Jó ezt hallani.

szerk.: olvasni

Nos, viszonylag jó forgatókönyv szerint alakultak a dolgok, nejem 2,5 hétig itthon volt. Így igazából csak egy héttel kellett korábbra hozni az évfordulónkat, ettünk egy jót egy étteremben. Kellett már nagyon. Jó is, hogy kocsival kellett menni, mert különben beálltam volna, mint a gerely.

Hét közepén vissza kellett mennie a kórházba, covid teszt, egyéb tesztek, majd tegnap kezdték el a 2. kemót. Három biztos lesz, aztán meglátják, kell-e negyedik, ötödik.

Még nem sok idő telt el, egyelőre jól van, ahhoz képest persze, hogy szándékosan pusztítják a szervezetét.

Sajnos pl. az Elden Ring pont nem is elérhető GFN-n. Ez a legnagyobb probléma vele, hogy elég limitált a készlet. Ha a kiadó nem akarja, vagy csak rengeteg pénz ellenében, akkor nem tudnak mit tenni ezzel.

Pedig havi 20 euroért amúgy sem hiszem, hogy bármi profitot hoznak ezen jelengleg, ha még a játékokért is fizetniük kell, akkor aztán főleg. Igazán beérhetnék a kiadók azzal, hogy én már fizettem a játékért.

Kár, hogy a munkahelyi netem elég limitált különben már én is előfizettem volna rá. Így sajnos (?) maradnak a kevésbé erőforrás igényes címek a nyugodt napokra.
Ami nem feltétlenül baj, mert néha így is el tud velem szaladni a ló és aztán teperni kell, hogy utolérjem magam... Mi lenne, ha Elden Ring szintű címeket is játszhatnék bent?

Elmenti Geforce Now szerverre. De közben azt az infót kaptam, hogy a stram cloud mentés új dolog a Cyberpunkban, és be kell hozzá lépni Cd Project Redes laumcherben is accounttal, amit én nem tettem meg. Szóval nem a Geforce Now a hunyó.

Akkor hogy mented el a CP2077-et? Sehogy?

Eddig néha használtam a Geforce Now free tiert, és elég jó, de azért voltak akadások, meg hát elég limitált a grafika.
A Cyberpunk elég ergyán ment a saját 1080-amon, úgyhogy gondoltam adok egy esélyt a Geforce Now 3080 tiernek (20 euro per hó) és milyen jól tettem Lenyűgöző milyen jól működik. 4k 60 fps (a TV-m csak 60at tud, a geforce now asszem tudna 120at is), és sok óra alatt egy picike lagg vagy akadás sem volt, a grafika meg ég és föld ahhoz képest, amit az én gépem ki tudott sajtolni magából

Ami nekem kicsit volt csak gond, másnak nagyon lehet, hogy valamiért nem steam cloudba ment, ezért előről kellett kezdenem.
Viszont megnéztem az It Takes Two-t, ott elérhetőek a steam cloudos mentéseim, szóval ez elég random.

Ha minden játékot lehetne így tolni, nem is kéne saját gamer pc, kár hogy annyi kiadó csicska ezzel kapcsolatban

Köszi szépen! Én is bízom benne, hogy hamar belejövök. Gyorsan szoktam alkalmazkodni, remélem ezúttal sem lesz másképp.

Ezt vicces volt olvasni... Azért, mert az előző helyemen én is 9 évig voltam, és ezelőtt nem dolgoztam a versenyszférában... és bennem is egy olyan kép alakult ki az ismeretlen versenyszféráról, hogy itt majd hülyére kell magad dolgozni... közben azóta eltelt 2,5 év, és azt tapasztalom, hogy rohadtul nem. Nálunk van néhány hajtós időszak az évben, de az egész évet nézve kevesebbet dolgozok, mint az előző helyemen, ez van, szeretem gyorsan kipörgetni a ticketeket, utána nyugi van. Ugyanúgy beletanulsz és megszokod, mint a régi helyed.

Sok sikert mindenkinek az új helyén!

Köszi, köszi! Neked is!

