Múlt héten hunyt el Sasics Szvetiszláv egykori világbajnok öttusázó, aki egy évig általános iskolai testnevelőtanárom volt. Soha nem felejtem el az első közös órát, ahol futást vezényelt, mi pedig a korábbról megszokott laza tempóban megindultunk. Kivárt pár másodpercet, majd elbődült: Szedjétek a lábatokat, a k*rva anyátokat, vagy mindenkit megb*szok!
Hát, szedtük a lábunkat, rögtön pörgősebb lett a futás, persze közben végig ott ült mindenki arcán a döbbenet, mert ilyet tanári szájból még nem hallottunk korábban. (Első félévben volt pár testi fenyítés is - én megúsztam, mert rendesen csináltam a gyakorlatokat mindig -, de arról azután leszoktatták.) Emlékszem, az első félévben mindenki f*sott is tőle (még a versenyszerűen vízilabdázó osztálytársam is gyomorideggel öltözött át tesire), de második félévben (amikorra visszavett azért a terrorból) már eléggé bírtuk. Én - még gimis fejjel - egyszer-kétszer vissza is látogattam hozzá.
Ja, mindez valamikor a '90-es évek első harmadában történt még.
Endure. In enduring, grow strong.
