The Blood of the Dawnwalker teszt – Éjjel-nappal szívás

Ne maradj le híreinkről és cikkeinkről, kattints ide, és állítsd be saját forrásként a PlayDome-ot!

Rengeteg idő telt el a The Witcher 3 megjelenése óta, de kevés RPG tudott azóta felérni hozzá. A zseniális programot tető alá hozó CD Projekt RED-től távozó főbb agytrösztök 4 éve saját vállalkozást alapítottak Rebel Wolves néven, akik immáron 160 főt számláló nagy csapattá váltak. Első munkájuk gyümölcse érett be most, amelyen szorgosan dolgoznak tovább, hogy minél jobb formában tárják azt a játékosok elé. Párhuzamokat nem fogok vonni kritikámban a Witcher és a The Blood of the Dawnwalker közt, mivel az új IP egy saját ötlet, így teljes egészében erre koncentrálok.

Történetünk Európában játszódik, a XIV. század közepén, ahol éppen tombol a pestis. Sangora rejtélyes völgyében járunk, a Kárpátok szívében, ahol főként ezüstöt bányásznak. Egy helyi fiatalember, Koen a lehetetlennel találja szembe magát, amikor is egy csapat vérszívó megmenti támadóitól, de nincs köszönet vagy önzetlenség eme cselekedetben, mert Brencis, a halhatatlan vrakír és vazallusai épp hatalomátvételt hajtanak végre Sangorában. Az egykori uralkodót és a nemességet kivéreztetik, majd átveszik a vezetést a környéken. Kárhozott vérükkel meggyógyítanak minden betegséget, ami a testet rágja (szellemi gondokra nem ad gyógyírt, ez fontos lesz később), cserébe csupán egy pint vért kérnek a rendszeresen megtartandó misén, amin minden felnőttnek kötelező részt vennie (akik egy csepp vrakír vért isznak, innen az immunitás). Koen és családja így „békében” és egészségben él Brencis uralma alatt, a völgyből kivezető utakat lezárták, így a külvilág nem is tudja meg, mi történik valójában a régióban. Nem minden lakó repes az örömtől, viszont a lázadást halállal sújtják, így az emberek moderálják magukat. Mégis, valami pusmogás hallható és szerveződés nyomaira lel Koen, ahonnan már nincs visszaút.

Az erősen sztoriorientál játékban hamar egy kezdetleges lázadás szenvedő szereplőjévé válunk Koennel, majd egy kis bosszú és félresikerült átalakulás folyományaként hajnaljárók leszünk, így 30 napunk marad, hogy kiszabadítsuk családunkat az éjszaka gyermekei markából. A szerepjáték egy nappal-éjjel váltakozó ciklusú rendszerben halad, ami 8–8 szegmensből áll, de csak úgy magától nem fog telni az idő, ne ijedjünk meg. Minden fő- és mellékküldetés elvégzése valamennyi órát vesz igénybe, amit tökéletesen látni fogunk, nem ugrunk vakon bele semmibe. Még azt is jelzi a rendszer, ha egy másik napszakba lóg át majd a küldetés vége, így tökéletesen tudjuk tervezni majd a programokat. Szintlépések és missziók után járnak képességpontok, de ezek piciny részének elköltése lesz ingyen, a többiért súlyos időt fogunk pengetni, általában 1-2 szegmensnyit. Eleinte sok mindenre nem tudunk költeni, de azt a keveset is megéri megfontolni.

Miért fontos a napszak? Koen nappal a bűbájos oldalát csillogtathatja meg a bajvívó mellett. Ezek a varázslatok éjszaka nem működnek, mert vrakír alakban a bőrbe vájt rúnák szinte azonnal meggyógyulnának. A furcsa vérmágiát gyakorolva egy-egy kunszt ellövése életerőt emészt fel, rajtunk áll, hogy szeretnénk-e élni eme képességekkel. Életerőt visszanyerni étkezéssel tudunk, egy fej vöröshagyma is visszaállít másodpercenként pár százalék energiát, de érdemesebb növényeket gyűjteni, majd a már megtalált receptek általi kenőcsöket gyártani.

