Helyesen teszed, hogy nem foglalkozol vele, menj el szórakozni, nehogy még véletlenül is kimaradj, háttérbe szorulj amiatt, mert őt zavarja a jelenléted. A gólyatáborban épp elég volt a lovagi cselekedet.
Ha jól emlékszem azt mondta, amíg együtt voltatok, "miatta" -de magad miatt is- lekoptak a barátaid. Most ne kövesd el ezt a "hibát", de látom, nem is fogod.
Egyébként ez mindkettőtöknek nehéz, az, hogy egy csoportba tartoztok, így még jó sokáig mindkettőtöket feszélyezni fog... EZ bőven elég arra, hogy idegesítsen mindkettőtöket, vagy főként őt. Hmmm.... Lehet bűntudat is, amit kivetít megfordítva, azaz nem bűntudatként jelenik meg a felszínen, a megnyilvánulások terén, hanem ellenségeskedésben, "utálatban", és magának is így definiálja, a valós okok meg lent maradnak a "mélyben", de azokkal valamilyen szinten tisztában van.
Eme zavart jelzi a részegségben mondott "vallomás", a csörgetés.
Hogy a nicknevemhez hű legyek, egy Frank Herbert gondolat
:
Párba állított ellentétek határozzák meg a vágyaidat, és ezek a vágyak börtönbe zárnak.
Itt igazából az ember konkrétan, ugyanazon dologhoz fűződő ambivalens érzelmeire, gondolataira mutat rá, nagyon egyszerűen tömören.
Nekem az a véleményem, sem te, sem Shanee (ő volt?) nem zártátok le magatokban kettőtök dolgát, nem engedtétek el egymást, az érzelmeket, ebből kifolyólag azt sem tudjátok, mit éreztek még egymás iránt, ehelyett van inkább dac és szembenállás. Catullus odi et amo-ja. A napi jelenlét ezt pedig erősíti.
Nem tudok igazán tanácsot adni, de egy négyszemközti beszélgetés, őszinte, ami belül feszít mindkettőtöket, azok kimondása talán előbbre vinne, hogy a mélybe vagy magasba, távolra vagy újra egybe, nem tudom megmondani.
De ez a "haláltánc", az állóháború beásott sáncaiból való kirohanás, majd visszarohanás csak felőröl benneteket már rövidtávon is.
PM-ben is írtam, hogy iszonyú kíváncsi lennék, hogy ezt miként éli meg, a másik oldalt is "fontosnak" tartom, hogy miként látja ezt...
[Remélem ezeket Shanee is olvassa...]

