Pedig nem kis kereslet van rá...

Pár hónapja történt, valamikor április környékén. Van egy németjuhászom, erős, temperamentumos fajta, de csak kerítésen belül, kint nem bántana senkit, de azért tartanak tőle. Helyes, ezért van. Aztán azt vettük észre, hogy nem igazán eszik, de sokszor összehordja a játékait egy helyre stb. Lényeg a lényeg, kiderült, hogy bejár hozzá egy kis törpeszirszarkeverék valami, ő meg neki tartalékolta a kaját... Kisebb stratégiázás után (konkrétan érted, én megyek ki az utcára, és onnan megyek a kis dög után be a saját portára, hogy ne tudjon kiszökni ott, ahol bemegy ) elkaptam, felraktam facebookra hogy na kedves falubeliek, lehet érte jelentkezni, ki ilyen ócska gazda?

Senki a faluból nem írt. Viszont több száz megosztás, konkrétan németországból, meg az ország másik feléből írogattak hogy akkor nekik kell a kutya. Egy idősebb, keverék, törpeméretű kutya.

Aztán rám írt egy kutyamentős csaj is, ő pont, hogy figyelmeztetett, hogy nagyon vigyázzak, mert nagyon kelendő az utóbbi évekbem az ilyen jellegű kutya. Lopják, rabolják, viszik mint a cukrot, és sokszor direkt rámennek erre, hogy ha valaki talál kutyát, akkor kitudakolják a címet, és ellopják a talált állatot, tudván, hogy hirtelen jött, biztos nincs rendes helye, úgyse fogják keresni stb... és sok százezrekért a drága jó osztrák nyugdíjasok meg veszik meg ezeket. Nem akartam elhinni.

A kiskutyának aztán falun belül lett gazdája, de visszajár hozzánk ugyanúgy.

___

Amikor az enyém kicsi volt, én is nagyon vigyáztam rá, csak úgy volt kint az udvaron hogy ha vele voltunk, éjszakára bent aludt, stb, amíg elég nagy nem lett, hogy tudjam, nem tudják elvinni anélkül, hogy komoly sérülés ne legyen a vége. Na meg lett kamera is, detto. Szerencsére olcsón lehet már elég jó kamerákat venni otthonra is.

Hát, ez egy dolog. Én konkrétan azért kameráztam be a házat, kertet, hogy a kutyát ne vigyék el. Nagyszüleim is azért csináltak kaput a hátsó udvarra annak idején, hogy ne vigyék el az ő kutyájukat. Ilyet elbaszott világban élünk. De most komolyan, egy bringa sem szép, de mégis ki a kurva anyja lopkod kutyákat? Hogy nyomorodna meg az ilyen.

Sajnos akármilyen biztonságos a környék, semmit nem szabad kint hagyni. Előző helyen kiraktam egy tövig macskák által lerágott aloeverát, másnapra ellopták.

A Balatonon az egyik sétányon hallottam a rádióból egy számot, ami a La Bouche - Be My Lover egy nagyon eltalált, tök jól áthangszerelt future house / midtempo feldolgozása volt. Minden az eredeti zenében megjelenő dallam megjelent itt is, csak modern hangzásban. Kb. 120 bpm-en ment a zene. Youtube-on keresgélve egyik Be My Lover remake / Be My Lover future house találat sem ez, így megrekedtem a keresésben. Valaki tudja esetleg, mi ez a szám?

Éjszaka ellopták a biciklimet, amit a bejárati ajtó mellett tároltam. Nyilván fáj az anyagi kár is, de jobban a tudat, hogy betörtek az udvarba. Két-három éve a szomszéd telken nyitottak egy munkásszállót, az addig full nyugodt környéken hirtelen megszaporodtak a rendőrautós kiszállások, most is van egy erős gyanúm.

EKE - Programtervező informatikus - ATA ponthatár: 280 pont
Én pontom: 458

Nem a ponthatáron izgultam persze hanem hogy van-e elég 280 pontot elérő jelentkező.

Nemtom, én konkrétan emlékszem arra, ahogy sorban pakolgattam befelé, ahogy kérte. És 40 milliós kérdésnél is simán megjelöltem volna a 6-ot segítség nélkül is. Nem tudom akkor.

Én nekróztam, és azért nekróztam, hogy az addjaim miatt ne legyek annyira egyedül. Később meg a bone spear miatt.

Ja, a 6 sehogyse jön össze.

