Álmok

Nem tudom, én már kábé hónapok óta nem emlékszem az álmaimra felkelés után, ami egyébként igen furcsa, mert ilyen hosszú ideig nem szokott jellemző lenni. Egyébként azt gyanítom, hogy az én elmúlt napi alvajárásom valószínűleg azért történt, mert szeptember óta valami irgalmatlan mennyiségű és mértékű stressz alatt álltam nap mint nap és most hogy ez a szünettel pár nap óta megszűnt, így az elmém szerintem most próbálja feldolgozni a megmaradt emlékeket, amik álmomban valószínűleg megjelennek és emiatt következet be most egy ilyen állapot is, mint az alvajárás. És ha ez így van, akkor viszont nálad is ugyanerre tippelek, mert a leírtak alapján gondolom te is most próbálsz visszaállni egy nyugodtabb kerékvágásba. Egyfajta ilyen elnyúló "stressz utáni másnaposság" lehet ez, ami most nálad talán durvábban jelentkezik mint életed egyéb szakaszaiban. Fogadni mernék, hogy ahogy nekem is, neked is ez volt messze a legstresszesebb és gondokkal teli éved, igaz? Ha pedig tényleg így van, akkor tiszta sor. Szerintem kezeld higgadtan és maradj olyan nyugodt és kiegyensúlyozott, amennyire csak tudsz. És amint az elméd végzett majd a "nagytakarítással" el fog múlni ez a dolog.

@neumark: Sajnos (mármint az én szemszögemből nem sajnos ), semmi tapasztalatom nincs az alvajárással, de gondolom, az agy nem nyíratja ki magát, tehát baj nem lehet belőle. Olvastam, hogy akadt már olyan, aki autót is vezetett (vagy csak próbált?), mégis, sosem hallottam olyasmit, hogy az alvajáró önmagát vagy bárki mást megsebesített volna. Valószínűleg nem is tarthat olyan hosszan. Egy utánaolvasást megérne, most így érdekelni kezdett a dolog.


"Valami lehet a levegőben" amúgy, mert én is(?) szarul alszom.
Furamód amikor Pesten voltam az albérletben, és a magánéleti szarságok igen nyomaszthattak, nagyon nyugodtan aludtam. Talán éppen azért, mert a "józan, éber eszem" tisztában volt a gondokkal. Most ellenkezőleg. Fogalmam sincs, mi lehet a baj, elvileg minden rendben, és mégis, biztos vagyok benne, hogy "lelkileg", pszichésen, nevezzük, ahogy akarjuk, valami gebasz van, de "józanul" nem vagyok képes rájönni, micsoda. Egyrészt már több, mint egy hete küzdök (ilyenkor!) valami enyhe influenza-szerű bizbasszal, hol köhögök, hol a torkom kapar, hogy a fülem dugul el - és, persze, rosszul alszom.

Egészen pár nappal ezelőttig például simán azt hittem, olyan csak a filmekben van, hogy valaki üvöltve ül fel az ágyban. Hát, a f*szt! Anyámék felébredtek rá... és semmire nem emlékszem. Már akkor sem emlékeztem, pedig jellemzően a felriadáskor az ember legalább az "érzéseit" még tartja, ha az álomból semmire sem emlékszik is, azaz haragot, ijedtséget, valamit - én nem. Simán csak az első képem az, hog ordítok, és ülök az ágyban. Mókás volt.
Rá egy napra arra riadtam fel, hogy egy baszottul nagy, tenyerem-méretű, hatlábú bogár mászik az ágy melletti falon. Eszemet vesztve kaptam a telefon után, a fényében kábé húsz másodpercen kereszül kerestem a falon, az ágy mögött stb. a rohadékot, és nem jöttem rá, hogy ez nem lehet valóság. Még amikor visszafeküdtem aludni, akkor sem azt mondtam, "faszságokat látok félálomban", hanem annyit, "oké, talán nincs is ott", csak reggel jöttem rá, hogy az agyam már megint szivatott.

Szóval, tényleg nem tudom, mi a halál bajom van, de mindezek a jelek arra utalnak, hogy valami márpedig van. Ezek után az esetek után egyébként bejátszottam azt egy este, hogy kivont szablyával aludtam az ágy mellett. Tippem nem volt, mi nyomasztja az agyam, de egy próbát megért - az eredményre persze nem emlékszem tehát valószínűleg elfogadhatóan aludtam. Kellene még pár kísérleti mintavétel.

Nem tudom, az egyébként feltűnt már álmotokban, hogy a személyiségetek esetlegesen hogyan változik? Értem ez alatt azt, hogy az utóbbi években többször vállalok fel konfliktusokat, könnyebben csapok át agresszióba, többször viselkedek támadólag, és ez az álmaimban is - még akár a rosszakban is - jelentkezik.

Néha utálom, mennyire a saját, itt-ott kontrollálhatatlan elménk foglyai vagyunk.