Jómagam szinte teljesen mellőztem ezt a mágiavonalat, amely az ellenfelek manipilálására épít, madarakat idéz és gúzsba köt. Az alapképességei így is megvoltak karakteremnek, amivel asztrális síkokat nyithatunk bizonyos helyeken erős lényekkel való harcra, vagy halott embereket lehet szóra bírni, kényszeríteni, hogy elmondják utolsó mondataikat. A nyomozás ebben a játékban egész jól sikerült, speciális látásunkkal könnyen követhetjük a nyomokat. Sok küldetés vagy NPC csak nappal érhető el, az említett hullákkal való csevej és kihívások például nem mennek este a fentebb taglaltak miatt. Éjjel Koen hosszú karmokat és fogakat növeszt, képes regenerálódni, de a legfontosabb: vérre szomjazik!

Morális iránytűnkre van bízva, hogy csupán az arra ugrabugráló tapsifülesek, a patakban fürdőző hápi kacsák, a mezőn legelő tehenek, kecskék vagy az erdőben szökkenő szarvasok látják-e valódi természetünket. Az állatok méretüktől függően állítanak vissza HP-t, ha mohó harapással rájuk vetjük magunkat. Nem a legjobb vér egy kárhozottnak, de az életben maradáshoz elég. Szinte minden fontos NPC veszélybe kerül éjszaka, ha Koen életerejének túl sok része hiányzik. Egy bizonyos pontig képes uralkodni magán, de még akkor is be van dobva opciónak, hogy engedjünk a kísértésnek. Sztorikarakterek juthatnak pokolra, ha éhesen elegyedünk velük szóba – ilyenkor a program nem is kínál lehetőséget a megóvásukra. Határértéken lavírozva véletlenszerűen a jó válaszok is átváltozhatnak kedvezőtlenné egy-egy pillanatra, így óvatosan, időben kell döntést hozni, amiből a The Blood of the Dawnwalker rendesen el lett eresztve.

Millió és egy választási lehetőséget dobálnak elénk utunk során a játék, de csak sok órányi tapasztalat után fogjuk rendre kiszűrni melyik az „unokázós csalás”, amivel csupán drága időnket fogjuk elvesztegetni. Egy problémára sokszor több megoldás is létezik, lehet, hogy egy korábban teljesített cél által előnyhöz jutunk válaszadásnál, így spórolunk némi időt. Máskor a kíváncsiságunk fog odaragasztani fél napra egy szereplőhöz – tényleg bele tudjuk magunkat élni a történetbe és a főhős célját magunkénak érezhetjük. A 30 napos időhatár Damoklész kardjaként lebeg a fejünk felett, ami bár megadja a varázsát a stuffnak, ugyanakkor halálra is frusztrálhat. Mini spoilerként annyit elárulok, hogy nem kell ennyire félni ettől, mert lehet időnk a dolgok oroszlánrészére, és ha kevesebbet fejlesztünk, akkor még maradhat is belőle.

Akár fényes nappal, akár sötét éjen kalandozunk, kardforgató tudományunkra mindig támaszkodhatunk. Rendkívül élvezetesre és könnyen elsajátíthatóra sikeredett a harc, ami a támadás mellett erősen épít a védekezésre. Négy irányba csaphatunk, illetve védekezőállásból szintén négy irányra kell koncentrálnunk. Az ellenség támadása közben jelzés látható, hogy melyik irányból érkezik az, megfelelő pozíciót felvéve még az állóképességünk sem csökken a védekezésnél. Tökéletes időben hárítva pedig ellentámadást hajthatunk végre, amire több későbbi skill épít, így érdemes hamar elsajátítani az alapokat. Normál nehézségen biztosan nem fog ez gondot okozni, kacarászva ütközhetünk meg több katonával/lénnyel egyszerre.

Brencis uralmának romba döntéséhez több út is vezethet, amiből az első a magányos verzió. Emellett csatlakozhatunk fajtársainkhoz, hogy együtt verjük le a zsarnokot, vagy felkereshetjük a rejtélyes lázadókat, akik miatt itt kötöttünk ki, hiszen a történetünk kezdetén látható bányalázadás is az ő saruk. Rengeteg morális döntést kell meghozni, ami kihat a karakterekre. Tetszett, hogy sok mást is megvitathatunk velük, mielőtt dűlőre jutunk, így néha még nehezebb a kezdeti döntés meghozatala. Kezdetben fiatal, tapasztalatlan vrakírként nincs más lehetőségünk, mint elkezdeni bomlasztani a három vazallus jelenlétét. Ehhez különálló célokat kell űzni, minél több sikerül, annál előbb gurul be az adott tag és kerülhetünk közel hozzá valamilyen harmadik fél által. Ezeket a segítségeket sem szükséges elfogadni, de bitangmód színesítik a sztorit. Viszont ahogy haladunk eme célokkal előre, úgy válunk hírhedté. Minden ilyen szintlépés egy korlátozást von maga után, az utolsó kicsit ellehetetlenít minket, jelezve a történet közelgő végét.