Mondjuk úgy, hogy nem volt túl megerőltető a munkám az elmúlt 9 évben. És anyagilag is egészen jól elvoltunk, de most tavasz óta már igencsak érezzük mi is, hogy e za bevétel már soványka ilyen körülmények között. Azért most egészen más világ jön. Ha nem is szakad rám a bank kapásból, de itt inkább a szakmai tudás fejlesztése és az angol használat, ami első körben fontos szempont volt. És természetesen amikor magamra szedtem a kellő ismeretet, akkor már tényleg van lehetőség mozgolódni bármerre is. Itt ugye semmi lehetőségem nem volt és nem is lett volna a későbbiekben sem. De úgyis utólag derül majd ki, hogy megérte-e. Azért egy szinte teljes nyugiból és állóvízből bekerülni a nyüzsibe, ahol a rendszerek 90%-a totál újdonság, az úgy elég meredeken hangzik. De vagy megbirkózom a feladattal, vagy semmi keresnivalóm ezen a területen.

Köszi és sok sikert az új melóhoz!

Jól tetted, hogy váltottál és bár nem ismerem a pozíciód, versenyszférában biztosan több lehetőség van idővel előrelépni.
Az meg, hogy mennyi idő van munkaidőben matyizni szerintem munkaszervező-képesség kérdése. Nekem az eddigi három helyemen mindig volt lehetőség arra, hogy az aktívabb-lazább időszakok váltakozzanak. Nyilván nem mindig rajtam állt, hogy mikor melyik időszak következett, de ha nem volt sürgősebb project-munka, akkor -főleg az utolsó két pozimban- simán megcsináltam, hogy két-három napot megtoltam egy héten, a maradék két nap meg láblógatás ment.
Mondjuk én most "area of expertise"-t is váltok, úgyhogy mindenképp oda akarom tenni magam, meg aztán a pénz is olyan, hogy ennyiért újra szívesen dolgozom akár 40+ órát is. Persze remélhetőleg nem kell .

Jó szórakozást!

Én is felmondtam, november 1-el kezdek új helyen. Senki nem hitte volna, főleg nem párom. Teljesen úgy volt vele, hogy én abszolút bebetonozódtam ide és nem fogok soha mozdulni. Kicsit félelmetes, de azért optimistán és izgalommal telve várom az életem új fejezetét. Biztosan elképesztően furcsa lesz a versenyszféra 12 év állami után, de muszáj volt belevágni. Jövőre már 39 leszek. Ha most nem tettem volna meg, lehet tényleg itt rohadok meg. De legalább valószínűleg kevesebb időm jut majd FB-ozni meg netet böngészni munkaidőben, remélhetőleg jót tesz majd a mentális egészségemnek. Vagy nem.

2023.07.11. Rammstein, mi ott leszünk barátnőmmel.
9:59-től frissítettem az oldalt, mint az állat, 10:01-kor ahogy live lett nálam és rányomtam a rendelés gombra, azonnal 3100-an voltak előttem, de szerencsére sikerült állójegyet vennem.

A 10 évvel ezelőtti Liebe ist für Alle da koncertnél sajnos még nagyon csóró voltam, úgyhogy nagyon izgatott vagyok, biztos hatalmas élmény lesz.

Tegnap egyébként meg volt az utolsó munkanapom az előző melóhelyen és tegnap ki is fizették a maradék bért + az időarányos bónuszt, úgyhogy most nagy boldogság van, mert novemberben, max decemberben meg lesz a hőn áhított autó, meg hát hétfőn kezdek az új helyen, ami teljesen más szint.

Nagyon örülök annak, hogy a feleségednek van étvágya, és hogy jobb lett a vérképe! Nyomassa csak ezeket a kinti, kalóriadúsabb ételeket is, kell a szervezetnek az energia a gyógyuláshoz.
(Köszönöm!)

"vittem be neki sajtburgereket, azt kívánta" Egyem meg! Nagyon drukkolok!

Tudom, hogy nem vagyunk egyedül ezzel - vagy még rosszabb - helyzettel. Sajnálom a nővéred!