Nekem a nagy floppizások kimaradtak, volt pár, de inkább már a másolt cd-k voltak a menők. C&C Generals, Red alert 2, Starcraft, Age of Empires/Mythology (fuh, a hármas AoE-t a két kiegjével de utáltam telepíteni egyik havernak, aki 2 havonta elkúrta a gépét, olyan bonyolult volt crackelni egyesével mindent). Carmageddon 2, Worms World Party/Armageddon. Warcaft 2 az egyik első gépemen megvolt, de nem nagyon értettem a játékot, meg elég nehéz is volt. A harmadik rész pedig nem futott túl jól, aztán persze később bepótoltam. GTA 3 az sokáig csak úgy nem vágta haza a gépet fél óra után, ha a földet nézve közlekedtem gyalog, mert úgy kevés textúrát kellett betöltenie. Aztán lett egy jobb VGA, akkor az ment. A Vice City meg akadt. A következő, 64 Mb-os VGA pedig már jól vitte azt is.

Diablo 2-ben nekem ÉVEKIG nem ment nemhogy Diablot megölni, de eljutni hozzá se. Mondjuk ebben nagy szerepe lehetett annak, hogy druidáztam és csak summonoltam, nem a medve alakkal toltam.

Nagyon kocka haver nem volt, egy-két osztálytárssal fifázgattunk, de ennyi. Unokatesóm volt a kockulós, Imperium Galactica 1-2 ( ), Heroes 3-4-5, Diablo...

Aztán a sok játék között ott volt a Battlefield1942, szóval ismerős volt a franchise, amikor valahogy kopé és KisCsirkee miatt képbe került nálam és Martin19-nél a Battlefield 2, amit akkor egyszerre szerintem vagy hatan megvettünk innen a fórumról és többségünk évekig tolta vele, imádtam az egész [Dome] klánt, amíg valahogy már nem bírtuk tovább egymást. De valahogy az innen kiinduló közösségszervezés rakott rá végül az újságírói pályára.

De a 20%-a itt van!

Nos ha jól látom a hozzászólásom 80%a nem jelent meg mobilról. Mindegy

Appreciation Post következik!
Időről időre bejelentkezek a fórumra, mindig meglepődök amikor látom hogy a "régiek" közül mennyien aktívak

Vagy még annál is több volt, mert olyan 80-100 MB körül volt a játék. A hibás floppykat meg újramásolta és ismét elhozta haverom, jófej volt. A bökkenő csak az volt, hogy az alapkampány nem volt benne, így a Red Alert esetén én elsőként a brutálnehéz Aftermath kiegészítőt játszottam ki. Aztán jött az alapkampány, de az már CD-n, német nyelven. Így vette meg haverom, amikor Németben jártak, szóval Alarmstufe Rot volt a címe és az introból kivágták a Hitleres részt.

4 volt +1 a kiegészítő.

Jaj ezek ma már annyira nevetségesek. Én pl a Doom 2-vel simán elvoltam, de mondjuk a Diablo 2 Act 1-ben, amikor az erdőben azok a kosfejű némberek rohangáltak ki sikoltva a fák közül, vagy mikor le kellett menni a Kovácshoz, és barangoltál a kazamatákban, hát attól fostam én is nagyon kisgyerekként. Sokáig nem is vittem tovább.

Diablo 2 6 CD volt, azt biztosan tudom

Jó, de a Maniac Mansion eléggé szemét játék, mert el lehet veszíteni könnyen, ha valamit rosszul csinálsz. Ez volt az utolsó ilyen LucasArts-kalandjáték, utána már csupa olyanok jöttek, ahol akármennyit bénáztál, sosem kellett újrakezdened. Ez, meg nyilván a minimális angoltudás sem segített, noha a lentebb linkelt újság valamelyik példányában ehhez is volt egy komplett végigjátszás. Ráadásul ilyen 8-10 évesen piszkosul félelmetes is volt, én alig mertem játszani vele.

Negyven floppy? Az nem rossz. Nekem a Warcraft 2 volt a maximum, azt ilyen tizenvalahány floppyra kiírva kaptam meg. Utána viszont már a másolt CD-k jöttek.

Ez az újság nekem is megvan. Meg természetesen a játék is megvolt. Csak valahogy olyan rosszul lett kiírva a lemezre, hogy folyton kifagyott. Teljesen véletlenszerűen, a játék folyamán mindig másik ponton. Úgyhogy végig talán nem is tudtam vinni egyszer sem, pedig annyira szerettem volna.

