Destiny 2

Igen ami elsőre megdobbantotta a szívem az az a jelenet volt, amikor a karaktereddel a híres Twilight Gap-en mész keresztül. A látvány, az a szakasz ahogy megírták és megtervezték és mellé az a szívbemarkoló zene. Kirázott tőle a hideg.

Most hogy így bele tudtam rakni tegnap is két órát ismét csak le vagyok nyűgözve. Az első résznél már az elején láttam, hogy körülbelül mekkora az a tér, amit be fogok járni. Itt viszont mikor egy kicsit kalandoztam, főküldetést csináltam rá kellett jönnöm, hogy észvesztően sok tennivaló van, és a térkép hatalmas az elődhöz képes. Nyilván még mindig érzek azért elmaradást a nyílt világgal kapcsolatban (ott van az épület nyitva, hogy bemehess aztán mégsem tudsz bemenni a nyitott ajtó), de anno a Borderlands-ben (ami kvázi mintapéldány a műfajban) sem volt akkora nyílt tér, ott is csak az illúziója volt meg.

Ettől függetlenül mondom, tele van apró kis érdekességekkel és látványos dolgokkal a térkép, amiért érdemes minden zugba benézni. A történet eddig tetszik és Ghaul tényleg érdekes gonosz lett, akiben van egyfajta kettősség.

Piros pont azért is a készítőknek, hogy több átvezető van, az npc-k is interaktívabbak, nem az az érzésed, hogy csak küldetésoszlopok. A karaktert is sokkal többször látod az átvezetőkben, amitől pedig az egész koherensebbnek hat.

Mindenesetre én abszolút meg vagyok elégedve a Bungie munkájával. Talán az az egyetlen egy szomorúságom, hogy valahol az első résznek kellett volna ilyennek lennie, és a második részben ennél többnek, de nem vagyok finnyás. Épp most jutok el egyébként én is a Io-ra, szóval kíváncsi vagyok az általad leírt látványra.

És milyen szép lett! Ritkán fotózgatok játékokban, de itt már több tucat képet lőttem.
És itt ne textúra részletességre meg hasonló f*szméregetős technikai maszlagra gondoljatok. Amikor felnézel egy szakadékból és az égen a Jupiter örvénylő felszíne a látkép...

És akkor a zene az megint 10/10 csak úgy mellékesen megjegyezve!

Még se raid se strike nem volt, de már megérte!

„Mindig első a kávé, aztán jöhet a radar!”

Na tegnapi napon végre én is elkezdtem és eddig nagyon elégedett vagyok:

Alapból számomra szívet melengető volt a kis szellemünk kezdeti monológja és az, hogy azokkal a jópofa rajzolt jelenetekkel felelevenítették az első részben tett kalandozásaimat. Bár anno az első rész története eléggé csapongóra sikerült és nem volt kellően alapos, koherens, mégis így az az érzésem volt, mintha Guardian-ként egy csomó kisebb kaland részese voltam, így megalapozva a második részben kiérdemelt hírnevemet.

A történet és a nyitás már maga fenomenális volt. Látni mozogni a mitológia fontos karaktereit és velük harcolni már adott egyfajta löketet, ami pedig a Farmig történő eljutást illeti, szerintem az egyik legszebb rész volt, amit játéknyitásban láttam. A zene, a képek, az érzés, amit átad a kis szellemünk narrációja annyira magával ragadott, hogy hamar éreztem, ez a játék magába szippant és nem ereszt.

Egyenlőre EDZ első tutorial küldetésén vagyok túl, de már várom, hogy kicsit mélyebben is beleássam magam.