A január a DAO újrajátszásról szólt, ezúttal egy városi elffel a főszerepben. Eddig kétszer toltam ki, először egy sablonos választásnak tekinthető ember nemessel, másodszorra pedig egy mágussal, aki végül a "hivatalos" atomfullos-mindenre kiterjedő végigjátszásom lett, és erre a mentésre építettem a DA2-t és a DAI-t is. De nagyon kíváncsi voltam már, hogy milyen egy városi patkány elffel végigmenni Fereldenen.
Persze rohadt unalmas egy szerepjátékos vagyok, szinte valamennyi végigjátszásban ugyanazokat a döntéseket hozom a főbb csomópontokon, és sosincs kedvem lemészárolni teljes csoportokat, ha ki is békíthetem őket, ezért mindig csak a youtube-on látom, hogy mi van akkor, ha valaki bevállalósabban játszik.
Természetesen kellemes élmény volt ez a nosztalgiázós kör, különösen annak fényében, hogy már ismerjük, merre vitték el a lore-t a következő két részben. A dalish Fen'Harel szobor előtt vigyorogva álldogáltam.
), annyira váratlanul értek elsőre. Pl. az örök kedvencem, amikor belépsz az étkezőbe, és neked szegezik a kérdést, hogy mégis mit keres nálad egy kard, aztán egy "Hát én... Ő... Fenébe is." válasz után lazán belevágod három méterről a kést az egyik őr nyakába, aki talán meg se szólalt. 