Nyitott világban kalandozhatunk, háttérben a híres hegységgel – a The Blood of the Dawnwalker egy kirándulós cucc a kezdetekben. Eleinte leginkább elhagyatott kolostorok és romok kerülnek elénk a falukon túl, majd egyszer csak elérjük a fővárost, ami egy teljesen más hangulatot kölcsönöz a kalandnak. A nyüzsgő piactér, az eltérő negyedek mind más látnivalót és tennivalót rejtenek, lehet, hogy valaki megveszi az addig gyűjtögetett, illegálisnak számító ezüsttárgyainkat is, ki tudja. Minden új terület Sangora völgyében szereplők és küldetések sokaságát rejtik, a nagyszerűen megírt párbeszédek miatt is egy élmény felkutatni őket. Ezt a fajta mesélést szeretem, ahol hibákat simán megbocsájtja az ember, csak kapjon többet ebből a fajta narratívából. Az emberi lényeken túl jelen van a természetfeletti is, így kísértetekbe, élőholtakba, csontvázakba, hüllőkbe, goblinokba és más kreatúrákba is belefuthatunk a vaddisznók, farkasok és medvék uralta környezetben. Egy fura kecskeember törzshez is közel kerülhetünk, akik ennek a fantasy világnak az egyik csúcsfigurái. A szűkszavú mekegők félelmetes ellenfelek, de erős szövetségesek is lehetnek.

Szerencsére a völgy telis-tele van kis útszéli szentélyekkel, amelyek gyorsutazásra is használhatók a fejlesztés és tárgyaink tárolása mellett. Ugyanakkor Koen piszok gyorsan képes szaladni vámpír adottságainak hála, nappal pedig egy varázslat által lesz szélsebes. 300-400 méter így nem is nagy távolság a térképen, de mielőtt megtennénk vele ennyit, vagy háromféle dolog miatt állunk majd meg, arra mérget lehet venni. Rengetegféle felszerelést találhatunk, amelyek közül kiemelném a könyveket, feljegyzéseket. Remek olvasmány mind, szellemes írások, és a magyar lokalizációnak hála ízesek is. Nem spóroltak semmiből, ha már a rengeteg vér és csonkítás nem lett volna elég felnőtt tartalom. Koen a harcokban brutális, nem egyszer lefejezi áldozatát, vagy a csörtét egy elegánsnak nem mondható láblevágással fejezi be. Éjjel képes függőleges falakra tapadni, karmaival hihetetlen mélységekig csúszni, de árnylépést használva kisebb távolságokba is teleportálhat. Így a felfedezés nem fájdalmas, lovak pedig egyáltalán nincsenek, ami eleinte fura volt, de nem igazán hiányzott.

Vizualitás terén az összkép szép. Jelen pillanatban két beállítás között választhatunk: Quality, 30 fps-re és Balanced, 40 fps-re törekedve. Megjelenésre lett beígérve a 60 fps Performance mód az Xbox Series S kivételével minden más konzolra, reméljük így is lesz, de számomra a jelenlegi minőségben is játszható volt. A zenék csodásak, a szinkron kellemes, nem tudok belekötni – pontosan olyan, mint amilyennek egy dark fantasy játéknak lennie kell. A játékidő 40 óra körül mozog, ez függ attól, hogy mennyit fedezünk fel a területből, hány küldetést hajtunk végre. A questek nagyon jók, és mint említettem, az írás is kiváló lett. Hangulatos játék nagyon, amelyben hibákat találtam nem egyet, de ezek javítására a day1 patchben sor kerül az ígéret szerint. Szinte bárhol lehet menteni akár gyorsan, akár manuális helyet használva, így akár kísérletezgetni is tudunk a megvásárolt képeségekkel. Sajnos a pontok visszaváltására nem találtam módot, nem lehet újraosztani azokat.

A történetorientált kalandok kedvelőinek kifejezetten ajánlom a The Blood of the Dawnwalkert, de az akció-RPG műfaj szerelmesi is megtalálhatják benne a számításaikat. Szép munkát végzett a Rebel Wolves csapata, érdemes lesz rájuk figyelni a jövőben.