Nioh

Úgy a jó, nem szabad feladni. Majd belerázódsz lassan, aztán azt veszed észre, hogy már Dream of the Nioh-n aprítod a lila bossokat. Az elején még én is szenvedtem, pedig nekem van egy kis souls tapasztalatom. Aztán azóta Mezuki/Gozukit úgy ölöm, hogy hozzám se érnek. Bikanyak a stunból nem tud kijönni

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Visitor. De ha nem jön, akkor tolom egyedül. Nem szokott rosszul menni amúgy. Legalábbis meglepően jól ahhoz képest, amit összebohóckodtam a második rész elején.

És még mindig visitorral mész vagy már próbálkozol egyedül is? Ha jól tippelem az achik alapján sejtem merre jársz, nemsokára lesznek szemét és újra felhasznált ellenfelek is.
Ugye jól emlékszek, hogy szeretted a Yamata-no-Orochit?

Nálam most picit pihen a játék, lvl 620, már az utolsó nehézségi fokozatnál jártam, de egy picit kezdett sok lenni. Három régió ki van maxolva, meg a főküldetések egy részét megcsináltam a többiben is. Csak kell már egy kis változatosság, nehogy bele találjak unni.

...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...

Meglepően kevés időt töltöttem sajnos játékkal, de haladgatok. 90-es szint környékén lehet a karakterem és pörög a story rendesen! Ez idáig nem tartogatott hű de nagy WTF momentumokat mondjuk, a mostani fordulat is már rég várható volt, de hátha sikerül még meglepniük. Viszont már szinte teljesen immunis lettem az elhalálozásra. Sokszor arcizmom sem rezdül, csak gépiesen nyomom a folytatást és megyek tovább a checkpoint-tól. Félelmetes érzés!