Nem kapkodták el egyébként a diagnózist, 2 hete rosszul volt már, mikor rájött a háziorvos, hogy talán nem covid. Utána még egy hét eltelt, mire a sürgősségi (!) beutalóval felvették a kórházba. Addigra teljesen legyengült, de mint utólag kiderült, valami más is lehetett az oka a láznak, hasmenésnek. Nincs kizárva, hogy még valami vírust is benyelt. Ugyanakkor a fene tudja, mert együtt élünk, se Emmának, se nekem nem volt semmi bajunk.

Hát igen, lassan kezdődik az óvoda is, de az legalább lefárasztja a gyereket. Az biztos, hogy a feleségem nem lesz itthon addig. Viszont az étvágya helyrejött, másodszorra vittem be neki sajtburgereket, azt kívánta. Elvileg persze nem ehetne ilyeneket, de ugye a kórházi kaja általában ehetetlen, meg nem ez a legnagyobb probléma. A vérképe kifejezetten jó lett, felcsillant egy halvány reménysugár.

Én abban bízok, hogy mivel nem az utolsó pillanatban fedezték fel a leukémiát, és alapvetően a kemóval haladnak, azért jó eséllyel rendben lesz a feleséged. A gyengeség, a fájdalom, a rosszullétek szörnyűek, de a baráti körből is több olyan daganatos esetet tudok, amikor már mindenki feladta volna a reményt, és a betegek mégis felgyógyultak, és kifejezetten jó életet élnek a mai napig.

Nem tudom, mennyire jó dolog jelen helyzetben, ha saját, rossz kimenetelű történetről mesélek, de talán valami segítséget nyújthat. Volt egy nővérem, 4 éve pár hónap alatt kiderült, hogy agydaganata van, és sajnos neki nem sikerült. Volt egy tíz éves gyereke, meg egy férje, aki a haláleset előtt és után is rosszban volt az egész családdal, csak a betegség alatt emberelte meg magát egy kicsit. A betegség alatt ránk szakadt minden, apukám is betegeskedett, a gyereket el kellett látni, iskolába vinni, minden nap kórházba is mentünk, mellette munka és minden. Egy éjjel az ágyban fekve hasított belém a gondolat ütött meg, hogy basszus, ennek tényleg rossz vége lehet. Onnantól beállt az agyam egy robot üzemmódra, és csak az volt a lényeg, hogy a gyerek lelkére figyeljünk, és hogy a testvéremnek mindent megadjunk, amíg még köztünk van.

Végig lehet csinálni, hogy összeomlik körülöttünk a világ, el sem hiszi az ember, de igen. Azt pedig jól teszed, ha közben élni is próbálsz, muszáj levezetni a feszültséget, hogy aztán jelen tudj lenni a feleségednek, a gyereknek, na meg a munkában.

És tényleg nagyon durva helyzetekből felgyógyulnak a betegek, abszolút van remény szerintem!

A kislány pedig a körülményekhez képest jól lesz, ha ti vele vagytok, és figyeltek rá, illetve szükség esetén akár gyerekpszichológust is bevonhattok. Nálunk a gyerek nagyon rossz korban volt, amikor mindez történt, de egy talpraesett, normális kamaszlány lett. Persze amíg nem lesz felnőtt, addig nem mondhatom biztosra, de szerintem egyben van. Sokat kellett vele őszintén beszélgetni az anyjáról, nyilván mindig a szintjének megfelelően.

Hatalmas erőt kívánok elsősorban a feleségednek de az egész családnak!

Tüzijáték/nem játék.
Azt sanszolom, h elmarad és kövi szombaton lesz a galamb vadászat.

Nem tudom, hogy ez segit-e, de hidd el: ez a normalis. Aki ilyenkor extra erovel szokdecsel es kozben 100as vigyorral dudol, az hazudik. Legfokepp onmaganak.

Kurva nehez es kilatastalan amiben most vagytok, de ha masert nem, Emmaert ki kell tartani es csinalni. Anyum 2020 elejen lett diagnosztizalva olyan tudo- es legcso daganattal, ami nem mutheto, es konkretan azzal fenyegette, hogy szep lassan megfojtja. Kurva nehez volt vegigcsinalni a kemot es a radioterapiat, meg a ra kovetkezo fel evet, de azota stabil es valtozatlan az allapota, miota szetrobbant a daganat es elkezdett felszivodni. Ketszer volt covidos, azt is vegigcsinalta.

