Divinity: Original Sin

Jön az EE belőle, kicsit a történeten is kalapálnak. Épp szüneteltettem a játékot amikor jött a hír arról, szóval azt még megvárom a végigjátszásig.

Man literally too angry to die

Na így 4 hónap alatt, nyári kihagyással csak sikerült végigjátszanom . 22. szinten zártam a kalandot. A két végső csata nem volt nagy kihívás, a démon ellen alig sérültem utána nyers erővel 1-2 knockdownnal simán szétvertem a sárkányt elsőre. Kicsit alálőtték a nehézséget, gondolom azokra gondolva akik a mellékküldetéseket kihagyták.

Baromi jól összerakott, igényes játék lett kisebb hibákkal. A harcrendszer végig nagyon élvezetes ötletes lett. Végig azt éreztem, hogy milyen keveset használok ki a lehetőségekből, pályaelemekből, rengeteget lehet kombinálni. A víz- és levegőmágiába bele se szagoltam, witchcraftot sem használtam sokat. Az íjász erős, talán túl erős is lett az extra nyilaival, charmolással. A harcok tényleg jók voltak, viszont megfelelő szintű ellenfelekkel játszva nem kellett szétszakadni a győzelemhez, de azt sem mondanám, hogy pofonegyszerű volt minden. Nem voltak olyan idegtépő csaták, mint pl. egy BG-ben ahol addig kellett sakkozni, amíg rá nem jössz, hogy mi az ellenfeled gyengéje.
A fejlődésrendszer, tárgyhasználat egyszerűsége is nagyon átgondolt volt, okosan rakták össze. Engem az sem zavart, hogy nem kellett fajokkal, ezer kaszttal vacakolni (úgyis a férfi harcos a kedvencem ), nem lett túlbonyolítva.

1-2 szó a gyengéiről, amit már korábban is említettem. A világa hangulata, zenék rendben voltak, viszont nem tudott teljesen beszippantani a játék. Talán azért is lehet, mert a sötétebb, baljósabb hangulatú világokat jobban szeretem (BG, Witcher sorozatok) a mesés dizájn kifejezetten taszít (pl. Fable). Itt azért éreztem egy ilyet, ha nem is ment el egyáltalán a bohóckodásba. De ez az impes-nagyotmondós világmegváltó főszál egyszerűen a kutyának nem kellett szerintem a játékba. A végére már arcátlanul közhelyesre sikeredett. A mellékküldetések is az elmegy kategóriába tartoztak 1-2 kivétellel.
Ami még zavart az a pixelvadászat (a kapcsoló a szikla oldalában, amire semmi utalás nincs sehol, de ott van, meg a 10. bokorban levő kulcs) és az értelmetlen szerintem néha majdnem kitalálhatatlan feladványok. Ezeket nem tudtam hovatenni, néha annyira nem voltak méltóak a játékhoz.

Nem tudom nevezhetjük e klasszikusnak, mert hozott annyi újat, hogy megérdemelje, de én egy kicsivel gyengébbnek éreztem a kedvenceimtől. Ezt valószínű a hangulat-történet szál miatt érzem így.