Nagyon kellemes emlékek kötnek a The Pathlesshez: nemcsak mert az egyik első tesztem volt a PlayDome hasábjain, de nagyon is élveztem az Abzû fejlesztőinek újabb alkotását. A játékról mindent elmondtam, amit gondoltam anno, és így jó két éves távlatból mindez nem kopott vagy változott semmit. Időközben viszont befutott a Nintendo Switch változat, és őszinte lelkesedéssel ugrottam neki, hogy immár kézikonzolon újra átélhessem azt a csodát, amit PlayStation 5-ön jelentett (ennek kapcsán ez a cikk inkább a portolásról fog szólni, a játék megismeréséhez a korábbi cikket javasolnám).
S akkor rögtön térjünk is a tárgyra: az egyik szemem sír, amíg a másik nevet. Igen, ugyanis a konverzióért felelős fejlesztők szinte csodát tettek, amikor a játékot átírták a kis gépre, és teljesen nyilvánvaló, hogy kompromisszumokat kellett ezért hozni. Azonban némelyik már túlságosan is nagy, ami bizony elvesz az élményből, és ez főleg látvány terén igaz, ami egy, a vizualitásra erősen építő játéknál nem feltétlenül jó hír. Azért játszható marad a dolog? Nos, ez erősen függ a játékos hozzáállásától. Megpróbálom összegezni, aztán döntsön mindenki saját belátása szerint.
Kezdjük a felbontással, ami igencsak vissza lett véve. De olyannyira, hogy asztali módban is csúnyábbnak éreztem, mint az átlag Full HD játékokat. Bizonyos UI-elemek nehezen is olvashatóak emiatt, szóval nemcsak a látvány, hanem maga a használhatóság is csorbát szenved. Sajnos a textúrák is jóval egyszerűbbek értelemszerűen, ami komoly visszaesést jelent vizualitás terén. Ráadásul erősen jelen van a pop-in jelenség, vagyis hogy rengeteg dolog a szemünk láttára tűnik fel éppen előttünk a semmiből, ez pedig pont a gyors száguldozások alkalmával hat igencsak nyersen.
A legnagyobb probléma viszont a játék teljesítménye, ami bizony az eddig említett korlátozások ellenére is gyakran beesik nem kívánt tartományokba. A legtöbb esetben szépen tartja a 30 fps-t, de főleg nagyobb terepeken (amint kiérünk az első, kvázi tutorial szakaszról) komoly beszaggatások jelentkeznek, ilyenkor 10 fps környékére esik vissza a képfrissítés, ami talán mondanom sem kell, mennyire zavaró tud lenni.
Nehéz szívvel érkeztem meg a lezáró, jellemzően az összegző értékelést adó bekezdéshez. A The Pathless Switch portján látszik az akarás, de sajnos részemről egy teljesen kiherélt verziót látok. Aki tolta PS5-ön, annak semmiképp sem tudom ajánlani, mert csalódás lesz mindenképp. Ha valakinek azonban első találkozás a játék, akkor kellő kompromisszumérzékkel talán élvezheti majd, de nekik is inkább a handheld módot ajánlom fogyasztásra, a kis képernyő sok problémát megold.