Szoval nagyon mast nem tudok mondani, ki fogsz tartani. Az ember mindenhez hozza tud szokni es felul tud emelkedni rajta. Nyilvan sokat nem jelent ez, de ha tudunk segiteni, itt vagyunk, legalabb kidumalni a dolgokat.

Egyre fáradtabb és kedvtelenebb vagyok. Feleségem hol jobban, hol rosszabbul van. Már kiheverte a hasmenést meg a lázat, erre most tüdőgyulladása van. Meg persze hány a kemó tablettától, mert intravénásat nem kaphat, amíg helyre nem jön.

Mire eredménye lesz a szövetvizsgálatnak, addig csak általános antibiotikumot kap, nem a tüdőgyulladásra célzottat. A vizsgálat fájt neki, nem akar már több fájdalmat. Pedig még egy csontbiopszia biztos lesz. Igyekszem támogatni, de szerintem az ő helyében én már feladtam volna. Ha legalább tudná, hogy ennyi fájdalom után biztosan van kiút... de nem tudni. Vannak pozitív eredmények, amibe lehet kapaszkodni, de ennyi.

Köszi!

Emma 4 éves, szóval nem értheti. Fura egyébként, mert eléggé hozzá volt nőve az anyjához. Most meg hirtelen elszakadt, azt hittük, számára vége a világnak. De nem, meglepő módon "megérti", hogy anya beteg, gyógyítják az orvosok. Rajzol neki, levelet küld (igazi falevelet), szóval jól el van velem meg a nagymamáival. Meg persze a videótelefon, ami segít. De az ő szintjén az is csak annyi, hogy válaszol pár kérdésre, aztán 2 perc után megy csinálni valami mást.

Hosszú távon viszont biztosan hatással lesz az életére. Minket testvéremmel 10-12 évesen hagyott el apánk, s bármennyire szeretnénk azt hinni, nem érintett meg, dehogynem. Nem lehet tudni előre, milyen kárt okoznak ezek a dolgok egy gyereknek.

Illetve a türelem, ami sosem volt az erősségem. Hát, Emmához most kellene, igyekszem nem lepattintani, mert valami "fontosat" csinálok.

Lányotok hogy van? Nem tudom mekkora, érti, mi van? Kitartást, komolyan.

Én jelentkeztem egy munkahelyre, másnap interjú, 2 napra rá meg felvettek volna. Totál profilba vágott. De végül a mostani helyemen sikerült előrelépést összehoznom, így maradtam. S milyen jól tettem, valami iszonyat szerencsétlenül jött ki az egész, nem lenne erőm egy munkahely váltáshoz jelen élethelyzetben.

Feleségem még mindig kórházban, most épp a belei gyulladtak. Talán a jövő héten végre eltalálják az antibiotikumot, ami segít rajta és nem megy a hasa 10 percenként. Nem túlzok, hetek óta ilyen az állapota. Plusz, belázasodik rendszeresen. Egyszerűen nem tud pihenni, enni, napról napra rosszabbul néz ki. Én nem tudom, mi lesz ennek a vége...

Most szünet van a kemóban, várják a hatást. A fehérvérsejtjeit ugye kivégezték, de a gyulladás miatt meg kellenének, szóval jövő héten azt fog kapni. Addig - hétvégén - kis sóoldat, vérplazma. Vénát már nagyon nehezen szúrnak neki, s az is fáj. Rettenetes ez a tehetetlenség, hogy egyszerűen nem tudok segíteni rajta. De úgy néz ki, az orvosok sem.

Közben meg próbálom élni az életem, mert nekem is egy van. De van az a fajta bűntudat, hogy én "élvezem" az életet, miközben ő szenved a kórházban. Azonban, ha én is leépülök, az senkin nem segít.

"ha aktív álláskeresők vagytok és jók vagytok a szakmátokban, előbb-utóbb jönni fog egy másik/jobb lehetőség"
És mi a helyzet, ha mondjuk legfeljebb erős közepes vagyok a szakmámban?

