Rise of the Tomb Raider

Ismételten volt leárazás a Steamen, ezért megvettem a teljes csomagot. A 2013-as résznek nem én vagyok a célközönsége, a kétharmadánál abba is hagytam a játékot, viszont bíztam abban, hogy ez a rész már kiegyensúlyozottabb lesz, és a Lara nyög, szenved, és fűcsomónként szedi össze az upgrade-eket részek mellett nagyobb szerepet kap végre a konkrét sírrablás meg kincskeresősdi, szóval az a mellékes kis izé, amiről ennek a címnek szólnia kellene. Nagy örömömre ez úgy-ahogy be is teljesült, és 15 óra után sem unom, sőt, pedig még mindig a szovjet létesítményekben kergetem a 100%-os végigjátszást (a Geothermal Valley első táborából jöttem vissza emiatt, már nem kell sok hozzá), meg a Baba Yaga második felvonásánák tartok.

Természetesen többször belefutottam a "félórája-órája próbálok átjutni egy akadályon/megszerezni egy cache-t, erre kiderül, hogy csak a játék egy későbbi szakaszában lesz majd elérhető" problémákba, de kezd kialakulni a rutin, hogy az efféle gyanúsan elbaszott helyeket és el nem érhető bizbaszokat kiguglizom, hogy érdemes-e további negyedórákat áldozni rá az életemből, vagy tovább kell-e mennem.

Legfrissebb steam verzió ide vagy oda, a sírok fele bugos volt, mint a fene, ezek is rengeteget hátráltattak, mert egyszerűen hiába kerestem, mi a megoldás, ha a konkrét környezeti elem hiányzott hozzá, pl. a szovjeteknél a Red Mine-ban hiába a csille a kulcs, ha nincs ott a kibaszott csille, illetve az Ancient Cisternben, amely ugyebár a vízszint állítgatásáról szól, nem volt egy árva csepp víz sem, úgy pedig kissé nehéz a játék. Szerencsére a kilép, újra betölt varázslat ezeket helyrehozta, de na, ehhez is gugli kellett.

A gyűjtögetéssel általában jól elvagyok, de mivel nem akarok a várható 40-45 óra helyett 80-at tölteni a játékkal, az upgrade-elést egy "adjálmegmindennyersanyagotthx" trainerrel oldottam meg. Így is az időm nagy része azzal telik, hogy a helyszín kimaxolásához szükséges egyéb dolgokat keresem állandóan, számomra épp elég beteges ez az időrabló, OCD-s 100%-mánia, ami persze bennem is megvan (jól ráéreztek erre a játékosi hajlamra a gyártók), hogy emellé nem fogok még prémvadásznak meg bányásznak meg virágszedő kisiparosnak is beállni, az fix.

Bár továbbra is hiányolom a régi Tomb Raiderek monumentális építményeit és rég kihalt vadonjait, azt elfogadom, hogy egy modernizált, kicsit realistább változatban már nehezen hihető, hogy vannak még teljesen érintetlen felszíni romok. És tetszenek az eddig látott helyszínek és sírok, azt pedig külön meg kell jegyeznem, hogy a bizánci, görög-katolikus, mongol, orosz és szovjet világok összehozatala, alkalmazása remek ötlet volt, ez a témaválasztás nem hat elcsépeltnek.

Viszont a szovjet létesítmény keleti részét, ahonnan a Geothermalba lehet átmenni, nem bírom elviselni, nem tetszik a pálya felépítése. Utáltam már elsőre is, amikor Jákób barátunk miatt jártam arra, meg amikor visszamentem még egy-két cuccot beszerezni (és aztán kiderült, hogy az utolsó cache-hez kell majd egy későbbi tábor, yeah, mehettem vissza üres kézzel), meg amikor másodszorra is visszamentem a Baba Yaga ellenanyag kotyvasztás miatt, már örültem annak, hogy ezt sem látom már többé belülről, erre nem kiderül, hogy a propaganda plakátokat el kellett volna égetnem még időben, hogy meglegyen az összes challenge, és megint tiszteletemet tehetem azon a szakaszon? De így jár az, aki házhoz jár a lófaszért. Egyelőre pihentetem a projektet.

Kicsit visszaolvasgattam pár kommentet, és beleütköztem a postagalamb problematikájába: ó, azzal akkora mázlim volt, hogy valószínűleg el is használtam az erre a játékra rendelkezésemre álló szerencseegységeimet. Amikor a Baba Yaga miatt szarvasra vadásztam, egyszer csak felnéztem, és az egyik háztetőn (igen, természetesen a zöld körön túl, vagy annak a legeslegszélén) békésen trillázgatva ott zöldellett az a madár, és egy szempillantás alatt sikerült leszednem.

Nem tudom, hogy a héten mikor jut ismét időm a játékra, de nem is baj, ha egy-két nap kimarad, már látom, hogy a banya odúját így is egy örökkévalóságig fogom körbe-körbejárni az összes naplóbejegyzés kedvéért.