Aztán amikor sorozatban jönnek az utasítások:
Keep formation! Four, return to formation! stb., rájössz, hogy egyrészt egy ilyen játék nem arról szól, hogy lényeg, hogy túléljem, és nem érdekel az egész.
Ha már háború, talán mond neked valamit a bajtárs kifejezés. Azért én nem nagyon örültem, amikor sikeresen de egyedül teljesítettem a küldetést. Főleg amikor egyik másik eléfutott, és én lőttem le!
Pl az első 2-3 pálya után, ha nem jól teljesítesz, akkor már egy teljesen más helyzetbe kerülsz, más lesz a következő pályarész, stb.
Ez volt az első olyan játék (taktikai FPS) számomra, ami igazán "interaktív" jelleget öltött. Nem arról szólt, hogy ha nem jól csináltad meg a pályát, kezdheted elölről, hanem mehetsz tovább, de a háború menete megváltozott.
Eddig 2x nyomtam végig a játékot. Elöször kb 1,5 hét volt, nagyon könnyűnek tűnt, legutóbb majd egy hónapig nyomtam, de olyan dolgok is előjöttek, amik azelőtt nem is voltak, mert eleinte bénáztam, és csak a saját biztonságomra törekedtem, meg mentem a magam útján. De amikor már egy egész rajt, vagy tankegységet kell elirányítani, pl egy aknamezőn keresztülvezetni, az már egész komoly! A legnagyobb az a pálya volt, ahol meg kellett találni egy titkos bázist, és be tudtál ülni egy orosz helibe, és azzal is szét lehetett lőni a bandát! Na az király volt!
Szóval: OFP rulezz!
GB GA-P55A-UD4, Core i5 750, 2x4+2x2GB DDR3 1600, Gigabyte HD5870 1GB, 1TB+3x2TB+750GB SATA2 Samsung, Genius5.1HomeTheater, Logitech G5, Samsung P2770HD, Corsair CX400W