Grat az új állásodhoz!

Nem rég volt itt téma a munkahely-keresés, -váltás, ehhez egy kis sztori.

Áprilistól kezdve két hónapon át aktívan keresgéltem, de vagy a bérigényem sokallták, van ahol interjúk után mondták, hogy "jó jó, de olyat keresnek inkább, akinek van hands-on experience-e" vagy három esetben külföldre kellett volna költözni és nem zárkóztam el előle, de az első megbeszélés után nem reagáltak többet.
Úgyhogy le is tettem a váltásról és elintéztem, hogy cégen belül váltsak szeptembertől más szakterületre (amiből az aktív gyakorlati tapasztalatot hiányolták a legtöbben), aztán július elején megtaláltak egy pozícióval, amivel úgy voltam, hogy "na jó, még ezt az egyet", aztán tényleg átállítom a LinkedIn profilom és a sors fintora, hogy végül ajánlatot is kaptam, ráadásul amit korábban bónusszal együtt számolva kértem, azt itt alapbérként is megadják.
Úgyhogy a tegnapi napon felmondtam mindezt úgy, hogy egyáltalán nem számítottam rá és még szinte most sem hiszem el, hogy végre egy olyan helyen dolgozhatok, ahol elég két hetente egy napot bejárni és akkor is mindenki benn lesz a csapatból, tehát lesz értelme, brainstorming, small talk, stb. miatt. Mindezt 40%-kal több alapbérért és szakmailag is jó területen (hasonló, még ha nem is ugyanaz, mint amire itt váltottam volna cégen belül).
Úgyhogy most tök lelkes vagyok, el is kezdtem tanulni a legelső Microsoft Security-s vizsgára, aztán jöhet a többi.

Amire ebből ki akarok lyukadni, az az, hogy ne adjátok fel, ha aktív álláskeresők vagytok és jók vagytok a szakmátokban, előbb-utóbb jönni fog egy másik/jobb lehetőség.

Na most lettem öreg már ehhez a szarhoz ami folyik:

Különben dühbe jövünk Netflix-remake!!!

Sok erőt és kitartást, szörnyű helyzet ez.

az lesz valószínűleg

Edzotermekben nezelodj szerintem

Egyes villamos

tud valaki olyan helyet bp-n ahol csak szaunáért tudok fizetni? google amiket kidob, szinte mindenhol meg kell vennem a strand/uszodajegyet (már ahol van ár kiírva/vagy felveszik).
Holnap mennék, elég fontos lenne

Talan offtopic, de mintha lett volna szo ilyesmikrol itt: Van itt valaki, aki full-remote-ban dolgozik nyugatra es tudna tippet adni, hogy hogyan induljak el, esetleg megbizhato es profi konyvelot tudna ajanlani? Elore is koszi!

Bár ez egyáltalán segítség az asztali géphez, de érdekesség, hogy a 12,4-es Samsung tableten úgy van optimalizálva az insta, hogy ténylegesen teljes képernyős, és így simán ki tudom fényképezni értelmezhető méretben a hunyorogva még elviselhető minőségű képeket. Ami tekintettel arra, hogy a vicceskedő mémeken túl leginkább a képzőművészeti posztok érdekelnek, nem egy hátrány.

Ehhez képest egy ipadem nem volt még, amelyiken nem a kétoldalt fekete csíkos megoldással jelenne meg az applikáció "teljes képernyős" módja.

simán képmetsző/print screen?

Tudom, az idők során volt itt több topikban többféle nézeteltérésünk, de fogadd legőszintébb együttérzésem! Nem emberi ilyenen keresztülmenni.

Válaszom bár nincs (de az igram.io oldalt meg lehet próbálni, ha publikus profilról van szó), megragadnám az alkalmat, hogy venteljek én is instagram kapcsán: egy gyalázatosan rossz felhasználói felülettel megáldott, az egyetlen funkcióját borzasztóan ellátó hulladék. Nem értem, hogy hogy lehet ennyire népszerű... Szerintem is elképesztő, hogy egy fotómegosztó alkalmazás ilyen szintű minőségromlással operál, és nem enged teljes méretű megtekintést.

