Assassin's Creed: Unity

Az első tíz-tizenöt óra után már majdnem átneveztem Assassin's Creed: Dögunalomra, de aztán valamikor elkapott a gépszíj. Nagyon tetszenek a Nostradamus feladványok, a nyomozós feladatok és a Belle Époque miniküldetések is.

Jelenleg csak két panaszt tudnék felhozni a játékkal szemben:
1. Nem érzem összeszedettnek a sztorit. Jó, jó, de lehetne jobb is. Kábé mint a Brotherhoodban.
2. Párizs tényleg lenyűgöző, fantasztikus munkát végezte vele. Azonban az egész egy nagy masszának hat, minimális benne a változatosság. Persze, az egyes kerületei elméletben eltérnek egymástól, vannak elegáns szakaszok, vannak nyomornegyedek, van mezőgazdasági szakasz, de azért nem olyan nagy a különbség, és mivel mindenhol ott dekkol a forradalmár csőcselék, a különbségek még jobban elhalványulnak. Összefoglalva, ha egy játéknak egyetlen hatalmas helyszíne van, és annak a helyszínnek nincsen két olyan pontja, amelyek szignifikánsan különbözne egymással, akkor az elég hamar egyhangúvá válik.