Ki gondolta volna, hogy egy szinte a semmiből jött kis észt művészcsapat 2019 végén egy absztrakt, elvont, erősen szöveg központú nyomozós RPG-vel megcsinálja az év meglepetését?
Én biztos nem, pedig az eleinte No Truce with the Furies címen futó projektet egészen régóta követtem, de arra nem számítottam, hogy nem csupán remekül sikerül majd, de a közönség és a kritika is egyaránt tárt karokkal fogadja. A 9/10-es Metacritic átlag, a rengeteg díj és elismerés bőségesen bizonyította, hogy igenis van igény minőségi, elgondolkodtató, egyedi játékokra, amelyek erősen megkövetelik, de meg is hálálják a beléjük fektetett időt, energiát és figyelmet.
A PC-s megjelenés után egy évvel, 2020 decemberében a fejlesztő ZA/UM bejelentette, hogy érkezik a Final Cut verzió, amely egyrészt gyakorlatilag a Disco Elysium konzolos megjelenéseit takarta, másrészt tartalmilag is kibővítette a játékot. De mit lehet még fejleszteni egy olyan játékon, amely már eredeti verziójában is szinte tökéletes értékeléseket kapott?
A legnagyobb és legfontosabb fejlesztés egyértelműen az eredeti játék talán egyetlen hiányossága volt: a teljes szinkron. A Disco Elysium párbeszédei és a főhős 24 skillje/belső hangja eleve több mint egymillió szavas forgatókönyvet tesznek ki, így nehezen volt elvárható ehhez egy teljes szinkron elkészítése, a ZA/UM mégis felvette a kesztyűt, és sikeresen abszolválta is a feladatot, mindezt pedig tették a játék eddigi minőségéhez méltóan.
Revachol városának sokszínű népességét tükrözve az utolsó mellékkarakterig mindenki változatos, különböző akcentusokon megszólaló hangot kapott, amely hangok egyébként tökéletesen illenek is az adott figurához. Akadnak persze olyan szereplők, akik kicsit hátrányukra változtak az eddigi, csak részben szinkronizált hangjukhoz képest, a többség azonban zseniálisan sikerült. Különösen kiemelném a fejünkben vitatkozó hangok megformálóját, a jazzénekes Lenwal Brownt, aki mély, nyugodt, de tekintélyt parancsoló orgánumával még magasabb szintre emeli az egész játék nyomasztó, szürreális hangulatát. Kifejezetten élmény hallgatni, ahogy ízesen kommentálja szakadt főhősünk szerencsétlenkedését.
Persze akit eddig is a Disco Elysium a tengernyi, irodalmi igénnyel megírt, filozófiai mélységekbe merülő, nehezebb angol szövege ijesztett el, annak a felmondott szöveggel se lesz feltétlen sokkal befogadhatóbb a mű. Pláne, hogy a karakterek mindent szépen lassan mondanak ki, amit egyes töltelékszövegek esetében a szinkron miatt még nehezebb szívvel nyom tovább az ember.
A teljes szinkron mellett további extrák is helyet kaptak, ami az ilyen kiadásoknál szokásos új tárgyakon, ruhákon, animációkon és cutscene-eken kívül új, politikai irányultságunkban való további elmerülést biztosító mellékküldetéseket is jelent. Ezek egyenként körülbelül félórás mellékszálak, amelyek a végkifejletet ugyan nem befolyásolják, és minden végigjátszás során csak egy-egy, politikai nézetünknek megfelelő iránnyal találkozhatunk, ám az új karakterek és plusz lore-adalékok miatt így is érdemes rájuk nézni.
Technikai oldalról sajnos már egy picit vegyesebb a kép. Bár én a PC-s verzióval játszottam, a hírek szerint a konzolos változatok optimalizálása kicsit vegyesre sikerült, és a számomra pedig fontos új funkció, a teljes kontrollertámogatás sem problémamentes. Én egy mezei xinput kontrollerrel próbálkoztam, de a játék csak félig volt képes megemészteni: volt gomb, ami működött, volt ami egyáltalán nem, így végül rengeteg hiábavaló megoldási kísérlet után feladtam, és maradtam az eredeti egér plusz billentyűzetnél. (Remélem, ezt azért idővel orvosolják majd.) Az eredeti játék viszonylag bugmentes volt, és új hibákkal itt sem találkoztam, maximum olyan szinten, hogy egy-egy helyen mégsem kapcsolt be a vonatkozó beszédsáv, de ez csak elvétve fordult elő.
Ezektől függetlenül a Disco Elysium még mindig egy szenzációs játék. Egy pillanat alatt újra magába szippantott, és alig tudtam abbahagyni. Aki eddig nem próbálta, ennél megfelelőbb alkalmat nem is találhat, hogy teljes pompájában, szinkronnal élvezhesse ezt az egyedi, bizarr kalandot. Aki pedig már próbálta, annak is megér egy második nekifutást, hisz egyrészt a játék eddigi PC-s tulajdonosai ingyenes update-ként juthatnak hozzá a Final Cut új tartalmaihoz, másrészt a Disco Elysium eleve extrém nagy döntési szabadsággal rendelkezik, így garantált, hogy nem lesz a végigjátszás kétszer ugyanolyan.
