Poseidon megharagszik az emberiségre, és el akarja azt pusztítani. Athena viszont az emberek pártján van és eléri, hogy Poseidon megfogadja: békén hagyja az embereket, ha Athena képes egy olyan halandó hőst kiállítani vele szemben aki képes legyőzni őt. Ez a hős természetesen a játékos, kicsit fura, hogy ennek ellenére nincs reprezentálva a játékban.
Az Invictus egy görög és római mitológiára épülő valós idejű stratégia RPG elemekkel. Az alapkoncepció ígéretesen hangzik. Papíron. De milyen a képernyőn?
Az Invictus a kategóriájában jól bevált irányítást alkalmazza, aki játszott már hasonló játékkal az rögtön otthon érezheti magát. Az újoncok segítségére rendelkezésre áll egy nagyszerű oktatópálya, ahol a kezelést könnyű elsajátítani és még lenyűgözően humoros is. Sajnos a humor egy kicsit túl van lihegve, mikor elkezdjük játszani az igazi játékot. Mióta mondja egy görög hős, hogy "Let's get ready to rock 'n' roll!"? És hasonlók.
Küldetésünk segítésére a játék elején két hőst választhatunk a következő 10 közül: Achilles, Arachne, Atalanta, Cadmus, Electra, Hercules, Hippolyta, Icarus, Orion, és Perseus. Minden hősnek van egy speciális képessége. Ezek a képességek leginkább egy RPG varázslataihoz hasonlítanak, van közöttük villám, tűzlabda, földrengés, tornádó, csontvázharcosok megidézése. A támadó varázslatok válogatás nélkül hatnak az ellenfélre és saját egységeinkre is. A hősök mellett kis csapatunk tartalmazhat más egységeket is, például lovasságot, íjászokat, lándzsásokat, amazonokat és ennél egzotikusabb lényeket is. Egy csapat jellemzően 10-30 egységből áll össze. Egységeinknek sokféle parancsot adhatunk, lehetőség van az útvonal, a formáció és az agresszivitás beállítására is.
A játék egyedi konzerv küldetéseken alapul, siker esetén pontokat kapunk, amelyeket a küldetések között új egységek vásárlására fordíthatunk. A túlélők képességei a játék során fejlődnek, és tovább is vihetjük őket a következő pályára.
Utunk során az ellenfelek mellett más emberekkel is találkozhatunk. Ezek némelyikétől vásárolhatunk, vagy jótanácsot kaphatunk, de legtöbbjük csak bután ismételgeti a betanult szövegét. Senki ne számítson bonyolult dialógusokra.
Mint a legtöbb stratégiai játékban, a lényeg itt is a harc. Ebből bőven van a játékban, de a megvalósítás már az első küldetéstől csak bosszantja az embert. Az első probléma a nézőpont kezelése, amelyhez a gombok a billentyűzet jobb oldalán vannak. Nem a legkényelmesebb megoldás a jobbkezeseknek és a billentyűzetkiosztást nem lehet a játékban változtatni. Ráadásul a játéktér forgatása túl gyors, lehetetlen precízen beállítani a nézőpontot. A következő probléma a harc tempója. Egységeink kielégítő sebességgel mozognak ugyan, de mire egyetlen ellenfelet elpusztítanak, az örökkévalóságnak tűnik. 5 egységnek majd fél percébe telik mire lekaszabol egyetlen ellenfelet. Unaaaaalllmmaaaas!!!!!!
Mindennek tetejébe az egységek nemhogy nem intelligensek, egyenesen taplók: nem sietnek egymás segítségére, nem találják az utat az erdőben, és nem menekülnek el a túlerő elől alacsony agresszivitás beállítással sem.
A hang és grafika. Egyikről sem tudok jót mondani. A grafika röviden és egyszerűen megfogalmazva: RONDA. Igaz, hogy 3D és forgatni is lehet a térképet, de ez ma már kevés az üdvösséghez. A maximum 640x480 felbontás, a bénán megrajzolt és animált karakterek nem nyújtanak semmiféle vizuális katarzist. A hang egyszerűen középszerű, a hangulatromboló beköpések pedig még jobban lehúzzák a játék hangulatát a bűzlő mocsárba.
Az Invictus egy ígéretes ötlet harmatgyenge megvalósítása. Aki gyűjti az RTS játékokat, és rettentően unatkozik, mert az összes többit már végigjátszotta, az jól teszi, ha beszerzi az Invictust. A többiek jobb, ha távol maradnak tőle.
