Prometheus

Weyland utolsó mondata azért üt akkorát, mert ott omlik össze Weyland teljes hite, és én ezt abszolút átéreztem. Egész eddig hitt abban, hogy van célja az életének, és hogy van túlvilág, de ott rájött, hogy nincs, nem létezik semmi. Az ember csak elpusztul, és ennyi, megeszik a férgek, nincs isten, nincs cél, nincs ok. Ez az a hihetetlen tragédia, amire rájön Weyland, és amit jéghideg tudományossággal megerősít David az "I know" bemondásával. Szerintem ezért elképesztő ütős ez a pillanat.

Helyére került pár dolog, de számomra még mindig nem kerek ez a sztori. Amennyiben egy másik bolygón vagyunk akkor többé-kevésbé funkciótlanok, vagy legalábbis feleslegesen félrevezetőek a direkte utalások az Alien eseményeire (a lezuhanó űrhajó, az idegen kifejlődése) és nem mellesleg kissé meredek ezesetben, hogy két helyen is lejátszódott a dolog. A félresikerült teremtés-elméletet se tudom igazán elfogadni, főleg ezzel a vallási belemagyarázással. Bár aeon szépen megindokolta, hogy miért viselkedett agresszívan a felébresztett "teremtő", ezzel együtt mégse igazán tudom elhinni, hogy egy elvileg fejlett intelligenciájú lény azonnali erőszakkal reagálna azokra, akik tulajdonképpen megmentették. Az, hogy ennyire belé lenne plántálva a küldetéstudat nem hihető, az meg, hogy inkább Rapace-t üldözi később ahelyett, hogy egy másik űrhajót keresne, amivel elhúzhat, finoman szólva nem természetes reakció.

A kapitány önfeláldozásának az okát aeon ugyan levezethetjük arra, hogy előtte volt egy párbeszéde a csajjal a "bármit megteszek, hogy a Földre ez ne jusson el" című dologról, de ahogy ez a filmben lezajlik az szintén teljesen életszerűtlen. Kiviláglik, hogy mennyire nincsenek kidolgozva a karakterek, kapkodás. Tehát az még oké, hogy a kapitány milyen gyorsan veszi a lapot, hogy itt lépni kell, de hogy a legénység két tagjával együtt hősiesen, szó szerint feltartott kézzel mennek a végbe és közben még poénkodnak is egy sort (Majd a túlvilágon folytatjuk a vitát! - lol) azzal az év legcikisebb jelenetei közé lép ez a rész.

Elismerem, lehetnének nagy pillanatok, amikben érezni a mögöttest a hiábavaló isten illetve válaszkeresésről, de ezek is félrecsúsznak. Például Weyland halála annyira szájbarágósan és bénán jön ki azzal iszonyú direkte utolsó mondattal (mások pl. Germi szerint meg hú mekkora jelenet, hát jó, ízlések és pofonok - bár szerény véleményem szerint ehhez vastagon olyan szemüveggel kellett nézni a filmet, hogy hú ez mégiscsak milyen jó ). Végső soron az, hogy az alienek, sőt az emberiség teremtője egy rakás kísérletezgető albínó űrnáci, szerintem bőven nevetséges kategória. Ezért is érzem továbbra is úgy, hogy Scotték nem tettek más, mint jól seggbetoszták az Alien mitológiát.

a hozzászólást nagyban plagizáltam Harry_Angel-től, aeonflux blogról, kicsit átszabtam, mert magam se mondhattam volna szebben