Az első játék nekem is nagy kedvencem volt és mikor megláttam az első videókat a készülő második részből már tűkön ülve vártam; úgy éreztem idén kétszer lesz karácsony
Nagy reményekkel telve vágtam hát bele a kalandokba.
A játék képi világa valóban elképesztő akár Csodaországot, akár a londoni helyszíneket nézzük, mindkettő a maga módján hangulatos és ejti rabul a játékost. Már a különböző világok felfedezése önmagában is hatalmas élmény, nagyon jól sikerült ugyanis a pályák megtervezése. Manapság ritkán látni ennyire ötletesen és kreatívan felépített atmoszférát, minden elismerésem a készítőké e tekintetben (személyes kedvencem Queensland volt; az elején lévő, fellegekben való barangolás fenomenális élményt biztosított).
A játék maradt a jó öreg akció-platform menetű, bár némileg változott is a helyzet. Ugyan én viszonylag lassabban játszottam, hogy lehetőleg megtaláljam a sok elszórt, felvehető bónusz cuccot (bár még így is maradt ott pár darab), de ezzel együtt is azt érzem, hogy a platform részek valamivel nagyobb túlsúlyban szerepeltek. Míg az első részben inkább a harcokat kötötték össze a platform ugrálós részek, itt inkább fordított lett a helyzet. Bár szeretem az ügyességi beütésű dolgokat, azért egy-két résznél talán már átestek a fűszeres ló túloldalára a készítők, mert a fejemet fogtam és használtam az ízes magyar nyelv kevésbé szép szófordulatait. A harc, ha nem is mindenhol meghatározó súlyú, cserébe viszont igazi adrenalinlöket lett. Modernizáláson esett át a mai trendeknek megfelelően, ám ez cseppet sem von le az élvezeti értékéből, igazán élvezetes minden mozzanata. Mindig taktikusan érdemes harcolni, különben könnyen fűbe haraphat az ember. Az irányítását elsőre kicsit szokni kell billentyűzeten, de gyorsan bele lehet tanulni. Amikor a videókból értesültem, hogy csupán 4 fegyver (plusz a nyuszi bomba és az esernyő) kapott helyet a játékban megijedtem, hogy ez kevésnek bizonyul majd, de a harcrendszer átalakításával ennyi tökéletesen megfelelt. Az arzenálunk fejleszthetősége is jó ötlet, még ha viszonylag egyszerű formában van csak jelen. Igaz, ha viszonylag aktívan gyűjtögettük a fogakat, akkor körülbelül az ötödik fejezetre már a teljes felfejlesztést végre lehet hajtani. Ez sajnos kicsit vissza is üt, mert kis túlzással ez a szakasz már abszolválható csupán a teapot cannon-nal és így kicsit sematikus és monotonabb lesz a küzdelem (persze természetesen csak rajtunk múlik, hogy mivel tesszük a harcot változatosabbá). Az ellenfelek (amikből ugyan fejezetenként nincs túl sok típusú) kivitelezése is igen egyedire sikeredett. A különböző minijátékok pont mindig a kellő időben következtek, hogy egy kis pihenés gyanánt szolgáljanak az ugrálós és harci részek közepette.
A történet kifejezetten jóra sikerült. Mivel az első játék alaptörténete elég egyszerű volt, így könnyen ki lehetett azt kicsit jobban bontani ebben a részben, és hála istennek egyáltalán nem érezhető, hogy idétlenül belemagyarázós lenne. Kicsit talán túl felnőttes lett a téma, valószínűleg ez is az egyik oka, hogy 18-as besorolású lett a játék. Az elgondolás, hogy a különböző szereplőkhöz kötődően gyűjthetünk emlékfoszlányokat csak tovább segíti a sztori puzzle darabkáinak összerakását. Ugyan ahogy már többen említették a játék elég erős angol szövegkörnyezettel rendelkezik, amit nem könnyű megérteni, de a sztori fő vonala viszonylag szerényebb nyelvtudással is megérthető.
Az utóbbi hónapokban az erőteljes reklámkampány miatt tény, hogy nagyon sok mindent lelőttek a játékkal kapcsolatban (talán az egyik legnagyobb kár, hogy felfedték hogyan végzi Executioner), de mivel kellően változatos az egész, még így is rengeteg felfedezni valót meghagytak a játékosoknak szerencsére. Aki szereti az ilyen típusú játékokat és nem riad vissza a kicsit groteszkebb megjelenítéstől az feltétlen próbálja ki, szerintem nem fog csalódni benne!
Elnézést ha kicsit hosszúra nyúlt az értékelésem, csak mivel még friss az élmény gondoltam kiírom magamból
