Medal of Honor: Warfighter

Jah még annyi, hogy ilyen játékoknál örülök, hogy anno megvettem a Kave fejhallgatót és hozzá a hangkártyát, mert elképesztően korrekt volt a hangzás. Sokszor bánkódom, hogy minek adtam ki érte pénzt, mert egyre ritkábban játszom, de most megint egy kicsit megnyugtathattam magamat.

Az első 3-4 küldetés alatt nagyon nem tetszett, aztán szép fokozatosan átment kellemes kategóriába, és pont az utolsó pályánál, mikor már nagyon élveztem, vége lett.

Vannak benne mocskos idegesítő dolgok, nagyon messze vagyunk még a jóféle FPS játékoktól. Még 3-4 év vagy több, ha így haladunk. Ellenfelek pontosan tudják hol vagyunk, és mindig sebészi pontossággal lőnek ránk a másodperc töredéke alatt reagálnak, még ha a földről próbálnak éppen felkászálódni, közben is halál pontos találatokat visznek be nekünk. A társaink kilöknek minket a fedezékből(WTF???!!!!), folyamatosan a tűzvonalunkba állnak, vagy belefutnak a sorozatunkba, akkor sem ugranak el, ha a gránát pontosan alattuk landol, de persze egy karcolás nélkül megússzák a detonációt. Vicces dolgok ezek, amik miatt nem lehet komolyan venni, de a végére tényleg nagyon megtetszett. Az volt még vicces, hogy az utolsó előtti küldetésnél szántam rá időt, hogy elolvassam, mit is kell csinálni, hogy unlock-oljam a különféle behatolási opciókat. Lövésem nem volt, hogy miért nem gyűlnek a koponyák, de a végére persze már késő lett, hogy lecsekkoljam az összeset.