Szinte hihetetlen belegondolni, hogy a Microsoft Flight Simulator sorozata 1982 óta létezik. Akkor jelent meg az 1.0-s verziót, amelyet néhány évente követett egy-egy újabb rész. A 2006-os Flight Simulator X után viszont hosszú szünet jött a sorozat életében, és csak 2020-ban érkezett az új változat, amelyet nyugodtan nevezhetünk korszakalkotónak. Az hagyján, hogy a repülőgépek kidolgozottsága már-már zavarba ejtően részletes volt, de az a tény, hogy a Föld bolygó bármely pontja felett repülhettünk, akár valós időjárással, napszakkal és műholdképek alapján hűen visszaadott domborzattal, textúrával és vegetációval, na azon akkor elámult a világ.
Talán tavaly jött a hír, hogy a játék fejlesztője, az Asobo Studios hamarosan érkezik az új résszel, a Microsoft Flight Simulator 2024-gyel, amely idén novemberben meg is jelent. Úgy tűnik a Microsoft ezzel visszatér a szériára korábban jellemző néhány évenkénti újabb kiadáshoz, és lefejleszti (lefejlesztteti) a friss programot. Amikor olvastam a hírt az érkező 24-es játékról, őszintén szólva nem értettem, miért lenne szükség máris egy új részre, mert egyrészt elképzelni nem tudtam, hova lehetne még fokozni az élményt (elvégre az egész bolygó a rendelkezésünkre állt, és folyamatosan növekedett a repülhető, ám fizetős gépek száma), másrészt nem éreztem úgy, hogy fejlődött volna annyit a technológia, hogy merőben újként vagy másként hasson az új rész. Mindkét esetben tévedtem.
Viszont mielőtt beleugranék a részletekbe, muszáj megemlítenem a megjelenés óta fennálló botrányos helyzetet a játék körül. Mivel a játék folyamatos internetkapcsolatot igényel (ennek okairól később), az indulás után gyakorlatilag azonnal összeomlottak a kiszolgáló szerverek, a játékosok nagyrésze vagy be sem tudott lépni, vagy ha igen, akkor végtelen várakozás következett, hogy betöltődjön akár csak egy menüpont is. Az Asobo Studios gyorsan ki is adott egy sajnálkozó közleményt, amelyben közölték, hogy igyekeznek összerántani egy combosabb szerverparkot, de a helyzet nem sokat javult mára sem. A lassú töltés mindennapos, de legalább már nem crashel a játék. Egyelőre nem üzemel a marketplace, nem kompatibilisek az MSFS2020-hoz vásárolt modulok, és rossz a multiplayer élmény.
Nem véletlenül késett sokat ez a teszt, gondoltam, kivárom, amíg rendezi sorait a Microsoft, de lassan egy hónapja így áll a Microsoft Flight Simulator 2024. Szóval úgy ítéltem, felesleges tovább húzni, inkább jelzem ezeket a bosszantó jelenségeket. Nem éppen erre számít az ember, miután kicsenget legalább 30 ezer forintot (és ez csak az alapjáték ára, közel 100 ropit kérnek az Aviation Editionért). Még azt sem tudom mondani, hogy a Game Pass előfizetők jól jártak, hisz ugyanolyan játszhatatlan számukra is a játék, de legalább perkálniuk nem kellett érte a havidíjon felül.
A kellemetlen feketeleves után nézzük, miben és hogyan sikerült felülmúlni a négy évvel ezelőtti részt! Kezdjük a technikai dolgokkal! Említettem, hogy a játék állandó internetkapcsolatot igényel. Ez önmagában manapság nem meglepő, a napszak és az időjárás valós lekövetéséhez már az MSFS2020-nak is szüksége volt netre. És hogy mi másra volt még szüksége? Bődületesen sok tárhelyre. Ha azt szerettük volna, hogy a virtuális földgömböt megpörgetve, egy tetszőleges helyre rábökve azonnal felfedezhessük a levegőből, akkor bizony több gigabyte-os scenery csomagokat kellett letöltenünk. Azt hiszem egy ponton közel 300 GB-ot foglalt nálam az MSFS2020 annak idején.
Na, ebben újít a 2024-es kiadás. Nem szükséges már letölteni ezeket a pakkokat, a játék streameli őket. Ez nyilván nemcsak állandó, de gyors netkapcsolatot is igényel, ráadásul legjobb tudomásom szerint jelenleg offline módban egyáltalán nem működik a játék. Ez részben máris megmagyarázza, hogy miért feküdtek ki a szerverek a megjelenést követően. Természetesen ez a megoldás jótékony hatással van az elérhető tárhelyünkre, és elég impresszív megoldás az is, hogy a játékban amolyan Google Earth módjára böngészhetjük a bolygó felszínét, kedvünk szerint zoomolva, miközben a textúrák élesednek, és utcaszinten már a 3D modellek is megjelennek. Aztán ha repülni támad kedvünk, a kamera (valamennyi töltés után) szépen ráfordul a gépünkre, és mehet a gépészkedés az adott terület felett. Grafikai értelemben a játék nem lett szebb, viszont annál részletesebb, ami kihat az összképre. Persze csiszoltak egy rakás effekten, de a magasból letekintve nem feltétlenül lesz eltérő a látvány a 2020-as kiadáshoz képest.
