Prince of Persia (2008)

Karácsony után végre elkezdhettem az általam nagyon kedvelt Prince of Persia széria legújabb részét, és mostanra sikerült vele annyit játszanom, hogy talán véleményt is mondhatok róla.
Alapvetően dicsérni fogom a játékot, ugyanakkor egy olyan negatívummal kezdeném, ami nem a készítők hibája, ennek ellenére nem lehet szó nélkül átsiklani felette. Ez a negatívum pedig a játék csomagolása, ami egészen egyszerűen kritikán aluli. Túl sok jóra persze nem is számítottam, mivel a haza forgalmazó ugyanaz a cég, amelyben a Far Cry 2 esetében már csalódtam egy nagyot, de a Prince of Persia kiadásával még azt a szintet is sikerült alulmúlni. A játék egy egyszerű fehér műanyag tokban érkezett, amelyben furcsa módon 2 darab lemeznek is van hely, csak azt nem értem, minek, amikor az az egy lemez is egy papírtokban pihen. A borító nyomtatási minősége is hagy kívánni valót maga után, a mérete sem éppen megfelelő, az eredeti lemez nélkül nehéz lenne bizonyítanom, hogy nem valami illegális másolat van a birtokomban. Magyar nyelű kézikönyvet ne is várjon senki, de angolt sem, mert a dobozon hanyagul közlik, hogy utóbbi a játék lemezén található meg. Ennél a résznél néztem meg a naptárat, hogy valóban 2008-at írtunk-e. Persze lehetne arra hivatkozni, hogy a játék kevesebb, mint 7 ezer forintba került, ami szerintem nem lenne túl jó érv, amikor alig egy ezressel többért idén olyan igényes kiadások láttak napvilágot, mint például a S.T.A.L.K.E.R.: Clear Sky, a Mass Effect, a The Witcher bővített kiadásáról már nem is szólva.
A lényeg, hogy az új Prince of Persia ennél jóval igényesebb kiadást érdemelt volna (külföldön persze meg is kapta), szerencsére a játék elindítását követően gyorsan elpárolog az ember felháborodása, mert maga a játékélmény, illetve a már-már művészi igényességgel bíró grafika bőségesen kárpótol a gyatra külső miatt.
Az új rész sok tekintetben szakított az előző trilógiával, ennek ellenére ugyanúgy képes órákra a monitor elé szögezni a játékost, mint az elődök. A harcrendszer nagyon leegyszerűsödött, egyfajta ritmusjátékká alakult, ami kétségkívül nagyon látványos, ugyanakkor nem nyújt akkora kihívást, mint a korábbi rendszer. Megfigyeltem azonban, hogy ugyanazon ellenféltípus legyőzése olykor csak 2-3 kattintásba kerül, máskor viszont ennél jóval nagyobb erőfeszítést igényel. Sokan egyébként azért ítélték el látatlanban a játékot, mert nagyon kevés benne a harc (voltak olyan hírek, hogy csak a pályák végén). Szerencsére ennél azért több van, igazából ezzel a harcrendszerrel én éppen elegendőnek találtam a harc mennyiségét.
Ami az ügyességi platform részeket illeti, némi egyszerűsödés itt is tapasztalható, ami abban mutatkozik meg, hogy sokszor olyan érzésem volt, mintha főhős tőlem függetlenül végezne bizonyos mozdulatokat. Ezzel együtt ez a rész szerintem rendkívül szórakoztató lett, a pályák nagyon jól vannak felépítve, sokszor egészen hosszú mozdulatsorokat lehet előre megtervezni, és szerencsére végre is lehet hajtani őket. Hibázni persze lehet, ilyenkor Elika visszaránt az utolsó biztonságos területre. Ezt a módszert sokan kritizálják, én inkább azok táborához csatlakozom, akik szerint ez a megoldás sokkal jobb, mintha egy töltőképernyőt bámulnánk, az eredménye pedig lényegében ugyanaz. A már "megtisztított" pályákra célszerű többször is visszatérni, ha a lehető legtöbb fénygömböt (nem jut eszembe a pontos megnevezése) be akarjuk gyűjteni, ugyanakkor az időközben megnyíló új lehetőségek miatt - melyek segítségével korábban elérhetetlen részekre juthatunk el - ez a játékidő növelő módszer számomra nem volt unalmas, főleg azért mert a látvány sokadszorra is képes volt elvarázsolni.
Véleményem szerint az új felfogás alapján készült Prince of Persia nagyon jól sikerült, a szemléletváltás ellenére is méltó az elődökhöz. A két főhőst könnyen meg lehet kedvelni, a párbeszédek jók és a humort sem nélkülözik, a történet kellően érdekes, a játékmenetet a fent leírtak alapján jó néhány óra játék után sem válik unalmassá, igaz, a térkép alapján attól tartok, hogy a kalandok sajnos elég gyorsabban véget fognak érni. Éppen ezért bízom benne, hogy egy év múlva hasonló lelkesedéssel írhatok majd a folytatásról is.