Star Wars Jedi: Fallen Order

Oh, köszi, most esett le, hogy a First Order ebből a jeges bolygóból csinálta azt a röhejes Starkiller szart a Force Awakensben. Mondanám, hogy szép munka, jópofa húzás, hogy a játék is behozta ezt a helyszínt, és ezzel összekötötte a szálakat, de az új trilógia majdnem teljesen kinyírta számomra a Star Warst, és jobb szeretek nem is gondolni rá, úgyhogy inkább nem.

Sucee: az tuti, hogy egy olyan szakasz kerülte el a figyelmem.
Már letöröltem a játékot, de persze a mentés és megvan. Nemcsak a Dathomir volt hátra, Ilum is 95-7 körül állt, Bogano, Kashyyyk és a Prothean, oh pardon, Zeffo bolygó pedig ilyen 85-90-en, tehát lenne még munka. A Boganóra vagy nyolcszor visszamentem a játék során, minden új képesség után megpróbáltam, hogy na, talán majd most többet találok, de ott is volt egy szakasz, a “Cordova emlékhez vezető hosszú sáros lejtő tetejéről indulva ha a falon futok, majd behúzok két indát, aztán megint a falon futok, és ha nem esek le sokadszorra valamelyik ponton, akkor elérek egy force/life essence-t/echót” rész, ahol éreztem, hogy nekem ehhez most túlságosan késő este van.

De ahogy visszagondolok rá, tökre felvidít, tényleg ügyes kis játék volt, igazi SW hangulattal, a Bioware lezüllesztése és az SW címmel való teljes bénázás után nem is hittem volna, hogy az EA képes még olyan nagy projektet pénzelni, ami ér is valamit.

Nem volt ez rossz, és itt ellőhetem az “ígéretes kezdés” sablont. A történet egészen az utolsó harmadig-negyedig nem kapott el, de a jégbolygó (Ilum?) után hasított. A játékmenet helyenként döcögött, az átskinezett, sablonos helyszínek sem mind nyerték el a tetszésem, ellenben a fejtörők és az egyes “itt húzd le a platformot, rohanj falon, mielőtt visszaállna a helyére, ugorj az indával, megint fal, megint inda” jellegű feladatok terén kifejezetten odatette magát a fejlesztőcsapat.
Cal kifejezetten szerethető lett, jó volt eleve a színészválasztás is, de Merrin, a kapitány, és miután túltettem magam a gülüszemein, Cere is kedvencek lettek.

Egy ideig elgondolkodtam azon, hogy na, akkor kiplatinázhatnám a játékot, de miután harmadszorra jártam végig a creepy Dathomir minden szegletét, és még mindig 97%-ra volt csak felfedezve, úgy döntöttem, hogy van még épp elég más játékom.

Ha folytatják egy hasonló kalanddal, akkor a pályaszerkesztésen kellene még változtatni, élőbbé, színesebbé tenni, a meditáció utáni ellenség feltámadás szintén eléggé zavaró volt a történet szempontjából, mármint oké, hogy az élővilág visszatér, nade hány rohamosztagos van még, aki felébredt mély álmából (bár persze xp szerzésre megfeleltek), és nekem valahogy a harcrendszer sem volt annyira bejövős, de a noob szinten nem kellett annyira megerőltetnem magama precíz kitérésekkel és az ellenség mozgásának kiismerésével, lehet, hogy magasabb nehézségi szinten jobban élveztem volna, de újrajátszani biztos nem fogom.