Időrégész: Szeretném, ha tudnátok, hogy ezt nem miattatok csináltam, hanem azért, hogy amikor egy napon majd a porhüvelyem atomjait óhatatlanul széthinti a szél az ürességben, halványan pislákoló maradvány-tudatom pedig megáll a Teremtő(k?) előtt, legyen egyetlen dolog, amire rá tudok mutatni az életemben, mint jócselekedetre.

Irigylem ezeket a közösségi élményeket, nekem sajnos totál kimaradtak, e téren jobb lett volna tíz évvel később születni. A csajok közül egyedül a legjobb barátnőmet érdekelte pár játék (vele mondjuk toltuk is az X-Com és Diablo1 partikat), az ismeretségi körben a fiúk meg valahogy egyáltalán nem voltak olyan kockák, mint amire számítana az ember. Akik meg esetleg mégis játszottak néhanapján, azok hozzám képest, aki anyukám könyveléshez használt gépein próbált a dos alapú csodákkal szórakozni, űrtechnika szintű masinákkal rendelkeztek, azaz sokkal modernebb játékokkal nyomultak.

Úgyhogy egyedül próbáltam kitalálni, hogy mi merre hány méter. Volt olyan point and click darab, aminek egy csomószor nekifutottam, majd három évig állt félbehagyva, mire eljutottam egy internetkávézóba/egyetemi könyvtárba, és megtudtam, hogy mi lett volna a következő lépés. De a húszas éveim elejére már lettek jobb gépeink, gyakrabban hozzáfértem a nethez is, és onnantól kinyílt a világ, a gamebanshee nevű oldalt vallásosan látogattam a végigjátszások és tippek miatt. (És úristen, ha visszagondolok, hogy hány Baldur’s Gate 2, Neverwinter Nights és Kotor modot szedtem le…)

Na ez nekem nem volt meg. Csak hallottam ilyenekről, én 98-ban kezdtem. Leginkább egy böngészőben játszható gamere hajaz, a Larkinorra. Arra valaki emlékszik?

Deeee! De jó, hogy beugrott! Az volt a legjobb, amikor a saját térképem szerint vissza kellett volna érnem a kiindulási pontra és nem ott voltam Köszi a linket!Most vagy 30 évet visszaugrottam az időben!

A végéhez: nekem erre legjobb példa az Elder Scrolls sorozat. Morrowindben rendesen a naplódat kellett olvasgatni, meg mindenkivel mindent átbeszélni, hogy rágyere, hova kell menned. melyik kapun menj ki, merre fordulj, milyen tereptárgyaknál és útjelzőknél merre menj. És ha kábé arrafelé találtál egy barlangot, reménykedhettél, hogy az kell neked. És az utolsó dobozt is át kellett nézni a questietért. Gyorsutazás meg csak adott pontokról volt, különböző servicek máshova és máshova vittek. De szerettem... (Kedvenc részem az volt, mikor a Blood Moon kiegben mondták, hogy Hircine eljövetlét a Blood Moon fogja jelölni, felnéztem az égre... és vörös volt a Hold. Azt soha életemben nem fogom elfelejteni, hogy attól kábé elájultam, hogy micsoda játék, ilyen van benne. Eszméletlen emlék.) Oblivinban már ott volt a piros/zöld marker a képernyő tetején és nyílegyenesen átvágtatott az ember csak a mapon. Skyrimban meg már az ismeretlen helyekre is sokszor oda lehetett teleportálni, plusz a teljes questmenü pár objective-re redukálódott. Szar, hogy errefele ment el a játékipar.

Nem az Időrégészre gondolsz? - https://www.youtube.com/watch?v=Ajki5kTdHQQ

C64, The Last Ninja széria. 576Kb-leírás alapján ha elakadtam. De volt valami szöveges game is, ahol parancsokat kellett beírni és még térképet is kellett papírra rajzolni. Annak a játéknak a címe nem ugrik be.

Ha már ez a téma, engem is jó kis nosztalgiával tölt el visszagondolni ezekre az időkre. PC-s magazinokban voltak végigjátszások szövegesen, én azokat hívtam segítségül. Nah nem vettem meg minden PC Guru-t, PCX-et, Gamestar-t és 576Kbyte-ot, de néhány osztálytársam igen, azokat mindig végigfutottam és a nekem kellő részeket kifénymásoltam anyám munkahelyén és egy karos dossziéban gyűjtöttem a végigjátszásokat.