Valaki tud olyan bővítményt Chrome-hoz, amivel le lehet tölteni Instagramról fotókat? Agyam eldobom, hogy már vagy négyet felraktam, némelyik egy darabig még működött is, mostanra viszont mindegyik beadta az unalmast. Hihetetlen amúgy, komolyan mondom, hogy egy fotómegosztó oldalon alapból, bővítmény nélkül sem kinagyítani nem lehet normálisan a fotókat teljes képernyőre, sem letölteni őket.

Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz a feleségeddel, és jó eséllyel fel fog épülni! Kitartást nektek ebben a kegyetlen időszakban! A családi összetartás ilyenkor is aranyat ér, jó, hogy van segítséged, és együtt tudtok vigyázni a kislányra.

Részvétem a kutyus miatt!

2 napja reggeliztünk is majdnem 50k Huf-ért hárman. De 550-900k Frankért már láttunk egész jó kis ingatlanokat. Mi is megnézegettük az ingatlanos kirakatokat. Ez egy más világ. Jó lenne kiköltözni, mert jó érzés nem depressziós és szorongó emberek között sétálni, de még mindig nem érzem magam rá készen. Na meg páromnak sem ártana tanulni a nyelvet.

Itt nincs kolbász, csak bratwurst Ittlétem legnagyobb fájdalma, rokonokkal hozatok otthonról, meg én is mindig hozok, amennyit lehet

Az anyagiakat nézve relatív. Otthon az infós bér sokkal jobban kiemelkedik az átlagból, tehát az éhező jobbágyság mellett nagyobb királynak érezhettem magam, hogy én akár ceres kenyeret is vehetek, míg ők csak csavaros kiflit. Itt kisebb a szórás az alacsony meg a magas fizetés között, és mindenkinek futja dolgokra. És mivel sokkal magasabb a fizu ha venni kell laptopot, autót stb, azt sokkal kevésbé érzi meg az ember.

A kolbászkerítést én leginkább abban élem meg, hogy ha egymás mellé teszünk egy magyar, meg egy itteni falut, akkor az egyik egy omladozó putri, a másik meg egy gyönyörű hangulatos kis település.

Viszont itt nem lesz saját kerítésem, egy 80nm lakás kerül olyan 300-500m hufba, egy házat meg már a végtelenbe és tovább.

És van már náci aranyból kovácsolt kolbász kerítésed?

Hinni és bízni kell a gyógyulásban! Igyekezni, hogy ne legyenek úrrá a negatív gondolatok, bár tudom, hogy piszok nehéz. Két közeli rokonomat is megmentette a chemo és azóta teljesen egészségesek. Én bízom benne, hogy Nálatok is ugyanez lesz a végeredmény!

2 éve Svájcban

Erőt és kitartást! Minden rendben lesz, annak kell lennie. A feleségeddel majd közösen elgondolkodtok a gyógyulást megünneplendő új kutyuson esetleg.

Kitartást kívánok én is és mielőbbi gyógyulást a feleségednek! Soha ne adjátok fel és legyetek mellette, ahogy csak a jelenlegi helyzetben tudtok. Kislányoddal is, ha csak telefonon, de beszéljenek rendszeresen, belőletek, a családjából rengeteg erőt tud meríteni!

Kitartást és sok erőt kívánok! Illetve a lehető legideálisabb kimenetelt.

Köszi mindenkinek! Van azért segítség, anyós / én anyum vetésforgóban jönnek vigyázni Emmára. Feleségem esélyei nem rosszak egyébként, akár meg is gyógyulhat. Az elkövetkező héten sok minden múlik.

david139: hát igen, de úgy legalább az tudja vigasztani az embert, hogy leélte az életét. Pedig most aztán rám férne egy terápiás kutya.

Kitartás, a gyerkőc miatt mindenképp erősnek kell lenned. A feleségednek meg jobbulást. Sajnálom.

Kitartást, és jobbulást a feleségednek!
Kutyákkal pedig sajnos ha tisztességesen megöregednek, akkor is túl kevés ideig vannak velünk, így meg aztán főleg