Annál inkább lesz az a felszínen mozogva, ugyanis a széria történetében először el lehet hagyni a pilótafülkét, hogy aztán FPS vagy TPS nézetben kolbászolhassunk gyakorlatilag bármerre. Landolást követően (vagy még felszállás előtt) gyalogszerrel fedezhetjük fel a világot, legyünk akár Jakutföldön, Baján vagy a Húsvét-szigeteken. Természetesen a legszebb és legkidolgozottabb részek maguk a repterek és még néhány specifikus nemzeti park és egyéb természeti terület (pl. afrikai szavannák, Yellowstone), de egy random perui dzsungelben leszállva is kidolgozott fákkal, bokrokkal és sziklákkal találkoztam, nem beszélve az akkurátus hangeffektekről.
Bizonyos városok, repterek, nevezetes épületek kézzel lettek lemodellezve, de ha olyan települést választunk, amely nem tartozik ezek közé, akkor ez az ütős gyalogos élmény nem igazán mutatkozik. A procedurálisan generált épületek elnagyoltak, sokszor nem illenek a környezetbe, és a műhold- vagy utcakép felvételeken látható parkoló autókat sem helyettesíti 3D-s modellel a játék. Ettől függetlenül egészen immerzív élmény a gyalogos mód, nem számítottam rá, hogy ilyen sokat dobhat az összképen. És akkor még nem említettem, hogy repülés előtt a pre-flight checket is elvégezhetjük, ami többek közt azt jelenti, hogy a gépet körbejárva eltávolítjuk a motorvédő ponyvát, a bakot a kerekektől, de ellenőrizhetjük például a futómű állapotát vagy a magassági kormányt is.
Ami pedig játékélményben dob rengeteget, az a karrier mód megjelenése. Bevallom, a 2020-as kiadást elég hamar meguntam, mert annak ellenére, hogy imádom a repülős szimulátorokat, casual gamerként álltam hozzá, és nem volt kedvem megtanulni mondjuk egy Airbus A320 irányítását. A szokásos A-ból B-re történő közlekedés meg eseménytelen, ami a repülésben kívánatos dolog, játékélmény szempontjából viszont pont ellenkezőleg. A karrier mód viszont tökéletes arra, hogy bevezessen a játékba, és végigkísérjen az összes lehetőségen, játékmódon, amit a Flight Simulator kínál.
Pályafutásunkat kisgépes pilótaként fogjuk kezdeni, először csak sétarepülésekkel, de mehetünk helikopteres irányba, végezhetünk mentést, lehetünk utasszállító kapitánya satöbbi. Egy fejlődési fán láthatjuk, milyen lehetőségek várnak ránk. Kismillió munkát elvállalhatunk, láthatóan ezeket automatikusan generálja a játék, és generált hang adja a beszédet is, de engem így is megvett. Egy-egy „küldetés” hossza a 15 perctől kezdve akár egy óra is lehet, és mindig a pre-flight checkkel indul, tehát része a gép külső felkészítése, beindítás, kigurulás, felszállás, de ezek a jól behatárolható szakaszok át is léphetők.
Valamelyest kibővültek a tutorial küldetések is, de még mindig elég hiányosak, és csakis egy gépre, a Cessna 172-re vonatkoznak. Nem kapunk segítséget a rádiózáshoz, a toronnyal való kommunikációhoz, a repülési terv készítéséhez, a nagygépes repülésről nem is beszélve. A karrier mód viszont sokat segít abban, hogy begyakoroljuk az alap dolgokat, mint az iskolakör, a navigáció, az irányítás. Kibővült a repülhető légi járművek köre, most már hőlégballonnal és léghajóval is szelhetjük az eget, de ezek használatához például egyáltalán nem jár tananyag.
Főleg az újdonságokra koncentráltam a cikkben, mert úgy gondolom, hogy a pontos szimuláció, a változatos géppark, az élő forgalmi és időjárási adatok, a különféle activityk megléte mára alapvetés a Flight Simulatorben. Már csak idő kérdése, és az indulás körüli blama a feledés homályába merül, de még nem tartunk ott. Mégis, nehéz lenne nem lenyűgözőnek nevezni a Microsoft Flight Simulator 2024-et. Nem csak azért, amit prezentál, hanem azért is, mert a saját maga által korábban felállított mércét is megugrotta.