De nem minden játékhoz volt ilyenem, ott maradt a brainstorming az osztálytrásakkal, vagy a karate társakkal edzések előtt az öltözőben.

Az első ilyen kibeészlős játék az első Command & Conquer volt, mivel az 5-6. pálya környékétől a GDI és a NOD kampány is nagyon bedurvult. Angolul nem tudtunk és nem volt Mission Objectives sem, hanem egy oldalas szöveges leírás a pályákhoz, amit így esélytelen volt megértenem. Mivel a legtöbb pályán bázist kellett építeni és elpusztítani az ellenség bázisát, vagy egy megadott épületet, azok mentek maguktól, vagy ha elfoglalni kellett a célépületet, akkor a Mission Failed-nél rá lehetett jönni, hogy nem porig kell rombolni. De ahol meg volt babrálva a küldetés, ott pl. egy edzőtársam segített. A NOD-dal nagyon sok kommandós küldetés volt és emlékszem, a 6-os pályán teljesen elakadtam, mert teljesen esélytelen volt a kis csapatommal elpusztítani az ellenfél bázisát. Itt mondta el egy edzőtársam, hogy nem is ez a feladat, hanem egy ládát kell megtalálni és felvenni, majd a motorral kijuttatni a füstjelzéshez. Aztán a 8-as pálya segítséggel sem ment, ott egy haverom jött át hozzám és megmutatta, hogyan kell, aztán én is megcsináltam. Aztán jött a 11-es pálya, ahol a haverjaim sorra elakadtak és feladták, úgyhogy itt már nem volt segítségem. 1-2 hónapig voltam rajta elakadva én is, többször nekifutottam és végül sikerült, aztán a maradékot is megcsináltam és az egyetlen voltam a haveri körben, aki a NOD kampányt is végig tudta játszani, erre nagyon büszke voltam.

Aztán a Red ALert-nek már szótárral vágtam neki és lefordítgattam ezeket a szöveges, hosszú eligazításokat, hogy tudjam, mit kell csinálni (ráadásul a bivalynehéz Aftermath küldetéslemezzel kezdtem, mert véletlenül ezt hozta át haverom kb. 40 floppyn az alapjáték helyett ). Itt kezdtem el megtanulni angolul az RTS-ek nyelvén, aztán már szótár nélkül is értettem a leírásokat. Amiben nagy segítség volt a WarCraft 2 és StarCraft, ahol elsőként jelent meg a Mission Objectives, vázlatosan, tömören a lényeget összefoglalva, hogy az angolul nem igazán tudók is megértsék, mi a feladat.

A leghosszabb elakadásom pedig a Worms Armageddon 5., vonatos pályáján volt, ami teljesen lehetetlennek tűnt és osztálytársaimnak sem ment. Kb. 1 év elteltével jött rá egyikünk, hogy a Backspace gombra előjön a backflip ugrás a normál ugrás helyett és ezzel lehet továbbjutni. El sem akartam hinni,d e tényleg így volt és utána már tovább tudtam haladni. Akkoriban még nem tanították meg a játékok az irányítást és hogy milyen gombra, milyen mozdulatok vannak, a játékosnak kellett önállóan rájönnie, de arra, hogy a Backspace gombra bármit is csinálna, egyáltalán nem gondolatunk és nem is próbáltuk ezért. Hihetetlen, hogy ehhez képest a mai játékok mennyire szájba rágnak már mindent ahhoz képest, hogy régen tényleg midnenre úgy kellett rájönni.

Sosem játszottam vele, de emlékszem, hogy nagyban beszélték a haverok, hogy hol trükkös, hogy valami kerítés elemet kell force pusholni a továbbhaladáshoz, de nehéz kiszúrni, hogy melyiket.

Mos Espa lenyűgöző volt. Most az előbb néztem róla egy gameplay videót, hát kár volt. Az emlékeimben úgy élt, mint egy nyüzsgő város. Tény, hogy ilyesmit korábban nem láttam és úgy tűnt ennyi év távlatából, mintha egy kis metropolisz lett volna. Hát... nem.

Hah, a TPM! Harmadik osztályos voltam, azóta is a legjobb barátom most huszonhat évesen, akinek segítettem a Mos Espa pályán túljutni. Édesanyám nyelvtanár, épp eleget segített, hogy kb. értsem, mi is a feladat, és hogy kell üzletelni...

