Art of Murder: Cards of Destiny (Ismertető)

Mit is írhatnék... Adott volt minden, remek grafika, jó sztori és remek fejtörők. Csak az a fránya kivitelezés. Sokszor volt az az érzésem hogy a megoldások sokkal inkább a játékidő kitolását célozzák és nem a játékélményt szolgálják. pl. tárgy kis zacskóba be, kis zacskóból ki. Már komolyan azt vártam mikor kell magamnak a símítózárat is rányomnom... Egyszerre egy zacsit enged felvenni, többször vissza kell sétálnom másikért, nem férne el egy tucat a zsebben mi? Meg hasonlók. A beszélgetések semmitmondóak unalmasak, összehasonlítva klasszikusokkal (Gabriel Knight, George Stobbart kalandjai, ect.) ahol alig vártam, hogy valakivel szóba elegyedjek mert minden percét élveztem az ízes és információ morzsákkal szolgáló beszélgetésnek, itt unalmas (főleg a monológok) és néha a legkisebb segítséggel sem szolgáló beszélgetéseknek lehetünk fültanúi. Komolyan nagyon hamar azt éreztem, hogy urambocsá lesz**om én az egész gyilkosság sorozatot és a leendő áldozatokat, nem az ügyet akarom megoldani hanem mielőbb túljutni ezen az elb**zott stuffon....