nevű cionnáci bagázzsal is, amelyik fel akarta robbantani az al-Aksza mecsetet a Templomhegyen.
A fajgyűlölő vezért végül 1990-ben utolérte végzete, egy egyiptomi férfi agyonlőtte New Yorkban.
Dr. Goldstein társai köztünk vannak
Kahane rabbi hívei azonban tovább szervezkedtek, egyikük, Dr. Baruch Goldstein 1994-ben a hebroni nagymecsetben tartott vérengzést a ramadán idején, több mint harminc muszlimot legyilkolt, több tucatot megsebesített. Ennek az embernek később szobrot állítottak judeonácik Izraelben!
A hívek ma Kahane Chei (Kahane él) néven küzdenek, a palesztin civilek ellen hajtanak végre bombatámadásokat, kézifegyveres közúti támadásokat. Az amerikai külügyminisztérium is terrorszervezeteknek nyilvánította a csoportot, ennek ellenére az amerikai és európai szimpatizánsoktól jelentős mennyiségű anyagi támogatásban részesül, amit a CIA nem akadályoz. (Érdemes lenne megvizsgálni a Mazsihisz, illetve vezetőinek pénzügyi tranzakcióit is.)
2001. decemberében két kaliforniai ZSVL-vezető merényletet kísérlet meg egy mecset, egy muzulmán érdekvédelmi szervezet és egy arab-amerikai képviselő irodája ellen.
De, mit is várjunk el a civil kezdeményezésektől, amikor a mindenkori izraeli kormány nem elég, hogy támogatja a terrorizmust, de maga is terrorszervezetként működik? Miközben arab terrorizmusról és emberrablásról hazudoznak (miközben megszállt libanoni területen, harcban ejtették foglyul két katonájukat) az izraeli kormányoknak kedvenc módszerük az emberrablás, a túszszedés külföldön, hogy a palesztin és libanoni civilek tömeges legyilkolásáról ne is beszéljünk. Mindezt súlyosbítja, hogy a vallási és apartheid-diktatúraként működő államban az ószövetségi szemet-szemért elv egyáltalán nem puszta történelem, hanem élő gyakorlat, amelyet még tovább is fejlesztettek. Lásd az izraeli terrorgépezet minapi fenyegetőzését, miszerint minden egyes Hezbollah rakétáért tíz bejrúti toronyházat bombáznak porrá.
És a végén egy tanúságos link: http://en.wikipedia.org/wiki/Palestinian_exodus
www.csinicucc.extra.hu