Legszebb idők... A Phantom Menaceből tanultam meg a "follow" kifejezést, fogalmam nem volt, a kis Ananin mit akar tőlem. Volt otthon egy kis szótár, azzal csináltam mindent. Meg az Age of Empiresben a Wood meg a Food. Képtelen voltam megjegyezni, melyik melyik.
Elakadt az ember bármiben, és csak az osztályban tudott érdeklődni, mert bár netünk volt otthon olyan 2002 óta (mára a költözésekkor elveszett, de nekem még volt Tesco-s 40 óra internet CD-m ), de angolul egy szót nem tudtam. Magyarul meg... esélytelen volt.

Neverwinter Nights-ot soha nem játszhattam volna le a Magyaritasok portál nélkül. Azt a gamet istenem, de szerettem...

"amikor szintén csak a haverok tudtak segíteni, ha elakadtál egy játékban"
Erről nekem az jut eszembe, amikor egy barátommal együtt játszottuk a Maniac Mansiont C64-en, és ha valahol elakadtunk, izgatottan vártam mindig a másnapot, amikor megkérdezhettük osztálytársainkat, hogy van-e nekik ötletük.
Valószínűleg hetekig tartott így (plusz mindent szótározva - emlékszem, ebből a játékból tanultam meg a "rotten turkey" jelentését ) a játék végigvitele - míg ha most rákeresek YouTube-on a végigjátszásra, kb. 1 óra alatt nyomják végig...

Jogos!

De ez így fokozza a közösségi élményt, mert megkérdezed a barátokat, ismerősöket, mit hol találsz, kvázi együtt fedezitek fel a rendszert. Mint az internet előtti hőskorban, amikor szintén csak a haverok tudtak segíteni, ha elakadtál egy játékban.

Áhh, köszönöm! Így már megvan. Magamtól az életben nem találtam volna meg és a Google súgó sem adott rá választ. Eszembe nem jutott volna, hogy a fiókon belül keressem, mert nem itt volt eddig, hanem a Play appon belül... (Mellesleg az sem tűnt fel, hogy innen elérhetők a fiókbeállítások, köszönhetően a pár éve mindenhol hódító végtelenségig leegyszerűsített, szövegeket és feliratokat teljesen mellőző nézetnek, amiből nem derül ki, hogy az a fenti ikon nem csak egy dizájn-elem, hanem kattintható... Sokáig a 3 pontot sem tudtam, amikor még ez újdonságként jött be, hogy az is egy menüt hív le...)

Barthezz: Aha, jól elrejtették ezt valóban, elsőre én is meglepődtem a változáson. Jobb fent a profil gombra kell kattintani először, aztán "Manage apps and device", majd fent a "Manage" fül, és előjön a keresett lista.

Köszi, estére már nekem is jelezte a frissítést és működik is. A jó, hogy offline letölthetővé váltak az igazolványok, így a magyart és mindkét külföldit is bezsákoltam, most már netkapcsolat nélkül is igazolható bárhol a védettségem. Elég szép lett a dizájn is az eddigi puritán, 2000-es évek elején lévő weblapstyle-ra hajazó megjelenés után.

Amúgy egy technikai kérdés Google Play esetén. Korábban volt egy menü, ahol a Steamhez hasonlóan listázható volt az összes eddig beszerzett appom, melyen belül listázható volt, hogy mi az, ami telepítve is van, mi az, ami nem és mi az, amihez frissítés áll rendelkezésre. A legújabb Android frissítések óta ennek hűlt helye és sehol nem találom. Így jelenleg pl. azt, hogy áll-e rendelkezésre frissítés egy appomnál, csak célzottan rákeresve, vagy a telefon menüjében az appból a Google Play oldalra irányítva tudom egyesével ezt lecsekkolni. Tud valaki segíteni, hol érhetném el ezt funkciót és egyáltalán miért tűnt el a szokott helyéről? Ilyen szintű visszafejlesztés azért durva lenne a Google részéről.

Barthezz: Megnéztem, nekem a frissítésre várók között jelezte a Play Store alkalmazás, frissítés után egy KAÜ bejelentkezés kellett, utána megkaptam a menüt a mindenféle igazolványhoz.

