Elhunyt...

Kiegészítésként:

Az eset ismét felveti annak kérdést, hogy meddig terjed az egyéni elgondolások és véleménynyilvánítások szabadsága, és hol kezdődhet el az, hogy a társdalomra veszélyes elemeket kiszűrik és még szörnyűségek megtétele előtt likvidálják. Ezt a kérdést feszegeti egy film, a Minority Report és egy sokkal érdekesebb előadás (azért, mert nem egy fiktív jövőhöz köthető).

Nem tudom mennyire ismeritek a TED.com szervezetet [TED.com, Wiki], remek előadások vannak, rengeteg témakörben -tudományágak, filozófia, közösség stb.- számos magyar felirattal is el van látva. Az előadóknak ha max. 18 perc áll a rendelkezésükre, hogy elmondják a nézőpontjukat.

Részben a lenti és e kommetben felvetett kérdéskör és az erkölcs alapjait és kapcsolatát fejtegeti ő:

Damon Horowitz felhívása egy "erkölcsi operációs rendszer" érdekében

A TEDxSiliconValley-n, Damon Horowitz értékeli azokat a hatalmas új erőket, amelyeket a technológia ad nekünk: hogy többet tudunk, -- és egymásról is -- mint valaha. A közönséget filozófiai beszélgetésbe vonva, Horrowitz arra hív bennünket, hogy egy újfajta figyelemmel forduljunk az alapfilozófiák felé -- az erkölcsi alapelvek irányába -- amelyek a világunkat újjávarázsoló találmányok sorozata mögött rejlenek. Hol búvik meg az az erkölcsi operációs rendszer, amely lehetővé teszi számunkra, hogy valami értelmeset hozunk ki belőlük?

Tizenhat perc, remek és közérthető stílusban. Ajánlom figyelmetekbe, érdemes megnézni.

Gerryvel és Barthezzel értek egyet (az élőben mutatott kínzásokkal nem).

Nos manapság van egy téves előfelvetés-premissza, ami elég sok szegmensét áthatja a társadalomnak, és igen sokak véleményét alakítja. Ez pedig a következőképp lehetne sarkítva megfogalmazni: "ő is csak egy ember". E mögött olyan feltételezések is állnak, hogy minden embert bizonyos hatások és befolyások érnek, ezek alakítják, juttatják el valahová és ezen bizonyos folyamatok az egyénekre levetítve hasonlóképp értelmezhetőek illetve ilyen következtetéseket lehet levonni. Ez csak részben igaz.

Eme téves előfeltételezésből adódik, hogy nem mondják ki, de rejtetten ott van annak feltételezése is, ha már eme eset tárgyalásánál vagyunk, hogy szinten minden ember rehabilitálható, átnevelhető, megváltoztatható.

És visszatérve az első bekezdésre, eme gondolat mögött tudattalanul megjelenik az is, hogy minden ember, apróbb módosításokkal, de ugyanolyan eredményre, állapotba jut el, vagyis egyforma minden egyéni ízlés, érdeklődés, képesség, életmódbeli eltérés ellenére. Ezt tekintem téves előfeltélezésnek.

Nem vagyok sem jártas, sem szakértője a börtönből kerülő, illetve a társadalomba visszakerülő fegyenceknek, elítélteknek a későbbi érzelmi-mentális állapotuknak.

Viszont a lenti beszélgetés egyik oldala, amivel nem értek egyet, hogy nagy valószínűség megtört emberként fog kikerülni, frusztrálni fogja, hogy nem tud majd beilleszkedni a társadalomba, és ez a kommentem elején lévő tévhitből eredhet, vagyis abból, hogy egy tudatosan tömeggyilkos hasonló állapotban kerül vissza a társasdalomba, mint pl. egy hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosságot véghezvivő egyén. Természetesen lehet így, viszont a másik feltételezés is épp úgy magában hordozza a esélyességet.

A közösséget és a társadalom többségét szem előtt tartva, jobb ha a tömeggyilkos sosem kerül vissza, és igen, neki nem jár a második esély. Ez egy álliberális-naiv felfogás, ahogy Gerry írja. Éppen azért, hogy az ilyen bomlott elméktől megóvjuk a társadalom jövőjét, mert túl nagy a kockázata annak, hogy nem követ-e el újból egy mészárlást.

Miért kellene neki adni huszonegy év után második esélyt? Azért szerintem tudni kellene súlyoznia dolgokat, ég és föld a különbség egy összetett és kidolgozott téveszme alapján mészárló és egy rablógyilkosságot elkövető között. Igaz, hogy gyilkosság, az gyilkosság, viszont egy tömeggyilkos eljátszotta egy érmesebb életre való jogát, mikor elkövette ezt a szörnyűséget.

Nem kell sajnálni, nincs miért. Vannak olyan esetek, amikor már maga a tett okán nem is kellene gondolkodni azon, hogy "átneveljük", "visszaillesszük", hanem egy moralizálás nélküli morál szempontjából ítélni.

És itt nem az egyénre -vagyis a büntetettre- kell helyezni a hangsúlyt, hanem a közösségre, és nem azért, hogy a nép megkapja a rőzsehordó asszonyát az "O sancta simplicitas!" keretein belül.

Szerintem az volna a helyes, ha elzárnák a háláig, és nem, nem luxusbörtönbe, hanem egy kis terű magánzárkába, ahol az étel, ital és a koszának kitakarításán kívül ne,m szólnának hozz. Könyv, hír, újság, érintkezés más emberekkel nuku.

Azért, mert megölt közel száz ember, tudatosan, zavarodott eszméjének köszönhetően. Aki ezerötszáz oldalnyi zavarodottságot összeollózott-összeírt véleményem szerint nem fog megváltozni. Mélyen teljesen más folyamatok irányíthatják, mint minket.

A bírói ítélkezésről. Egy bírónak, az esküdtszéki tagokhoz hasonlóan megvannak a saját világnézeti szempontjai, noha köti a kezét a törvény betűje, arról számos vita folyik, hogy a törvény betűjét ott, ahol többféle értelmezési keret is létezhet adott határokon belül, ki hogy értelmezi, ezért is szoktak az ügyvédek a bírókra is felkészülni, kinek milyen a habitusa és jelleme. A bíró is ugyanúgy belefolyhat, belekötődhet érzelmileg egy ügybe, ahol nem feltételen az "igazság" fog dönteni, hanem befolyásolja az egyéni szempont is, bármennyire is próbálják ezt elkerülni. Teljes naivitás szerintem, ha ennek ellenkezőjét feltételezzük, hogy egy bírói ítélet minden esetben mentes lehet a személyi szempontoktól.

Nem véletlen van fellebbezési lehetőség, mert az ügy új információkkal és/vagy új bírókkal más irányt is vehet.