Szét*** az ideg

Most csak elmélkedünk, mert úgysem lesz belőle semmi, de erre probléma nélkül ki lehet találni több kategóriát. Lakott területen belül megvannak a sebességhatárok, és jól behatárolhatók azok az utak, ahol 70-90 körül lehet menni. Egyértelmű, hogy a kint felejtett 30-as tábla duplájáért normális ember nem akarna drákói büntetést, én és nálam tapasztaltabbak is rendszeresen benéztünk egy elrejtett 30-as táblát az Üllőin. Bár hozzáteszem, hogy szerintem az 50-est kellene betartani, és nem alapjáraton 60-nal menni, és akkor nincs sebességhatár-duplázás. Ám a 140-et, 180-at nem lehet kimagyarázni egy városon belül, de még az autópályán sem illendő ennyivel csapatni.

Gondolkodtam ezeken az elkobzós elképzeléseken is, és hogy mit lehetne kezdeni azzal, ha valaki nem a saját autójával száguldozna, de jogi oldalról minden és annak ellenkezője is megoldható. Például lopás esetén a tulajdonos, üzembentartó feljelentheti az önjelölt Raikönnent, és akkor még pluszban szorul a jóember, a kocsi pedig visszakerül ahhoz, akit illet.

Kölcsönzés és lízing esetén pedig lehetne olyan jogszabályi megoldásokat találni, amelyek alapján negyvenszer meggondolnák az emberek, hogy kinek és milyen feltételekkel engedik át az autójukat. A nyílt végű lízing például a legális áfaelkummantásról szól, amíg egy átlagember kifizeti a teljes áfát a kocsira, addig az áfás vállalkozás baromi jól jár (most nem kezdem el felmondani az áfa törvényt), szerintem érdemes lenne kicsit jobban megregulázni ezt a területet. De ugyebár az autóipart is tolni kell, nem véletlenül van a kiskapu a jogszabályban.

Sima hétköznapi cégtől kölcsönzés esetén pedig lehet nagyobb letétet is kérni, vagy kezest bevonni, vagy mint egy személyi kölcsönnél meg lehet vizsgáltatni egy pénzintézettel a kölcsönbevevő vagyoni helyzetét, a külföldi partnernél ez szintén megoldható lenne, stb. Illetve a kölcsönzésre szánt járművekben eleve lehetne egy korlát, hogy mennyi a maximum, amivel mehetnek. (Igen, ismerem a mantrát, hogy azért kell 160-as sebesség egy autóba, hogy egy nagyon specifikus balesetet el lehessen kerülni a gázra taposással, de na, hagyjuk már.)

Nem vagyok híve amúgy a végleges elkobzásnak, de fél-egy éves forgalomból kivonás (és közben a tárolási költségek kifizettetése) is elképzelhető, és az autót akkor kapja vissza a sofőr, ha leperkálta a magas összegű büntetést, lízingnél, kölcsönnél pedig majd kiperli belőle a kölcsönbeadó a lóvét. Vagy ha meg nem akarunk a tulajdonjoggal szórakozni, akkor egyszerűbb a helyzet (feltéve, hogy rendszeresek az ellenőrzések): brutál gyorshajtásért ugrik a jogsi jó időre, sokkal nagyobb a bírság összege, és a súlyosabb büntetés is kinéz, ha megint megpróbálkozik a vezetéssel.

Nem tudom, hol éltek, de ez teljesen diszkriminatív, teljesen életszerűtlen. Vagy örülnétek neki, ha egy kint felejtett 30-as táblánál 60-nal elhúzva buknád a kocsid? Vagy, ha az adott büntetendő emberkének nincs is jövedelme, akkor azt csinál, amit akar? Ha kölcsönözte a kocsit?

Meg még sorolhatnék pár dolgot, ami miatt egy faszság, amin lovagoltok.

Dark Archon

A belvárosi utakon gyorsulási versenyt rendező önjelölt Schumacherektől savat tudnék köpni...
Miért nem lehetne azt, hogy ha a sebességhatárt 5-50%-kal léped át, akkor az éves jövedelemhez arányosítjuk a bírságot, mint a finneknél, ha meg 50%-nál is jobban, akkor kocsit teszemazt a NAV elárverezi, és ha nem kel el egy minimumösszegért, akkor zúzda, nehogy egy másik nagybetűs Vállalkozó vagy Rapper-Gangszter haverocska megvegye negyedáron.

Röviden: közúti bírságolásnál vegyék figyelembe az adott ember éves bevételét! Ha meg netalán a hivatalos (bejelentett) éves bevételhez képest gyanúsan drága a kocsi, arra is ki lehet dolgozni egy eljárást.

Egy ideális világban nem közpénz jellegét, hanem magánvagyon jellegét vesztette el. #StopÖrkény