Nos, elvileg mától már éles Androidon az EESZT alkalmazás frissített változata, ezt kellene látnom, ami itt a képeken van:

EESZT alkalmazás alkalmazás (így helyes a név, ez is egy vicc... )

Hát híre-hamva sincs a választékos menünek, ugyanazt látom, mint eddig, egy sima oltásigazolvány érhető el, ez pedig a magyar. Természetesen ellenőriztem, az utolsó frissítés telepítődött-e automatikusan és nem mutat a Play áruház rendelkezésre álló új frissítést, szóval igen.

Nálam van a hiba, vagy továbbra is hozzák a szokásos kiváló formájukat az Állami Programozók?

A kivételek, korlátozások stb. miatt nem szinkronizál valami jól a 4 ország rendszere (sbb, öbb, db, máv), úgyhogy mindenhol más látok, az SBB-nél, ahol megveszem pedig konkrétan nincsenek árak megjelenítve, az van írva, hogy menj be (megvenni se lehet online).

"A covid miatt nem tudok vonatjegy árakat nézni"

Ez mit jelent?

Pénteken irány haza 14 óra vonat, és már otthon is vagyok. A covid miatt nem tudok vonatjegy árakat nézni, úgyhogy elmentem a helyi MÁVhoz, ahol végül azt találták legolcsóbbnak, hogy vegyek ilyen 1 hónapos EU túra jegyet, amivel össze-vissza vonatozhatok. Kicsit szomorú, hogy drágább ez, mint a repcsi, amellett, hogy 12x annyi idő.

Ez jó hír!

Na a megélhetésünk valszeg most kevésbé rezeg már.
Anyukám leszázalékolásából egy tisztes, de nem obszcén mértékű rehabilitációs díjat számoltak ki.

Röviden: elég lesz majd csak akkor dolgoznom feltehetőleg egyetem mellett amikor tapasztalatot kell majd gyűjteni.

Azt nem tudom, de ÁPN azért van pár, pl anyukám is. Eddig semmi értelme nem volt, hogy elvégezte, most már akár lehet is.

Nincs ezzel semmi baj. Biztos ráérnek a mentőtisztek, sokan vannak

Nincs semmi baj azzal, hogy mentőtisztek is ügyeletet vállalhatnak.

Ez is igaz. Sajnos vagy nem sajnos, a gazdaságnak is működni kell, mert baj lesz. Itt nem csak Pénztáros Lölő hoteljeire meg Balatonra gondolok, ami lássuk be gyomorforgató, hanem a gazdaság többi szereplőjére is. Sajnos az a szektor is döglődik, amiben én dolgozom. A chip hiány, alapanyag hiány, vevői megrendelések elmaradása. Örökre tényleg nem lehet bezárni a világot, mert nagyon nagy baj lesz. Levonva a kozekvenciákat lehetne mindenütt fejleszteni az EÜ-t (szép álom). De olvastam, hogy már mentőtisztek is ügyeletet, háziorvosi praxist vállalhatnak. Mondjuk nem ilyen fejlesztésekre gondoltam. Ha szeptemberében megint zárás lesz, nem a pofarongyi lesz a legnagyobb baj.

Attól még nevetséges, hogy most hirtelen mindenkinek ~mindent szabad, ahogy ez múlt nyáron is volt (holott most már van "védettségi" igazolvány), és ha jól rémlik, legutóbb tényleg konkrétan szeptember elsejével jöttek megint az erősebb szigorítások. Utóbbiban tévedhetek, de az tuti, hogy kínos volt nagyon az egész időzítés.

Szóval én meg azt nem értem, amikor az egyértelmű politikai érdekeket nem akarja valaki észrevenni. Fasz kivan már, hogy egyesek agya azt nem képes felfogni, hogy 1) a vírus létezését és súlyosságát nem tagadom, de 2) egy percig sem gondolom, hogy a tolvaj, korrupt kormányunk ne használná ki az egész helyzetet a saját érdekeihez igazítva.

Oké, de ez a dátum csak a jogi rendezése a dolgoknak, semmi több. Nyilván mindegyiket meg lehet majd változtatni később.

Amúgy nem szeretnék ünneprontó lenni, de a vírusok hullámszerű lefutása, terjedése egy külön tudomány. Rengeteg anyag van róla. Elég csak beírni a keresőbe a spanyol nátha lefutása, wiki a barátod. Én nem is értem az ilyen "nyaralni megy a vírus" tréfásnak vélt kinyilatkoztatásokat a XXI. Században...