Hmmmmmm... volt egy momentum a Caprica 2. vagy 3. (de inkább 3.) részében, ami eléggé szíven ütött. Annyira durván ráéreztek egy témára, ami minket is érint, hogy az elképesztő, számomra mostantól ez lesz az etalon ebben a témában.
Otthoni jelenet, kisgyerek, apuka, apuka öccse és egy harmadik, eddig ismeretlen férfi. Az apuka maffia-ügyekben érdekelt, az öccse pedig a maffiánál ilyen verőember, szóval "fizikai ügyintéző", klasszikus gengszter-figura. Az asztalnál teljesen átlagos témákról beszélgetnek, a kisfiú érdeklődve kérdez dolgokat az apuka öccsétől, aki ugye a nagybátyja. Ebédhez készülődnek kábé, és egyszer csak elhangzik egy ilyen a nagybáty szájából, hogy "a szerelmem", mire a kamera az eddig ismeretlen harmadik férfira úszik. Kiderül a néző számára, hogy együtt van a két férfi, a kisfiú pedig unottan megkérdezi, hogy miért nem fogadnak végre örökbe gyereket? A nagybáty válaszol valamit a kérdésre, de nem is ez a lényeg.
Az a TOTÁLIS KÖZÖNY, ahogy ez a jelenet végigment, egyszerűen zseniális volt. A Caprica univerzumban, ahol az emberiség egy sokkal fejlettebb technológiai és társadalmi szinten él, az, hogy ki meleg és ki nem egy olyan jelentőségű kérdés, mint hogy ki szőke és ki barna. Ez annyira rávilágított számomra a lényegre, hogy az nem igaz. Egy teljesen jelentéktelen jelenet volt az egész, és pont ez volt benne a lényeg: senki nem akadt fönn azon, hogy két férfi együtt van, ez 100%-ig ugyanolyan természetes volt, mintha egy nő és egy férfi lett volna együtt. Ahogyan a készítők nagyon de nagyon finoman utaltak arra, hogy egy fejlett emberiségnél ez a hozzáállás lenne az alap... hát ez rohadtul megütött. Zseniálisak a készítők, és zseniális az üzenet
My father was brutally murdered last week, and it's only now that I can look back and laugh.
